Az államelismerést több hónapos titkos tárgyalások és hivatalos látogatások előzték meg. A Palesztin Hatóság elnöke, Mahmud Abbasz 2009. novemberében Brazíliába utazott, hogy tárgyaljon az elnökkel, majd 2010. márciusában Lula viszonozta a látogatást. Ő volt a brazil elnökök közül az első, aki látogatást tett Palesztinában és a Szent Földön is.
Lula ugyanannyi időt töltött az izraeli és a palesztin területen, vagyis mindkét félre egyenrangúként tekint, és már azt sugallta, hogy véleménye szerint a palesztin területeket is megilleti az államisághoz való jog. Végül december 1-jén levelet küldött Abbasznak melyben elismeri az államot, de kifejezi, hogy bízik abban, hogy a palesztin-izraeli kérdést sikerül a jövőben békés úton rendezni.
Jelenleg több mint száz ország - zömmel Ázsiából, Afrikából és a Közel-Keletről - ismeri el a palesztin államot. Brazília volt az első a nyugati államok közül, és az utolsó a feltörekvő országok csoportjából, a BRIC-ből, aki elismerte a palesztin államiságot, hiszen a többi tag, Oroszország, India és Kína már előtte megtette azt.
Izrael rögtön bejelentette csalódottságát az üggyel kapcsolatban és kifejezte félelmét az iránt, hogy a többi latin-amerikai ország is követni fogja a régióbeli vezető példáját. A félelem nem volt alaptalan, ugyanis Argentína néhány nappal később elismerte a palesztin államiságot, Uruguay pedig hivatalosan bejelentette, hogy követni fogja a két latin-amerikai ország példáját.
Reakciók
Izrael csalódott
A hír hallatán egész Palesztina lázban égett, a média kiemelt helyen közölte az eseményt. Ezzel szemben Izraelben szinte csend volt a hírrel kapcsolatban, ugyanis az izraeli média az ország történetének legnagyobb tűzesetével foglalkozott, mely 42 halottat követelt, városokat és értékes zöld területeket rombolt porig Haifától nem messze.
Mivel az ivóvíz és a zöld területek felbecsülhetetlen értékűek Izrael számára, nem csoda, hogy a lakosság a katasztrófával volt elfoglalva, és "nem nagyon hatotta meg őket", hogy olyan távoli országok, mint Brazília és Argentína elismeri a palesztin állam létjogosultságát. Egyedül az izraeli állami rádió jelentette be az esetet.
Az izraeli külügyminisztérium latin-amerikai főosztályának vezetője, Dorit Sharit a brazil BBC-nek elmondta, hogy meglepődött Lula döntésén, amely aláaknázhatja a béketárgyalásokat.
Ha a palesztinok tárgyalás nélkül is elérhetik, hogy a nemzetközi szereplők elismerjék az államiságot, miért ülnének le a tárgyalóasztalhoz? - tette fel a kérdést Sharit
A főosztályvezető elmondta, hogy a bejelentés előtt egy héttel kötött megállapodást az információbiztonságról a brazil biztonsági kabinet főnöke, Jorge Félix tábornok Ehud Barak izraeli védelmi miniszterrel. A megállapodás azt sugallta, hogy nő a bizalom a két ország között, ezért a brazil elnök bejelentése olyan volt, mint derült égből a villámcsapás.
Az izraeli külügyminiszter helyettes, Danny Ayalon azonban úgy gondolja, hogy nincs nagy gyakorlati jelentősége az államelismerésnek, ugyanis Brazília és Argentína olyan távoli országok, amelyek "nincsenek tudatában", milyen diplomáciai hibát követtek el valójában.
Az USA fenyegetőzik
Az Amerikai Egyesült Államok azonban nem ilyen elnéző.
Teljességgel érthetetlen, hogy ezek az országok, akik szeretnének felelősségteljes szereplőkké válni a nemzetközi porondon, ilyen meggondolatlan egyoldalú kijelentést tegyenek, ami aláaknázhatja a régió hosszú távú a békéjét. Érthetetlen, hogy ez a két ország a lehető legnagyobb gesztust tette a Palesztin Hatóság irányába anélkül, hogy azt kérték volna cserébe, ismerje el Izrael létjogosultságát és függessze fel az izraeliekkel szemben elkövetett erőszakos cselekményeket. Szomorú, hogy Argentína és Uruguay is követi a példát, holott nekik is meggyűlik a bajuk a növekvő iszlamista extrémizmussal a határaikon belül. - nyilatkozta Ileana Ros-Lehtinen az USA Képviselőház Külügyi Bizottságának egy prominens tagja.
Az USA fél attól, hogy a palesztin törekvések egyoldalú támogatása két hullámot indít el. Egy részről más szeparatista mozgalmakat is felbátorít, más részről félő, hogy a többi latin-amerikai ország is követi Brazília és Argentína példáját. Ezért Ros-Lehtinen megfenyegette a két államot, hogy ez a nem túl felelősségteljes lépés befolyásolhatja az ENSZ Biztonsági Tanácsába való csatlakozásukat.
Viva Palestina Libre - Éljen a szabad Palesztina?
Látható, hogy Brazília példája ragadós, Argentína már megtette az elismerést, Uruguay pedig megígérte azt. A Palesztin Hatóság felbátorodva a támogatáson, delegációt küldött Latin-Amerikába, hogy tárgyaljon a többi országgal is az államelismerés kérdéséről.
A delegáció Venezuelában kezdett, ahol Chávez elnöknek annak a támogatásnak az összegéről beszéltek, melyet Venezuelának nyújtana Palesztina, amennyiben az elismerné az államiságát. A delegáció nem dönget rossz kaput, Chávez amúgy sem az Egyesült Államok szíve csücske, pénzre és barátra pedig mindig szükség van.
Húzd rá, Lula, csak azért is!
Nem vitás, hogy a palesztin államiság elismerése fricska Izraelnek, de még inkább az Egyesült Államoknak. Brazília ezzel a lépésével egyértelműsítette, hogy független külpolitikát folytat, melyet saját nemzeti érdekeihez fog igazítani és nem hagyja azt, hogy az északi "nagy testvér" beleszóljon a többi nemzetközi szereplővel való kapcsolatába.
Ezt akár úgy hangsúlyozza, hogy elismeri a palesztin államiságot, akár úgy, hogy az Iránnal szembeni ENSZ szankciók ellen emeli fel hangját. Ám ne higgyük, hogy Brazília önzetlenül cselekedett, a lépés mögött komoly gazdasági érdekeket lehet felfedezni. Amennyiben Brazília valóban a harmadik világ vezető államává kíván válni, el kell kezdenie kiépíteni a kapcsolatait a harmadik világbeli országokkal úgy, hogy elnyeri a bizalmukat. Bátor lépés szembe menni az Egyesült Államok akaratával, ám valószínű, hogy Lula nem tartja elég erős kezű elnöknek a januártól hivatalba lépő Dilma Rousseffet ahhoz, hogy a későbbiekben meg merje lépni ezt.
Brazília szimbolikus lépése valószínűleg ragadós lesz, hiszen a régió többi országa is sok szempontból terhesnek érzi már az Egyesült Államok barátságát.
