[ 2010. november 16., 20:24 ]
Nagyenyed (Fotó: Sikó Szabolcs) Ha a rendszerváltás után az intézmény- alapítás volt a cél, most az intézmények fenntartására kellene összpontosítani – vélik a szórványban élő romániai magyarok. Az Orbán-kormány készülő szórványstratégi- ájától azt várják, hogy „ne pártfüggő legyen, hanem valóban a szórványközösségeket segítő nemzetpolitika”.
Annyira még nem vagyunk kevesen, hogy megszólalt volna az emberekben a vészcsen- gő, de az intézményeinket már nem tudjuk önerőből fenntartani – vázolja a nagyenyedi magyarság helyzetét Kerekes Hajnal, a helyi Dr. Szász Pál Egyesület alelnöke. Nagyenyed egykor fontos kulturális csomópont volt, ma viszont Fehér megye legtöbb településéhez hasonlóan magyar szórványnak számít. Viszont a rendszerváltás után itt is nagy lelkesedéssel folyt az intézményteremtés. – 2002-ben avattuk fel a magyar házat, ráadásul saját tulajdonú ingatlanban, amivel az egész országban egyedül vagyunk, ha jól tudom. Kismamaklub működött, nyári óvoda és galéria, irodalmi esteket és konferenciákat szerveztünk – sorolja büszkén Kerekes, aki egyúttal a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Hozzá is teszi: mindezt úgy tudták megvalósítani, hogy „önkéntesként besegítettek” a magyar érdekvédelmi szervezet és a státustörvény alkalmazásában érintett alapítványok alkalmazottjai. A magyar állami támogatások csökkenésével a két legköltségesebb tevékenységről – a kismamaklubról és a nyári óvodáról – már korábban lemondani kényszerültek. A kilenc alkalmazottból jövőre kettő marad.
Az első világháború előtt Nagyenyed lakosságának 75 százaléka magyar volt, a 2002-es népszámláláson 16 százalék vallotta magát magyarnak. Kerekes szerint hiába a négyszáz éves Bethlen Gábor Kollégium, a nagyenyedi fiatalok érettségi után elmennek, ha nem sikerül számukra megfelelő kulturális környezetet teremteni. Ehhez viszont pénz kell. – Lehet, hogy egy nagy megye nem érzi meg, ha a magyar állami támogatások nem jönnek, de minket nagyon keményen érint – mondja az ügyvezető. Majd hozzáteszi: „él benne a halvány remény”, hogy a magyar kormány egyféleképpen fogja elbírálni az RMDSZ-t a szórványban, és másféleképpen a tömbben.
Az egyfajta belső emigrációban élő moldvai magyarság esetében is a helyi RMDSZ-szervezet jórészt fedi a közösséget. – A többség 35–40 éve költözött le, 90 százalékuk vegyes házasságban él – sorolja a tényeket Székely Levente Galac megyei elnök. Az itteni magyarok legsúlyosabb gondja az anyanyelv megőrzése. – Itt nem nagyon lehet politizálni. Lényegében az RMDSZ azt jelenti, hogy havonta egyszer összegyűlünk, és egymásfél órát magyarul beszélgetünk – teszi hozzá. A galaci magyarok gyerekei alig beszélnek magyarul. Ami nem is csoda Székely szerint, ha az egyik szülő és a rokonság általában, a baráti kör és az iskola pedig biztosan román. Elvileg tíz gyerekkel már lehet magyar osztályt indítani, kisebb létszám esetén pedig létezik vasárnapi iskola. Ez utóbbiban a magyart idegen nyelvként oktatják, ha a tanfelügyelőség jóváhagyja a finanszírozást. – A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol eléggé erős a magyar érdekképviselet, megkapják a jóváhagyást, másutt nemigen – mutat rá Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, az RMDSZ szórványfrakciójának vezetője. Szerinte sokat segítene, ha a bukaresti parlament elfogadná a kisebbségi törvényt.
Mindaddig egyedi megoldások vannak – hangsúlyozza, majd utal arra, hogy a szórvány egyéb tekintetben is támogatásra szorul. Az elmúlt években létrejött intézmények – teleházak, magyar házak, iskolák – sok esetben működtetési gondokkal küszködnek. – A fenntartás két forrásból lenne biztosítható: ha volna kisebbségi törvény, a román államtól, illetve ha a magyar állami támogatási rendszer úgy alakulna, hogy kiszámítható támogatással segítené ezeknek az intézményeket – vélte Winkler, hangsúlyozva: ezek az intézmények a szórványban sokkal fontosabbak, mint másutt. Azt szeretné, hogy a magyar kormány „politikája ne pártfüggő legyen, hanem valóban a szórványközösségeket segítő nemzetpolitika”.
Elfeledett burgenlandi magyarok
A 90-es évek eleje óta minden határon túli magyarokat érintő kedvezményből kimaradtak a burgenlandiak – nyilatkozta lapunknak Kelemen László, a Burgenlandi Magyar Média és Információs Központ vezetője.
Magyarország az összes szomszédjával kötött alapszerződést, kivételt egyedül Ausztria jelentett. Később a státustörvény azért nem érintette az Ausztriában, s ezen belül a Burgenlandban élő magyarokat, mert annak hatálya csak az alapszerződésben érintett országokban élő magyarokra terjedt ki. S most a kettős állampolgárság sem vonatkozhat rájuk, mert egy osztrák törvény ezt lehetetlenné teszi.
Sajnos nemcsak Budapest, de Bécs is feledni látszik a burgenlandi magyarokat. Egész Ausztriában mintegy 26 ezer, állandó lakóhelylyel és osztrák állampolgársággal rendelkező magyar él, legalábbis hivatalosan. A valóságban számuk a duplája lehet, ha a szomszédos országokból ide vándorolt magyarokat is ideszámítjuk, ami már a legnépesebbnek tartott szlovén népcsoport számát is felülmúlja. Csupán Burgenlandban 4706 magyar ajkú él, legtöbbjük a magyar királyok által idetelepített határőrök leszármazottaiként.
Bosszantja őket, hogy az osztrák kormány a létszámában valamivel népesebb horvát kisebbséget nagyságrenddel nagyobb támogatásban részesíti, alighanem a horvát kormányok sikeres lobbitevékenységének köszönhetően.
Sajnos Budapest nem büszkélkedhet ilyen eredményekkel, sőt az egymást követő magyar kormányok e téren fel sem vették a kapcsolatot az osztrák kancellária illetékeseivel. Az új Fidesz-kereszténydemokrata kormány részéről most fogadkoztak, de ígéretekből eddig sem volt hiány. Minthogy a kisebbségekre szánt támogatási keret 1995 óta Ausztriában nem nőtt, a segítség bizony Burgenlandban is elkelne – még ha az itteni magyarok helyzete sokkal kedvezőbb is a régió más országaiban élő magyarokénál – mondta Kelemen László. nol.hu
Megjegyzés
A nol.hu cikkírója, sajnos nem éppen a jól tájékozottságáról adott jelt, amikor e cikk megírásához kezdett! Három nagyon elkülönült és mondhatni nem jellemző eset bemutatásával csak azt bizonyította, hogy valójában nem ismeri az erdélyi Szórvány helyzetét!
Megszólaltat ugyan egy pár embert de nem olyanokat, akik valójában Szórvány ismerői! Winkler úr valójában nem akarja ismerni, a dr. Szász Pál baráti társaság alelnöknője pedig nem ismerheti a Szórványban milyen intézményrendszer létezik. Arról nem is beszélve, hogy éveken keresztül tényleg csak annyira tellett, amiért most a két leghasznosabb tevékenységet kell-akarják megszüntetni... hogy a közvélemény csak most tudja meg, hogy az enyedi magyarházban eddig kilenc alkalmazott a magyar adóbefizetők pénzén élt... stb. A kulturális tevékenység pénzalapokhoz való kapcsolásával nem tudunk egyetérteni, hiszen az enyedi fiataloknak hiába lenne szórakozási lehetősége, ha a megélhetését biztosító munkahelyek nem léteznek! Erre nem igen volt ideje annak aki egyben a megyében magas tisztséget is betölt a szövetségben is és a munkahely teremtés a legfőbb érdeke kellett volna legyen!
Ugyanakkor annak a civil szerveződésnek, amelynek a neve mellett a dr.Száz Pál-é szerepel hallgatnia kellene hiszen a névviselő a legnehezebb korszakban - a 1930-as években - a gazdaegyesületnek ajánlotta a bányáinak jövedelmét, hogy munkalehetőséget adjon az EMGE tagjainak! Az alelnöknő tájékozatlansága és egyben tudatlansága is arra utal, hogy nem igazán a köz érdeke vezényeli...
Talán a galaci szövetségi elnök az, aki a valós helyzetre utalt.
Winkler úrnak viszont a tájékozatlansága nagyobb az érdektelenségénél, mert olyant állít, ami nem valós tény. Nemcsak, hogy létezik a hazai környezetben jogilag érvénybe levő kormányhatározat (a 2010-ben elfogadott 100-as KH, amely a kisebbségnek ítélendő alapokat illetően utasít) hanem ennek alapján megítélt alapból éppen a Hunyad megyei szórványintézetekhez jut a legtöbb! Ennél azonban sokkolóbb, a pártfüggőségre való utalás, mert a RMDSZ eddig soha sem tette le annak bizonyságát, hogy a támogatáspénzek elosztásakor ne pártfüggő lett volna!
Szégyen, hogy egy a jobboldali voksokkal is európai parlamentbe került képviselőnk ennyire gyengén-szelektíven emlékező! (Erdélyi Polgár)
