Várjuk a meghívottak felszólalását. Az első sorban, középen ülő Markó Béla jobbján Emil Boc román miniszterelnök, balján Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Boc mellett Kelemen Hunor. Semjén mellett Takács Csaba.
Tekintetüket a színpadra szegezik, ahol videóüzenet formájában megjelenik az Európai Néppárt elnöke, mint egy Jedi-tanácstag a birodalmi konferencián. Utána a többi meghívott következik, ők már hús-vér valójukban. Lássuk.
Kollégaként intézi szavait az RMDSZ felé, néppárti testvérek, keblemre. Gratulál Markó Bélának, aki felépített egy lényeges politikai szervezetet. Fontos személyiségnek tartja őt az európai politikában, és reméli, hogy utódja is jócsávó lesz, akár a Markó. Köszönti is az utódot, meg a másik kettőt. Az Európai Néppárt számára fontosak a kisebbségek, mondja. Igaz, hogy RMSDZ-nek nevezi az RMDSZ-t, ami kicsit olyan, mintha Dr. Martens bakanccsal taposnának bele a szövetség lelkébe, de nyilván elnézik neki.
Semjén Zsolt (KDNP)
Ő már a legelején tisztázza, hogy Orbán Viktor kormányának üzenetét hozza. Ez retorikájában is nyilvánvalóvá válik. Van tehát „kedves barátaim” a kezdő mondatban, sok „a magyar nemzet” és „a magyar emberek” is elhangzik. Három témában szól a jelenlevőkhöz.
1. Magyar-magyar kapcsolatok: a magyar nemzet egyetlen közösséget alkot. Ez a közösség szembenéz a múlt traumáival, de nem nagyon temetkezik beléjük, csak amennyire kell, mert inkább azzal van elfoglalva, hogy reménységgel tekint a jövőbe. Nincs A és B kategóriájú állampolgár, sok kis magyar nemzetek, sok kis magyar állampolgárok. Ein állampolgárság van, ein nemzet.
2. Magyar-román kapcsolatok: nem taktikai, hanem stratégiai együttműködést szeretnének Romániával – tisztázza Semjén. Hogy pontosan mi a különbség a kettő között arra most nem derül fény, és később sem. Megtudjuk, hogy ők ott Magyarországon büszkék Romániára, heroikus küzdelmére a válságból való kilábaláshoz. És segíteni akarnak. 3. Erdélyi magyar és etnikai alapú politika: fontosnak tartja, hogy a magyarok ott legyenek a Magyarország körüli országok törvényhozásában. Vagyis bent a parlamentben. Ehhez idéz Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek.”
Victor Ponta (PSD)
Nem azért van itt, hogy ajánlatokat tegyen és kísértésbe vigyen – somolyog a PSD-elnök. Dialógust akar. Elmondja, hogy hobbiból ralizni szokott, ő a segédpilóta. Pilótája magyar. Néha elcseszik az utat, a pilóta ilyenkor mindig a nyelvi nehézségekre hivatkozik.
Mi, a közönség, kipipálhatjuk tehát a személyes tartalmú magyarviccet, ez is megvolt, méghozzá jól csomagolva. Captatio benevolentiae.
Ponta elmondja, hogy ő a jólétet célozza meg, nem akar minden hónapban kilábalni a válságból, aztán következő hónapban ismét beleesni. Nagy tapsot kap, amikor kifejezi a korábban árulással gyanúsított Nagy Zsolt iránti megbecsülését.
Barátságos, jól kitalált finom kampányszöveget mond, belefűzve a csábítást, amit az elején letagadott. Ahogy azt a legjobb retorikai iskolákban tanítják. Gratula a szövegírójának.
Pelczné Gáll Ildikó úrhölgy (Fidesz)
A kétharmados többségű győztes párt képviseletében érkezett. Nőként is. Változásról, útkeresésről, a helyes út megtalálásáról beszél. Fogalmunk sincs, mit mond. Félig-meddig papi szöveget nyom, magunkba tekintésről, családról. Tele politikai közhelyekkel. Idők szavával, segítségnyújtással, a mi közös értékeinkkel, a mi közös családunkkal. Hosszú szöveg, és Ponta jófejség-stratégiája után különösen unalmas. Viszont lassan körvonalazódik, hogy ebbe az egyházi virágnyelvbe fontos üzenet van csomagolva. Az, hogy a Fidesz számára nem az RMDSZ a kedvenc gyerek. Töketlen szöveg, túlzottan diplomatikus és tele körülírásokkal, mégis keményen belecsap a kongresszus himnikus hangulatába. Rögzíteni kell azt, hogy kik a szövetségesek, mondja Gáll Ildikó. Fontos, hogy milyen a viszony a Fidesszel. Ha szükséges, újra kell értékelni ezt a viszonyt. Nem nagyon tapsolják meg.
Crin Antonescu (PNL)
Előre megírt szöveg nélkül lép a pódiumra, de hamar nyilvánvalóvá válik (például a megfelelő helyre beszúrt ismétlések alapján), hogy betanult szöveget mond. Kiderül, hogy az RMDSZ-t tartja a romániai magyarság egyetlen legitim képviselőjének. A magyarok iránti tiszteletből jelent meg, mondja. És mert azt hallotta, Markó nem indul többször az RMDSZ-elnökségért. Persze nem akarja ő átvenni a helyét. Markó Bélához intézi a szavait: megköszöni neki, amit Romániában, és Romániáért tett. ’93 óta ugyanis hatalmas változás történt a magyar-román viszonyban, és ez részben Markó Bélának köszönhető. Tiszteli a magyarokat és az RMDSZ-t büszkesége, komolysága miatt, szereti a magyarokban az identitáshoz és szabadsághoz való ragaszkodásukat. Éppen ezért nem titkolja, hogy szeretné, ha a legnagyobb kormánypárthoz viszont nem ragaszkodnának annyira, hanem a jelenlegi ellenzék felé is tekintgetnének.
Pontával ellentétben szigorú Băsescuhoz és Boc-hoz, oda-odaszúr nekik. Aztán mikor leszáll a pódiumról, sorra kezet fog az első sor legfontosabbjaival, Markó puszit is kap. Emil Boc-hoz érve hirtelen megunja a kézfogásokat, és helyette inkább gyorsan a helyére siet.
Pásztor István (VMSZ)
A vajdaságban élők abban érdekeltek, hogy az RMDSZ erős párt legyen, a romániai politikát befolyásoló tényező – mondja a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke. És fontos, teszi hozzá, hogy élvezze az általa képviselt közösség támogatását. Utóbbit csak akkor tudja teljesíteni, ha célkitűzései találkoznak a közösség akaratával. Látszik rajta, saját tapasztalatból beszél.
Berényi József (MKP)
A pesszimista, csalódott ember a kongresszuson. Kiesett a parlamentből, nem tagja a kormánynak, ráadásul havazik. Újra országos tényező akar lenni, mondja. Felváltva panaszkodik és büszkélkedik, inkább hazaüzen, mint a jelenlevőknek.Üzenetének lényege: fuck Most-Híd. Az RMDSZ új elnökétől pedig csak azt kéri: folytassa azt, amit eddig az RMDSZ tett az MKP irányába.
Balogh András (MSZP)
Az MSZP megújult vezetése nagy rokonszenvvel fordul a határon túli magyarság felé, mondja. Alapvetően a jobboldalra jellemző szöveget nyom, csak tájékozatlanabb, kevésbé magabiztos. Talán azért is, mert Balogh a disznóvágásról érkező ember benyomását kelti. Nekitámaszkodik a pultnak, időnként belegabalyodik a szövegbe. Aztán egy aranyos elszólás: „a súlyos gazdasági és szocialista… szociális problémák”. Hangsúlyozza: ha kell, kompromisszumot kell kötni. Obama is köt kompromisszumot, „pedig elég nagy darab ember”. Pártja úgy gondolja, hogy támogatást kell nyújtani a határon túli magyaroknak. Ő és az MSZP elutasítják azt, ha bármelyik politikai erő úgy érzi, hogy tanítómesteri szerepet kell betöltenie. Az RMDSZ nem tanítvány. Ezt megtapsolják.
Schiffer András (LMP)
Az LMP-ből kiveszett az eleinte rá jellemző fiatalos lazaság. Schiffer beszédének eleje voltaképpen semmiben nem különbözik a szokványos köszöntő szövegektől. Aztán egy kicsit ő is hazaszól, azt mondja: szerencsétlennek tartja azt a politikát, amely „Budapestről akarja osztani az észt”. És azt, hogy a központból mondják meg, ki a jó magyar, milyen a jó magyar, és melyik a jó magyar lap.
Cristian Diaconescu (UNPR)
Harvey Keitel imidzsével és vehemenciájával beszél. Megkéri a magyarokat, tanítsák meg a román politikusokat benn maradni a teremben, miután saját elnökük befejezte a szövegét. Aztán dicséretekbe fog. Az RMDSZ mint szervezet, példát mutat, hogy milyennek kell lennie egy kisebbségi szervezetnek. Meg egyáltalán, mindenben példát mutat. És a következő elnök is bölcs lesz, és példát fog mutatni. Reméli.
Daniel Constantin (PC)
Beszédének lényege, legalábbis ami az RMDSZ-re vonatkozik:mindegy, ki lesz az új elnök, nehéz lesz neki. A PC új állammodelt szeretne, új típusú pártvezetést mindenütt. Ha nem ezt szeretnék, akkor is megtörténne. Mert Románia változik, halad, velünk vagy nélkülünk. Egyesek ezt nem veszik észre. Ugyanis szegényebbek és betegebbek vagyunk, mint két éve. Magasabb a villanyszámlánk, szuvasabb a fogunk, és szamárfülesebb a kitűzőnk! Két éves gyest! Tiszteljük az orvosokat, tanárokat és rendőröket! Ha most Boc hirtelen felkiáltana: epret!, akkor rávágná: szamócát!
Jan Diedrichsen (FUEN)
Schwarzeneggeres akcentussal elmondja, hogy az európai nemzeti kisebbségek nagyon fontos gazdasági, társadalmi, kulturális tényezők. Több mint 300 nemzeti kisebbség 47 országban. Megdicséri Markó Bélát, aki nem engedte, hogy az európai politika ne gondoljon a kisebbségekre. Ezért érdemes harcolni. Szenkjú.
