Partnerségről

Úja meglepett bennünket a Kellemetlen Polgár bloglap szerkesztője, mikor arra hívja fe a figyelmünket, hogy érdemes megnézni, hogy egyesek hogyan értelmezik azt a bizonyos "partnerséget" amiért minden évben megkeresik a szavazókat, mindenféle érdekesnek tünő ígéretekkel halmoznak el bennünket, aztán amikor beülnek abba a bizonyos bársonyszékbe, ahová a mi voksunkkal kerültek be "elfelejtik" , hogy a (választó)polgárok léteznének. Újra csak megköszönni tudjuk a a "kellemetlen" polgártársunknak, persze a gratuláció kijár neki!

Ime a cikk:

http://schontzi.wordpress.com/2011/02/25/partnerek/

Partnerek

2011. február 25. > Bustya Sándor

Sehogy sem akar alakulni az a bizonyos „partneri viszony” az egyszerű polgárokkal – panaszolta egy évvel korábban a Megyei Tanács egykori elnöke (Népújság, 2010. febr. 16). A megemelt adók kifizetését sürgető felszólító levelek kapcsán tette fel a kérdést a jegyzet írója: mielőtt fenyegetőzne, és büntetéseket helyezne kilátásba a Hivatal, miért nem tiszteli meg a polgárokat azzal, hogy időben értesíti őket?

Az a bizony „partneri viszony” – választók és választottak között – ugyanis nagyon röviden, arról szólna, hogy a választók döntéshozó pozíciókba juttatnak egyéneket, akik a választók érdekeit szem előtt tartva döntenek egy település dolgairól. E partneri viszonyban a polgárok a megbízók, a választottak pedig a szolgálatot teljesítők, akik a helyi közösség szolgálatában állnak. Szolgálatukért bérre jogosultak, ennek fejében szolgálati idejük alatt kötelesek beszámolni, megbízóikat tájékoztatni minden tettről, ami a helyi közösséget érdekli.

Hogy működik-e vagy nem sem ez a kapcsolat, bárki ellenőrizheti. A város weboldalán közzétett vagyonnyilatkozatokból egyértelműen kitűnik, hogy választottaink megkapták a munkájukért járó bért. Ugyancsak itt szerezhetünk tudomást arról, hogy melyikük hogyan teljesíti megbízói iránti kötelességét.

Nyolc választottunk (öt magyar és három román) tevékenységéről évek óta nem olvashatunk egy betűt sem, és tizenötön tartják titokban azt, hogy mikor tartják a fogadóóráikat. Valószínű, hogy nagy teher lehet a „gazda” előtt beszámolni, a „partnerrel” információkat megosztani! A hiányos adatokat szemlélve merül fel a kérdés: miféle partnerség ez? Milyen szolga az, aki titkolózik gazdái előtt? Kinek az érdekeit szolgálja a Hivatal, melynek a tevékenységében egyre nagyobb a homály, egyre több a titkolózás. Néhány példa erre: a város polgármestere kitessékelte a sajtó képviselőit a városi tanács nyilvános üléséről (2010. szept. 16), mert mondandóját nem a nyilvánosságnak szánta, – ennek következtében felszólalása jegyzőkönyvbe sem került; a tanács határozatait és üléseiről készült jegyzőkönyveket a három napos határidő helyett több hetes késéssel hozza nyilvánosságra a Hivatal; a hivatalból közzétett közérdekű dokumentumok listája nem található a város weboldalán.

2008-ban hozott határozat

A fokozódó titkolózás érzékeltetésére legjobb példa a helyi költségvetésből finanszírozott, külföldi utazásokra vonatkozó határozatok áttekintése. Míg 2008-ban olyan határozatok láttak napvilágot, melyek személy szerint megnevezték a küldöttség tagjait, és az utazás célját, a 2010-ben hozott határozatok túlnyomó részében titok fedi a küldöttséget alkotó személyek nevét és az utazás célját. Bár minden utazásra vonatkozó határozat kimondja hogy a küldöttség tagjai hazatértük után, az első tanácsülésen kötelesek beszámolni a küldetés eredményeiről, a tavalyi év folyamán készült jegyzőkönyvek átolvasása után sem tudtam megállapítani, hogy

2010-es határozat - kik utaztak és mi célból?

kik és milyen célból vettek részt külföldi utakon. A tizenvalahány küldetés közül csupán egy esetben találtam arra vonatkozó feljegyzést, hogy jelentés hangzott el a kiküldetésből hazatért személy részéről. Levelet írtam hát magyar tanácsosainknak, és tájékoztatást kértem: válaszoljanak, a tavalyi év folyamán vettek-e részt kiküldetésben, készítettek-e beszámolót, tudnak-e más információt adni ez ügyben? Egyetlen választ kaptam: az a tanácsos tisztelt meg vele, aki közbenjárt annak érdekében, hogy választottaink elérhetők legyenek, nyilvános, hivatali e-mail címmel rendelkezzenek. Azt írja, hogy ő – sajnos –, nem vett részt ilyen küldetésben. Sajnos, ismétli, kevés út volt, többször kéne menni, látni, tanulni másoktól. Más költségvetési tételhez képest kis összegekről van szó, nem ezen kéne spórolni, nem is érti, miért foglalkozom vele.

Nos, ha a fentiek alapján nem lenne nyilvánvaló, elmondom: nem az utak számát, szükségességét vagy költségét vitatom, hanem a tájékoztatást, az informálást, az átlátható közéletet hiányolom! Tévedés ne essék: nem (csupán) az én elvárásaim ezek, minderről törvény rendelkezik!

Ezért fordultam beadvánnyal a törvény és a közrend betartását szavatoló köztisztviselőhöz, a megye prefektusához. Kértem, hogy vizsgálja felül, hogy a Helyi Tanács ülésein, a külföldi utakról hazatértek részéről készültek-e, hangzottak-e el beszámolók. Mivel a tavalyi év során oly feltételezések jelentek meg a sajtóban, hogy tanácsosaink éves beszámolói a hivatal alkalmazottai miatt kerülnek késve a nyilvánosság elé, azt is kértem, hogy azonosítsa, ki felelős a hiányzó beszámolók miatt. Január 19-én értesített a megye prefektusa, hogy beadványomat sürgős elemzés és megoldás céljából továbbította a Helyi Tanácsnak, felkérve a testületet, hogy válaszát mind a kérelmezőnek, mind a prefektusi hivatalnak juttassa el.

Harminchat nap telt el az óta. A „partner” még nem válaszolt, se nekem, sem a felszólítást küldőnek, ám a válasz hiánya is beszédes: vannak egyenlők és egyenlőbbek.

Partnerek.