A Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény (CBD) találkozóján azt vitatják meg, hogy a kormányok miért nem tudták ezeket a trendeket 2010-re visszafogni, ahogy 2002-ben ígéretet tettek rá. Jochen Flasbarth, a Német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség elnöke, és a konvenció távozó elnöke szerint, a világnak még csak lassítani sem sikerült a biológiai sokféleség elvesztésének ütemét. Ryu Matsumoto, soron következő elnök és Japán környezetvédelmi minisztere arra figyelmeztetett, hogy a világ lassan eléri azt a küszöböt, ahol a biodiverzitás elvesztése már visszafordíthatatlan lesz.
A delegáltak megpróbálják végső formába önteni azt a régóta halogatott megegyezést, mely a természetes erőforrások tisztességes és méltányos formában történő kihasználásáról szól. Az ENSZ szponzorálta közgazdászok csoportja kiszámította, hogy a biodiverzitás és az ökoszisztémák elvesztése évente mintegy 2-5 billió dollárba kerül az emberiségnek. A kormányok először 1992-ben, a Riói Föld Csúcstalálkozón egyeztek meg abban, hogy a biológiai sokféleség jelenleg is folyó elvesztése figyelmet érdemel. A CBD ott született meg az ENSZ klímaegyezményével egyidejűleg.
A cél, hogy megőrizzék a Földön az élet sokszínűségét, kialakítsák a növények és állatok fenntartható felhasználását, valamint méltányos és tisztességes kiaknázást biztosítsanak a természetes genetikai forrásokhoz. A konvenció újabb megerősítést kapott 10 évvel később, a Johannesburgi Csúcstalálkozón, melyet a fenntartható fejlődésről tartottak.
Megjegyezve, hogy a természetes diverzitás ”azon alap, melyre az emberi civilizáció épült”, a kormányok ígéretet tettek arra, hogy „2010-re a biodiveriztás elvesztésének jelenlegi ütemét jelentősen csökkentik globális, regionális és nemzeti szinten.” 2002 óta a természetes világ egészségi állapotát érintő legtöbb intézkedés azonban nem hozott jelentős változást.
Az adott időszakban vizsgált fajok többsége közelebb került a kihaláshoz, nem pedig távolabb, miközben fontos természetes élőhelyek – mint erdőségek, folyók és korallzátonyok – tovább zsugorodtak, vagy károsodtak. „A hatvanas évek óta megduplázódott élelmiszer- és vízfogyasztásunk” – mondja Jonathan Baillie, a Londoni Zoológiai Társaság konzervációs programokért felelős igazgatója. „A világ populációja megduplázódott, a gazdaság hatszorosára nőtt. 2050-re 9,2 milliárd ember lesz a Földön.”
Néhány régióban azért láthatóak változások. Európa és Kína erdős területeinek, míg az erdőirtás mértéke Brazíliában lecsökkent. A világ szárazföldjeinek mintegy 12 százaléka ma már valamiféle védelmet élvez. Ám más területeken, az országok – különösen a trópusokon – igen kevés előrelépést tettek a 2010-es célért.
A kormánydelegáltak Nagoyában 2020-ra egy sor új megoldás adoptálását veszik fontolóra. Ezek célja, hogy felszámolják a biodiverzitás elvesztésének okait – a mezőgazdaság, sz7ennyezés, klímaváltozás, idegen fajok terjedése és a természetes erőforrások növekvő kihasználása -, melyekről a környezetvédők úgy hiszik, sokkal hatékonyabb opciót képeznek, mint a természetet érintő egyéb célok felállítása.
A delegációk emellett keretegyezményről is tárgyalnak majd a természetes világ genetikai forrásainak tisztességes és fenntartható kiaknázásáról. Az ABS (Access and Benefit Sharing) protokoll célja, hogy meggátolja a „biokalózkodást”, míg lehetővé teszi, hogy a bőséges növény- és állatfajjal rendelkező országok profitáljanak a flóra és fauna segítségével előállított gyógyszerek vagy termékek után. Az ABS-t érintő megegyezést 1992 óta próbálják kialakítani, eredmény nélkül. Ám négyévi előzetes tárgyalás után, a szakemberek úgy hiszik, a fennmaradt különbségeket a mostani találkozón ki lehet küszöbölni.
Egyes fejlődő országok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy az ABS protokollt itt írják alá, mielőtt beleegyeznek abba, hogy létrejöjjön egy nemzetközi tudományos bizottság a biodiverzitási kérdések kiértékelésére. Az IPBES-t (Intergovernmental science-policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) a tervek szerint az ENSZ közeljövőben tartandó, New York-i találkozóján írják majd alá. Számos szakember úgy véli, szükséges a létrehozása, amennyiben a biodiverzitás elvesztésének fontosságát érintő, tudományos bizonyítékokat hatékonyan el lehet juttatni a kormányoknak, hasonló módon, ahogy az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) gyűjt bizonyítékot, melyet a kormányok felhasználhatnak, amikor döntenek a klímaváltozás elleni harcról. Forrás: hirado.hu/BBC
