Mit hall ki az üdvözlőbeszédekből az, aki csak a rosszra koncentrál? Karcos csokor a nagyváradi RMDSZ-kongresszus délelőttjéről. Akiket célba vettünk Kiss Sándor, Markó Béla, Emil Boc, Winfried Martens, Semjén Zsolt, Victor Ponta, Pelczné Gáll Ildikó, Crin Antonescu, Pásztor István, Balogh András és Schiffer András.
Kiss Sándor, a kongresszus házigazdájának nyitóbeszéde rögtön rebellis párhuzamot tartalmazott! Nem elég, hogy előbb a székelyföldi képviselők dacosan zendítettek a székely himnuszra, de volt Kissnek bátorsága, hogy grönlandi közmondást idézzen az üdvözlő szavak között. „Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy." – hangzott az autonomistáktól ihletett intelem, és Kiss már ment is tovább, hogy átadja vezérének helyét.
Markó Béla nem teketóriázott sokat, és gyorsan kijelentette: „Köszönöm szépen (a tapsot – szerk. megj.), ám nem számítok kongresszusi beszédet, vagy ünnepi beszédet mondani." Megbízható források szerint végül mégis csak sikerült.
Érdekes volt Markó példája is, melyben emlékeztetett: 20 éve még harckocsikkal védték a nagyváradi művelődési házat, hogy az RMDSZ megtarthassa alakuló kongresszusát. Két mondattal később Románia és Magyarország kapcsolatrendszerét taglalta. A harckocsiknak és az államközi kapcsolatoknak az említését alig egy perc választhatta el, nincs a határ két oldalán az a szélsőséges alakulat, aki bármit is felróhatna a szövetségi elnöknek.
Emil Boctól újfent megtudhattuk, hogy ki fogunk jutni a válságból (vagy már ki tudja hányadjára, ki is jutottunk). Számok és százalékok is röpködtek hosszú perceken keresztül, ám egy dolog nem tudott észrevétlenül elröppeni a fülem mellett: a „Marco Bello”. Már megint csak a „Bello”. A román politikusok úgy tűnik, buknak a szemüvegre meg a körszakállra, ugyanis folyton így szólítják.
A nap egyetlen videóüzenetét Winfried Martens Európai Néppárt-vezér tolmácsolta. Történt mindez negyed órával azután, hogy Basescu egyik tanácsosa kitipegett, felolvasta a román elnök üzenetét, majd jóviálisan átadta az azt tartalmazó mappát a kongresszust vezető bizottságnak. A Bukarest Brüsszel távolság kilométerben 1800. Korral haladásban? Nem áll rendelkezésünkre adat. Martens sok sikert kívánt „Kelemen, Eckstein és Olosz uraknak", a kérdés számomra már csak az: vajon melyik európai nyelv ábécéjében követhetik az E és O betűk a nevezetes K-t.
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a kettős állampolgárság megadását taglalva szégyennek nevezte 2004. december 5-ét (ahogy az érdekes módon 2004. december 6-tól fogva természetes módon azzá vált). Kijelentését a terem ötödének szórványos tapsa kísérte. A maradék négyötöd – feltételezem – szégyellt tapsolni. Elköszönésekor aztán tátva maradt a szám, ugyanis a KDNP-elnök imigyen indított: „Adjon a Jóisten..." Aztán rögtön kapcsoltam: Semjén nem a meghívott magyarországi parlamenti pártok listájának teljessége fölött aggódik. Mondata második felében mindössze „...tisztánlátást és bölcs döntést" kért a Fennvalótól, nyugodtan becsukhattam hát a számat.
Érdemes odafigyelnünk Victor Ponta a magyaroknak címzett grandiózus bókjára is, a fiatal pártvezér ugyanis a következőket mondta: „Az egyik közvélemény kutatás szerint a lakosok 90%-a rossznak véli Románia helyzetét. Nem hiszem, hogy csak a románokat kérdezték volna meg, mert ebben az esetben az összes román panaszkodik, a maradék 10% pedig a magyarokat jelenti, akik egytől-egyig jól érzik magukat a bőrükben." Na még egyszer: 10% a magyar Romániában? Akkor 2,2 millióan vagyunk, jelentette ki a román csúcspolitika egyik szereplője. Köszi, Ponta!
„Egy győztes párt, egy kétharmados párt képviseletében jöttem ma ide" – indított Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök. Épp csak azt nem tette hozzá: „és észt fogok most osztani Önöknek." Nem mondta, de ez jött. Mintegy negyed óra Pelczné Gáll-beszédjük volt a küldötteknek, hogy megtudhassák: választás előtt állnak, dönteni fognak, és a szövetség jövője a kezükben van. „Korszakhatár lehet a mai nap" – szúrta oda az alelnök asszony, sajnáltam, hogy senki nem szólt neki: az. „Rögzíteni kell, hogy kik a szövetségesek, rögzíteni kell a Fideszhez fűződő viszonyt is, és ha szükséges, újra is kell értelmezni" – lógott ki végül a beszéd lólába, amire kár volt 15 percet várni. A küldöttek ekkor már alig várták, hogy jól kifütyülhessék a bizonytalan hangú és kezű politikust (aki, lehet maga is épp a fülbántalmaktól tartott, azért remegett). Erre végül a beszéde végén jött el az idő, amikor is sejtésem szerint Olosz Gergely már a fejét foghatta: „Ha ma a változás mellett döntenek, segítő kezet fogunk nyújtani" – jelentette ki Gáll, aztán a hangzavarban úgy megijedhetett, hogy vezérétől kölcsönzött „hajrá Magyarország – hajrá magyarokat” kiegészítendő egy „hajrá Erdélyt" is fátyolosan elremegett.
Crin Antonescu, a liberális párt vezetője három érvet sorakoztatott fel amellett, hogy hosszas vacillálás után mégis a meghívás elfogadása mellett döntött. Ott volt első sorban a magyar közösség és az RMDSZ iránti tisztelet, másodiknak Markó Béla és munkásságának elismerése, majd harmadiknak – minő meglepetés: az RMDSZ és a magyarok mély tisztelete. Ne fusson vissza a kedves olvasó szeme, nem én tévedtem. „Úgy is elfelejtik, mire a harmadikhoz érek" – gondolhatta a két évvel ezelőtti RMDSZ-kongresszuson bezsebelt hatalmas tapstól talán kissé túl elrugaszkodott Antonescu.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke villámgyorsan beszólt Pelczné Gállnak. „Méltatlan volna a mai nap vonatkozásában intelmeket, tolmácsokat megfogalmazni, és erre nem is vállalkozom" – mondta a politikus, a délvidéki szavak jutalma pedig hatalmas erdélyi taps volt. Így járt a Fidesz Nagyváradon.
Aztán Pásztor beszéde nyomán jöhetett el a pillanat, amikor a magyarországi pártok képviselői is sorra a fejükhöz kaptak. „Egyharmados kisebbségünkben csak a hallgatás és a tűrés jut, de micsoda környezet ez: itt más is fintorog ám a narancstól, rajta hát" – gondolhatta a budapesti ellenzék, és rögvest neki is ugrottak a Fidesz cikizésének. Amire – ismerjük el – Gáll Ildikó ominózus kioktató beszéde remek alkalmat is nyújtott: „Elutasítjuk azt, hogy bármely magyar politikai erő tanítói szerepet töltsön be. Önök bebizonyították, hogy nem tanítványok, és mi is, hogy nem vagyunk tanítómesterek" – fricskázott Balogh András MSZP-alelnök, majd Schiffer András, az LMP vezetője is csatlakozott a kórushoz: „Szerencsétlennek tartjuk azt a politikát, amely Magyarországról akarja ráerőltetni az akaratát, Budapestről akarja osztani az észt." Bezsebelték a dörgedelmes tapsot, Pelczné Gáll Ildikó pedig nem csoda, hogy sietve kiosont, és távozott is a művelődési házból.
Apropó Budapest: „Különös öröm, hogy ez a kongresszus Nagyváradon van" – mondta Schiffer, miközben a benzinárakra gondolhatott.
Végezetül, ha már fricskák: „Üdvözlöm a koalíciós partnereinket, és külön köszönöm, hogy tisztelettel itt ülnek, és meghallgatják az üdvözlőbeszédeket, ahogyan azt illik is" – mondta Cristian Diaconescu az UNPR részéről. Utoljára rossz leszek, és leírom, amit látni véltem a homloka mögött: „Gyerekek, egyre üresebbek ezek a nagyváradi széksorok. Milyen kár, hogy nem vagyok ellenzéki, úgy én is kifuthatnék, mint azok. Meginnék már egy kávét..."
Szabó-Györke Zsombor
