2011. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK
Ezzel az írásommal egy hozzánk nagyon is közel lévő természeti csodára hívnám fel a figyelmet. Gondolom mindannyian jártatok a 
Szent Anna tónál fürödni, sátorozni, csónakázni. De sokkal kevesebben vannak azok, akik a tőle pár száz méterre lévő Mohos- tőzeglápnál is voltak.
Pedig nagy hiba lenne ezt kihagyni.
Jókai Mór így jellemzi a Mohost: fákkal, szittyóval benőtt zsombikok, mintha ezernyi sírhalom volna egy rakáson, rőt színű bozót, verhenyes növénygubanc, amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék lucfenyő, egy göcsörtös árva nyírfa bársonynak látszó halmok kövér mohából. S azon az elijesztő pázsiton alul az ismeretlen mélység. Mikor aztán ezt körülkerülve a hegytetőre felkapaszkodunk, s onnan tekintünk rá vissza, akkor meg már csábítóan varázsló tündérország áll előttünk. A lapály száz meg száz gömbölyű tengerszemmel van behintve, olyanok azok, mintha ablakai volnának egy földalatti világnak, valamennyi beszegve a vízitök fehér tulipánjaival és széles leveleivel. Mikor a lemenő nap visszatükröződik rajtuk, úgy látszik, mintha arany-tányérok volnának zöld abroszra rakva.
Mindenki megnézheti ezt a helyet is, de az emberek biztonsága érdekében csak túravezetővel, és kiépített fagerendákon gyalogolva.
Amikor legutóbb ott jártam akkor a kapusháztól minden órában indult egy csoport. Személyenként 3 lejt kell fizetni.
A túravezető román és magyar nyelven ismerteti a Mohos-tőzegláp keletkezését, megmutatja a növényritkaságokat, bemutat 2 kis tavat, válaszol a kérdéseinkre. Egy túra általában 30-40 percet vesz igénybe.
Íme néhány adat, amit jó tudni:
A Mohos tőzegláp Európa-hírű természeti ritkaság, kialakulása évezredeken át tartott. Területe 80 ha, kb. négyszer akkora, mint kisebbik testvéréé a Szent Anna-tóé. Az egykori összefüggő vízfelületből mára már csak 15 tószem maradt.
A tó egyre apadt, lass
an elmocsarasodott, igazi magashegyi felláppá változva.
10 méternél vastagabb tőzegvastagságával egyedülálló Európában.
Igen gazdag és egyedülálló a láp növényvilága, amelyet a tarka tözegmohaféléknek közel 20 faja képezi, valamint az ezeken élő és védetté nyilvánított tözegrozmaring, a tözegáfonya, a rovarral táplálkozó harmatfüvek, a mámorka, a vörös áfonya, a kokojza vagy fekete áfonya, a gyapjusás és a nagyon ritka korpafűfaj. Ezeken a növényeken kívül, mintegy kiegészítőként megtaláljuk a tundrai tájat idéző törpenyírt és csenevész erdei fenyőket. A Mohos-tőzegláp állatvilága meglehetősen szegényes, néhány madárfajnak biztosít otthont. A pókok közül a Mitopus morio lelhető meg, mint jégkorszakbeli reliktum.
A tőzegláp uralkodó fája az erdei fenyő (Pinus sylvestris f. turfosa) amelynek méretei egyre jobban csökkennek, ahogyan haladunk a láp belseje fele, mivel az egyre vastagabb tőzegmoharéteg gátolja növekedését és fejlődését.
Remélem sikerült felkelteni az érdeklődését minden természetbarátnak.
Szerző: Bartók Csaba (ZNE önkéntes)
