http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/categ_id/3
2010. november 04.
Már-már hinni kezdtem abban, hogy sikerül elfogadtatni a nemzeti kisebbségek számára jelentős előnyöket biztosító oktatási törvénycsomagot, amikor tegnap délben bombaként robbant a hír: az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek ítélte a jogszabálytervezet gyorsított, azaz felelősségvállalással történő jóváhagyását a parlament által, mivel „alkotmányos természetű jogi ellentét merült fel a kormány és a parlament között”.
Az elmúlt napokban Magyarországra kitelepedett, és hazafelé kacsintgató ismerőseimnek nagy lelkesedéssel ecseteltem az akkor még egyre biztosabbnak tűnő lehetőséget: amennyiben visszatérnek szülőföldjükre, nem kell majd aggódniuk gyermekeik magyar nyelven történő taníttatása miatt, mivel az elfogadás előtt álló oktatási törvény értelmében a kisebbségi diákok minden tantárgyat anyanyelvükön tanulhatnak majd, beleértve Románia történelmét és földrajzát, a román nyelvet pedig sajátos tanterv szerint és ugyancsak sajátos tankönyvekből fogják oktatni. Az ehhez kapcsolódó remények azonban a taláros testület tegnapi döntésével egy csapásra szertefoszlottak, hiszen azáltal, hogy az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek ítélte az oktatási törvénycsomag elfogadtatásának módját, a jogszabály visszakerül a szenátusba, s annak vitája onnan folytatódik, ahol abbamaradt, amikor a Boc-kabinet visszavonta azt a felsőház napirendjéről. Mindezt figyelembe véve pedig egyre inkább csökken az esélye annak, hogy az oktatási törvénycsomag jelenlegi szövegváltozata tartalmilag ne sérüljön: ismét elölről kezdődik majd a politikai huzavona, a szokványos módon zajló bizottsági és plenáris vita az anyanyelvi oktatás jogosságáról, módosító indítványok egész sora várható, s mind így tovább. A végén teljesen megfosztják lényegétől a jogszabályt, amely köszönő viszonyban sem lesz azzal a változattal, amelyért a kormány felelősséget vállalt volna. Ezek után senki és semmi nem tud meggyőzni arról, hogy lesz ez még másképp, ugyanis a történtek egyértelműen bizonyítják: bár Románia modellként szereti reklámozni magát a kisebbségi jogok érvényesítése terén, több mint húsz év elteltével sincs valós politikai akarat ezek tényleges alkalmazására. Igaz ugyan, hogy az alkotmányossági kifogás nem a törvény tartalma ellen fogalmazódott meg, hanem az elfogadási eljárás kapcsán emelt szót a taláros testület, érzelmi síkra terelve azonban az ügyet, lelke mélyén valójában minden politikus (és általában a többségi nemzethez tartozó polgár) örül az előállt helyzetnek. Hiszen a mostani döntéssel sikerült megakadályozni egy csomó olyan kitétel – lásd például Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven való tanulását – érvényre juttatását, amelyek enyhén szólva mindenkinek fájnának, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki az illető politikai alakulat.
Az RMDSZ koalíciós partnerének nem volt mit tennie, ha meg akarta őrizni hatalmát és pozícióját, mint felvállalnia az oktatási törvénycsomagot jelenlegi formájában, akár tetszett neki, akár nem, az alkotmánybíróság döntése nyomán pedig viszonylag tisztán került ki ebből az „áldatlan” helyzetből. Látszólag ugyanis mindent megtett a jogszabály elfogadtatása érdekében, így koalíciós partnere sem panaszkodhat rá, illetve róhat fel a számlájára semmi különöset. Az ellenzéki erők mindenképpen győzelemnek könyvelhetik el a történteket, hisz egyrészt sikerült megakadályozniuk a nemzeti kisebbségek számára jelentős előnyöket tartalmazó törvény elfogadását, másrészt pedig borsot törtek a Boc-kormány orra alá.
A legnehezebb helyzetben most az RMDSZ van, amelynek ezek után alaposan át kell gondolnia kormányzati szerepvállalását, illetve mérlegre kell tennie az ezzel járó előnyöket, s hátrányokat. Ezek után nem csoda, ha a szervezetben, de a választók körében is felerősödnek majd azok a hangok, amelyek eddig is megkérdőjelezték az RMDSZ kormányzati tagságát. Az oktatási törvény ilyen formában való elfogadása nagymértékben legitimizálta volna e vállalás értelmét. Mindez azonban egyelőre szertefoszlott, s joggal merül fel a kérdés: ha az érdekvédelmi szervezetnek hatalmi pozícióban nem sikerült keresztülvinni az oktatási törvényt, akkor milyen esélyek vannak a nemzeti kisebbségi jogok további kibővítésére – például az autonómia megvalósítására? Papp Annamária
Megjegyzés
Az utolsó kérdés lényegre tör,de szerintünk nem erre kellene most a hangsúlyt fektetni, mert a mindennapi megélhetés forog kockán s nem az autonómia hiánya miatt, hanem mert a jelenleg kormánykerék mellett levő szövetségieknek nincs semmilyen gazdasági stratégiája! Igaz, hogy a "jobbról előző" nemzeti tanácsosoknak sem igen van...
Marad tehát a polgári párt gazdasági kérdésekre fókuszált tevékenysége. Erről pedig szinte semmilyen híranyagot sem "engednek" be a sajtóba! Mert akkor nincs nekik se!
Keményen "betartanak" mindazoknak, akik esetleg mégis látnak fantáziát a gazdaságot holtpontról való elmozdításban vagy csak a polgári párt gazdasági stratégiáját megismerni és megismertetni szeretnék...
Az ifjainkat pedig nem a történelem vagy a földrajz magyar nyelvű tankönyvei, hanem a gazdasági ismeretek elsajátítása fogja megmaradásra késztetni, mert az aki egyszer már elment, az menjen is, azokból csak kevesen fognak-tudnak minket az itthon maradottakat előre vinni!
Nem a szövetség hanem a választók vannak nehéz helyzetbe és a mostani okoskodó, "helyesen" politizáló vezetőség újfent azon működik, hogy a "csorbákat" kijavítgassák az eljátszott becsületességükön ... Újra csak arról akarnak minket meggyőzni, hogy csak egy kis hiba csúszott be a kormány nem hibás... A tallérosok tanácsa pedig el játsza a "haragszom"-ot és akkor a többségiek nem fognak haragudni, mert a rosszul megfogalmazott oktatási törvény alkotmányellenes de meglehet, hogy nem de így is jó nekik!
Mi is rossznak véljük az oktatási törvényt mert megtartotta a megyei tanfelügyelőségiek státuszát, holott az nemcsak felesleges, de még ráadásul költséges is! Ezért is kerülnek ki a szakmailag jól képzett tanerők a tanügyből!
Jordánia, amely nem rendelkezik sok altalajkinccsel a tanügybe fekteti a GDP-je egy negyedét, mert tudja ez ami leghamarabb jövedelmez, ez a leggyorsabb megtérülése a befektetett pénzeknek. Nálunk a szövetségiek besegítésével a kormányok zöme egyre csak lefaragták a tanügyi forrásokat, akkor vajon miről is van szó? Nem kell az 1-4 osztályos összevont osztály, de kidobnak sok pénzt azért, hogy a tanulókat sok kilométeren "utaztatni" lehessen,mert a barátnak(vagy családtagnak) éppen szállítóvállalata van! Az is meg kell éljen, de milyen áron? (Erdélyi Polgár)
