Szőcs Géza is szónokolt a nagyromán ünnepen
2010. december 1., szerda 00:12
A jobboldal támadásainak kereszttüzébe került Alföldi Róbert, mert az általa vezetett Nemzeti Színházban akarták megünnepelni a Románia és Erdély egyesülését kilencvenkét évvel ezelőtt kimondó gyulafehérvári határozat. Ami Budapestről nézve botrányos, Erdélyből nézve egyáltalán nem az. Az elmúlt húsz évben erdélyi magyarok rendszeresen voltak vendégei a román többség ünnepének, sok esetben fel is szólalnak. Az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozatból azonban nem Nagy-Románia megalapítását, hanem az erdélyi magyaroknak és a többi nemzetiségeknek biztosított kisebbségi és önrendelkezési jogok garantálását emelik ki. 1918 novemberére Magyarországon győzött az őszirózsás forradalom, a történelmi Magyarország szerbjei, szlovákjai, románjai sorra hivatkoznak az önrendelkezés elvére, Károlyi Mihály és Jászi Oszkár kétségbeesetten tárgyal képviselőikkel, a szlovákoknak széles körű autonómiát, a románoknak államszövetséget ajánlanak, de ez már nem elégíti ki őket. Az Erdélyben működő román nemzeti tanácsok a Román Királysághoz való csatlakozással – azaz Románia és Erdély egyesítésével – akarták elkerülni, hogy a békekonferencia népszavazást írjon ki a térségben. Így jött el 1918. december 1., amikor a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta Erdély és a Román Királyság egyesülését, Nagy Nemzeti Tanácsot választott, miközben a gyulafehérvári vármezőn a román hagyomány szerint százezer ember ünnepelte az aktust. Ők egyébként a Magyar Államvasutak által biztosított ingyenvonatokon jutottak el Gyulafehérvárra. A Gyulafehérváron született határozat annyiban biztató volt, hogy deklarálta az olyan demokratikus jogokat, mint például az általános és titkos választójog, a sajtó-, gyülekezési és gondolatszabadság teljes elismerése. (Az más kérdés, hogy sokan, köztük sok román is, már akkor attól féltek, hogy mindez a nem éppen demokratikus hagyományairól híres Román Királysággal egyesülve nem lesz betartva.)
Elmegyek az ünnepedre
Ennyit az előzményről, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy megértsük, mit jelent az erdélyi magyaroknak december 1-je, ami a szocializmus évtizedei után csak 1990-ben lett újra ünnep.
És ezeken az ünnepeken sűrűn megfordultak magyarok is, aminek alapvetően két oka van. Az egyik a két nép együttélésekor nélkülözhetetlen gesztusokból következik. Kelemen Attila, a Transindex kiadóigazgatója így fogalmazta meg ezt a komment.hu-n: „Elmegyek az ünnepedre, de ne várd, hogy jól érezzem maga. Elvárom, hogy elgyere az ünnepemre, de ne várd, hogy azért, mert te nem örülsz, én se örülök majd. Ez a common sense.”
A másik ok, hogy a gyulafehérvári határozat III. pontja egyfajta felmentést ad a december elsejei román ünnepen részt vevő erdélyi magyar politikusoknak, függetlenül attól, hogy ebből mennyi valósult meg a királyi, a szocialista vagy éppen a rendszerváltás utáni Romániában: „Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által.”
1990: végre szabadon
A szocializmus évtizedei után 1990-ben volt először nemzeti ünnep december 1. (Ceauşescu alatt augusztus 23-át, a román kormány 1944-es bukását ünnepelték.) Bukarestben katonai díszszemlét, Gyulafehérváron ünnepi műsort tartottak, ahol Ion Iliescu államelnök mellett felszólalt az a Szőcs Géza is, aki akkoriban az RMDSZ főtitkára volt, most meg az Orbán-kormány kulturális államtitkára. A hangulat feszült volt, a román hadsereg egyik vezetője a gyulafehérvári ünnepség előtt figyelmeztetett, tüzet nyitnak, ha egyesek megzavarják az ünnepséget, az azt megelőző éjszaka pedig katonai és rendőri járőrök cirkáltak. Ne feledjük: tíz hónappal korábban súlyos harcokkal, sok halottal járó fegyveres forradalom söpörte el a diktatúrát, és március közepén kis híján polgárháború tört ki magyarok és románok között Marosvásárhelyen.
Szőcs Géza egy 1993-as budapesti ünnepségen
Szőcs beszédét végül füttyökkel és bekiabálásokkal zavarták meg a Vatra Românească szélsőségesei – az emelvényről még Petre Roman miniszterelnök is buzdította őket lelkes integetéssel –, de ennél komolyabb atrocitás nem volt. Az RMDSZ főtitkára különben – mint minden, az ügyben azóta megszólaló erdélyi magyar politikus – méltatta az 1918-as gyulafehérvári határozat demokratizmusát, kisebbségvédelmét. Olyannyira, hogy szerinte ennek a határozatnak kellene képeznie az új román alkotmány alapját is. „Hetvenkét esztendővel ezelőtt, a Nemzeti Gyűles határozatának elfogadásával a román nép az egész civilizált világ előtt megfogadta a nemzeti kisebbségeknek, hogy szavatolni fogja sajátos jogaikat – így Szőcs. – Éppen ezért december 1-je jelkép erejével bír az összes romániai nemzeti kisebbségek számára is.” Szőcs beszélt az 1918-as magyar ingyenvonatokról is: „Ők [az erdélyi magyar vasutasok] ugyanis már akkor felismerték azt az alapvető igazságot, miszerint a román nemzet azon a napon nem ingyenvonatokon, hanem történelmi, politikai erők szerelvényein igyekezett a gyulafehérvári állomásra”.
A kétezres évekre lett igazán botrányos
A magyar–román együttélés szempontjából a következő évek ünnepei is hoztak érdekességeket, nézzük meg ezeket is, de már csak vázlatosan. 1991-ben, okulva az előző évi tapasztalatokból, pártvezetők már nem szólaltak fel. Bukarestben megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, koszorúzott el az RMDSZ Domokos Géza vezette küldöttsége is. 1992-ben Szőcs Géza (ekkor ő az RMDSZ politikai alelnöke) azt írta, december elseje, a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés évfordulója a román nép nemzeti egységének ünnepe. E nap egyúttal a gyulafehérvári határozatokban foglalt eszmék és ígéretek révén az erdélyi magyarság önrendelkezésének ünnepe is. 1993-ban külön ünnepelt a kormány és az ellenzék. A gyulafehérvári ünnepségre a 85 százalékban magyar többségű Hargita megyét csak románokból álló küldöttség képviselte, a megyei tanács magyar elnöke erre azt mondta: ezek után a nemzeti ünnepet magánszemélyekként ünneplik. Szintén 1993-ban Rudas Ernő bukaresti magyar nagykövet és Ukrajna nagykövete kivonult a parlament ünnepi üléséről, miután szélsőséges szónokok a Dnyeszter és a Tisza között élő románság törekvéseiről beszéltek. 1996-ban Emil Constantinescu, Románia két napja hivatalban lévő új elnöke arról beszélt, hogy eljött az ideje annak is, hogy a nemzet egységesen integrálódjék az európai népek nagy uniójába. A tömeg többször megszakította szavait, és azt skandálta, hogy „szeretünk!”. 1998-ban Orbán Viktor miniszterelnök levelet írt Radu Vasile román miniszterelnöknek. Utalt arra, hogy 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nagy Egyesülés határozata Románia valamennyi együttlakó népére vonatkozott. 1999-ben a Gyulafehérváron beszédet mondó Constantinescut füttykoncert fogadta, a tömeg azt skandálta, „tolvaj, tolvaj!”. 2001-ben zömmel vidékről behozott románok előtt tartottak népi gyűlést a jórészt magyarok lakta Csíkszeredán. Csedő Csaba István polgármestere román, majd magyar nyelven mondott beszédet.
Verestóy Attila, az RMDSZ parlamenti képviselőcsoportjának vezetője, Adrian Năstase, Medgyessy Péter, Kovács László, Göncz Árpád és Bársony András 2002-ben Adrian Năstase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök Románia nemzeti ünnepe alkalmából fogadáson vett részt a budapesti Kempinski Hotelben. Az eseményen az RMDSZ két politikusa, Verestóy Attila és Kelemen Atilla (nem azonos a Transindex kiadóigazgatójával) is képviseltette magát. A két miniszterelnök találkozója ellen a szálloda előtt száz ember demonstrált. Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint Năstase az év folyamán több gesztust is tett azzal, hogy magyar nemzeti ünnepek alkalmából ellátogatott a bukaresti magyar nagykövetségre. Năstase később azt mondta, az a tény, hogy a román nemzeti ünnep egy részét Magyarországon, de román területen – a budapesti román nagykövetségen – töltötte, azt jelenti, hogy az elődök emléke előtti tisztelgés mellett Románia jelét adja felelősségének, komolyságának és annak az akaratának, hogy mostani partnereivel, a NATO tagállamaival együttműködésre törekszik. 2004-ben magyarországi kampánytémának, sőt egyenesen őrültségnek nevezte a kettős állampolgársággal kapcsolatos vitát szerdán Gyulafehérváron Adrian Năstase miniszterelnök. Szerinte semmiféle nemzetközi jogi és politikai alapja nincs az elképzelésnek. Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter szokatlan, ingerült hangú megnyilatkozásnak minősítette a román miniszterelnök szavait. 2009-ben Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke Traian Băsescu államelnökkel ünnepelt a bukaresti elnöki palotában. Tőkés András, az MPP alelnöke lemondott: „Minden erdélyi magyarnak pirult az arca, mikor annak idején Budapesten Verestóy Attila és Kelemen Atilla az itteni magyarság nevében ez alkalommal koccintásra emelték poharukat” – mondta. Szász azzal védekezett, hogy Băsescuval nem koccintott, a magyar érdekek képviselete miatt volt ott.
Băsescu államelnök és Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester koccint 2006. március 15-én Összegzésül még egy mondat Kelemen Attila már idézett írásából, amivel, a fentiek után, nehéz vitatkozni: „Elég lila egy nap december elseje.”Tóth-Szenesi Attila index.hu
Megjegyzés
