A téliszalámi volt az úttörő
Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel, illetve eredetmegjelöléssel ellátott mezőgazdasági termékek és élelmiszerek értékeinek megőrzésére az Európai Unió elismerési rendszert hozott létre, amely 1992 óta működik a Közösség tagállamaiban. Célja, hogy ösztönözze a mezőgazdasági termelés változatosabbá tételét, az elismert termékek támogatását; eszköz arra, hogy az agrárgazdasági szereplők számára lehetővé tegye termékeik piaci értékének növelését, védje a visszaélésektől a tagállamok azonosítható földrajzi eredetű termékeit, ezzel biztosítva fennmaradásukat, állandó minőségüket. A 2006-ban megújult szabályozás legfőbb célja, hogy a bizonyos földrajzi területhez kötődő termékeket jobban megkülönböztethetővé tegye a piacon, ezáltal piaci előnyt biztosítson számukra, tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”, illetve az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” megjelöléseket vagy az ezekhez kapcsolódó közösségi szimbólumokat. A közösségi szimbólumok jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal a termék nagyobb bizalmat élvez.
Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium
A mostani döntéssel hétre bővült azon magyar mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek száma, amelyek védelem alatt állnak Európai Unióban. A sort a Szegedi szalámi vagy Szegedi téliszalámi nyitotta meg, amelyet még 2007 decemberében nyilvánították védetté.
A szegedi szalámit 2009 áprilisában a Budapesti téliszalámi követte, míg 2009 őszén a Hajdúsági torma, valamint a Makói hagyma vagy Makói vöröshagyma került uniós oltalom alá.Ezután a kolbászokon volt a sor: a Gyulai kolbász vagy Gyulai páros-kolbász, valamint a Csabai kolbász vagy Csabai Vastagkolbász 2009 júniusától számít védettnek az Unión belül.
Várólistás szürkemarhák A Vidékfejlesztési Minisztérium szerint Magyarország összesen 12 termék védetté nyilvánítását kérte az Európai Bizottságtól 2004 októbere és 2010 júniusa között – a fentieken kívül a Gönci kajszibarackét, a kalocsai fűszerpaprika-őrleményét, a szőregi rózsatőét, az alföldi kamillavirágzatét és a magyar szürkemarha-húsét.
A Gönci kajszibarack és az Alföldi kamillavirágzatra vonatkozó kérelem a közzétételi szakaszban van. Azokat idén szeptemberben, illetve júliusban tették közzé, ami ellen hat hónapon belül lehet kifogást emelni az Európai Bizottságnál – döntés tehát csak jövő év elején várható.
Egyelőre nem élvez uniós védettséget a Kalocsai fűszerpaprika-őrleményét, a Szőregi rózsatő, és a Magyar szürke-marha hús sem - előbbi kettő kérelmét még 2004-ben nyújtotta be Magyarország, utóbbiét csak tavaly áprilisban. Ezek a termékek egyelőre „csupán” nemzeti oltalom alatt állnak.
Ezeken felül legutóbb, idén szeptember végén a Tepertős pogácsára vonatkozó kérelmet nyújtott be hazánk – az árut egy másik kategóriában, „Hagyományos különleges termék”-ként kívánjuk elismertetni az EU-val. Több éves procedúra vezet a védettségig
Ahhoz, hogy egy termék elnevezése közösségi oltalom alá kerüljön, meglehetősen hosszú út vezet - az Európai Bizottság eljárását még meg kell előznie egy nemzeti bírálati szakasznak is.
A bejegyzés iránti kérelem részeként a földrajzi árujelzőt (ez jelzi az uniós védettséget – a szerk.) termékeiken használni kívánó előállítók, illetve feldolgozóknak részletes termékleírást és egy úgynevezett egységes dokumentumot kell elkészíteniük. Amennyiben ezek alátámasztják a termék jogosultságát az oltalomra, a Vidékfejlesztési Minisztérium - a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) egyetértésével - pozitív határozatot hoz, majd az Európai Bizottsághoz továbbítja a kérelmet.
A Bizottság rendelet közzétételével dönt egy termék elnevezésének nyilvántartásba vételéről. A döntéshozatalt megelőzi a bejegyzési kérelem tartalmának vizsgálata, valamint a többi tagállamnak biztosított észrevételezési lehetőség, amelyek 2006 óta együttesen legfeljebb másfél évet vehetnek igénybe.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szőlészeti-borászati termékekre és a szeszes italokra az Unió külön elbírálási rendszereket működtet. Magyarország ezekbe is bekapcsolódott, így a listára felkerült pálinkáink és a borok védelme biztosítva van. Borok és pálinkák, amelyeknek sikerült
Az Európai Bizottság által összeállított E-Bacchus nyilvántartás szerint jelenleg csaknem ötven magyar bor eredetmegjelölés és földrajzi jelzés áll közösségi oltalom alatt - így a Badacsony, Balaton, Balatonboglár, Balaton-felvidék, Balatonfüred-Csopak, Bükk, Csongrád, Debrő-i hárslevelű, Duna, Eger, Egerszóláti Olaszrizling, Etyek-Buda, Hajós-Baja, Izsáki Arany Sárfehér, Káli, Kunság, Mátra, Mór, Nagy-Somló, Neszmély, Pannon, Pannonhalma, Pécs, Somlói, Somlói Arany, Somlói Nászéjszakák bora, Sopron, Szekszárd, Tihany, Tokaj, Tolna, Villány, Zala eredetmegjelölések valamint az Alföldi, Balaton-melléki, Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Duna melléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Észak-dunántúli, Felső-magyarországi, Nyugat-dunántúli, Tisza-melléki, Tisza völgyi, Zempléni földrajzi jelzések.
Ami a pálinkákat illeti, az FVM szerint Magyarország uniós csatlakozása óta öt meghatározott földrajzi területen előállított pálinka áll védelem alatt: a Szatmári szilvapálinka, a Szabolcsi almapálinka, a Kecskeméti barackpálinka, a Békési szilvapálinka és a Gönci barackpálinka, valamint önmagában védett a „pálinka” és a „törkölypálinka” megnevezés.
