Véget ér Kelet-Európa szerencséje? Két évtized napsütés után egyre több felhő halmozódik az égen. Kelet-Európa folyamatosan veszít vonzerejéből.
20 évig roppant kívánatos volt, mondhatni a legvonzóbb: a Nyugat bevonta a 45 éves kommunista szörnyűség alól felszabaduló országokat az EU-ba, szabad mozgást biztosított állampolgárainak, milliárdos beruházásokkal fellendítette gazdaságukat és felemelte életszínvonalukat, további – vissza nem térítendő – euró-milliárdokkal támogatta infrastruktúra-fejlesztésüket. Az idealizmus korszaka azonban a végéhez közeledik, Európa egységesítésének álmát háttérbe szorítja a pragmatizmus.
Mert a kapcsolat meglehetősen egyoldalú. 20 év vitathatatlan fejlődése ellenére a közép- és kelet-európai országok keveset tudnak nyújtani. Modern technológiát nem, tőkét nem, immár nyersanyagokat sem. Legfeljebb olcsó munkaerőt, minél keletebbre, annál olcsóbbat.
Kína viszont mindezeket biztosítja, 1,3 milliárd lakossága összehasonlíthatatlanul jelentősebb felvevő piacot biztosít, mint az EU-taggá vált 10 volt szocialista ország, melyek összlakossága olyan 100 millió. A nyugati országok számíthatnak kínai beruházásokra, kelet-európaiakra viszont aligha. Ráadásul Kínának nem kell euró-milliárdokat adni vissza évtizedeken keresztül, sem pénzügyi mentőövet nyújtani közvetve, vagy a Nemzetközi Valutaalapon keresztül.
A saját válságával küzdő Nyugati egyre inkább olyan kapcsolatokra helyezi a súlypontot, melyekből előnye származhat. Végül is a hagyományosan exportra épülő német gazdaság tavalyi szárnyalása nem a keleti, nem is a többi tehetős nyugati országokba irányuló, sőt, még az USA-beli kivitelre se vezethető vissza, hanem éppenséggel a kínai, indiai, brazil, mexikói stb. piacok felvevőképességére. Hatalmas piacok ezek, rohamosan fejlődő országok, szapora, fiatal lakosság, vagyis óriási potenciál. Nem is csoda, hogy a nyugatiakat már nem érdekli a keleti testvérváros-kapcsolat, viszont tolongnak a kínaiak felé.
A mosolykorszak még nem zárult le. Kelet-Európa azonban tudomásul kell vegye, hogy a kegyekért versenyezni kell. S maximálisan kihasználni a – még – rendelkezésre álló lehetőségeket, mindenekelőtt az EU-s pénzeket.
