Lapunk hasábjain már többször próbáltuk elkészíteni a 2011-es esztendő politikai barométerét. A kép viszont nem lehet teljes a Magyar Polgári Párt szerepének vizsgálata nélkül.
A választás szabadságának biztosítása, jelszava alatt létrejött politikai alakulat, bármennyire is próbálják bagatellizálni ellenfelei, figyelemre méltó eredményeket tudott felmutatni az előző önkormányzati választásokon. Igaz, leginkább regionális pártként definiálható, hiszen Kovászna és Hargita megyékben tudott számottevő eredményt elérni, de Maros megye tömbmagyar vidékein (Marosszéken) is szerephez jutott. Egyhónapos múlttal, anyagi és médiaháttér nélkül a 38%-os önkormányzati jelenlét, avagy négy székelyföldi város polgármesteri széke mellett, országosan 500 önkormányzati képviselői mandátum nem elhanyagolható eredmény. Hogy miért nem lehet mégis egyértelműen sikerről beszélni az MPP esetében, az a hazai önkormányzatiság visszásságaival is magyarázható. Ameddig a megyei tanácsok és azok vezetői a jótékony, osztogató nagybácsi (nagynéni) szerepében tetszelegnek, ez a pozíció kulcsfontosságú. Ugyanakkor az a tény, hogy az RMDSZ, korábbi „természetes” politikai szövetségeseinek hátat fordítva, éppen az MPP-közelinek számító párttal és az azt távirányítóval vezérlő Băsescuval kötött szövetséget, tovább nehezítette az MPP helyzetét. Ennek ellenére 2012-re az önkormányzati választások legnagyobb meglepetését okozhatja a polgári oldal. Mielőtt bárki is laza kézmozdulattal elintézné a kérdést, hadd vegyük sorra, mi az, ami a siker mellett szól?
Nem az „utolsókból lesznek az elsők” népi bölcsesség analógiájára fűzhetjük gondolatainkat, hanem olyan tényekre, amelyek 2012-ig csak fokozhatják az ellenzéki alakulat esélyeit. „Minden rosszban van valami jó”, tartja egy másik közmondás, és itt elsősorban a demokrata-liberálisokkal kötött szövetség bumeránghatására gondolok. Az RMDSZ-nek kénytelen- kelletlen el kell vinnie a balhét. A gyalázatos kormányzásban való „tettestársi” szerepet nem lehet a végtelenségig kimagyarázni. 2012 tavaszáig újabb leépítésekkel kell szembenézni, újabb telet kell átvészelni. Ilyen körülmények közt a szavazópolgár, ha veszi egyáltalán a fáradságot és elmegy a szavazóhelyiségig, büntetni fog. Ha mindehhez hozzáteszzük, hogy egy belső viharoktól megtépázott szövetség még hiteltelenebb lesz, a külső feltételek akár adottnak is vélhetők egy sikeres megmérettetéshez. Némi zavart ugyan kelthet a bejegyzésre készülődő Néppárt, de önmagukban (ha egyáltalán eljutnak a választásokon való indulásig) erőtlenek lesznek. A budapesti hátszél sokat segíthet a „fejvadászat”-ban, de a húzós nevek már elkötelezték magukat valahol, átcsábításuk hitelvesztés nélkül nehezen kivitelezhető. Bejegyzéssel vagy anélkül, marad a közös lista, de kivel? Toró T. Tibor, legalábbis eddigi nyilatkozataiból ítélve, az RMDSZ felé húzná a Tőkés nélküli Tőkés pártot, de az EP-alelnök folyamatosan az RMDSZ-t gyalázó nyilatkozataival azt sugallja: az összhanggal baj van.
A külső feltételek tehát adottak az MPP számára, de vajon elég kényelmesen hátradőlni és várni? Bizonyára nem. Egy sor kérdés tisztázása elengedhetetlen. Offenzív politizálásra kell váltani, ahol mindenféle médiaellenszél közepette tisztázni kell a sorozatos vádakat. Tisztázni kell sokadszorra is a párt vezetésének legitimitását. De az is tisztázandó –legalábbis kifele, a rosszindulatú kommentárok cáfolatául –, koccintott-e Szász Jenő Băsescuval, vagy sem. Továbbá egy reális jobboldali összefogás lehetőségének támogatása is elengedhetetlen. Erre utaló jelek már vannak, az országos elnökség Háromszéken tett nyilatkozatai előremutatóak e téren. Szász Jenő kijelentését csak Toró fogadta ismét tamáskodva (igaz ezzel már lassan a mesebeli kiskakas szerepében tetszeleg). Megalakult az MPP megyei szervezeteit tömörítő fórum, amely alulról jövő kezdeményezésként a belső demokrácia érvényesülését hivatott erősíteni. Próbálkozások tehát vannak, kérdés: lesz-e elegendő erő mindezt végigvinni? Amiként az is tisztázásra vár, sikerül-e végre az építkezés érdekében oly fontos alapszabály-módosítást is véghezvinni, ami az első két Országos Tanácson megbukott. 2011-ben ezekre a kérdésekre várják a választ a polgári oldalon.
Megjegyzés
Az elmúlt 20 év alatt nagyon sok protokoll koccintás volt és nem csak a polgári párt vezetői részéről,(lásd a Neptun-osok esetét vagy éppen az EP ülései utáni protokoll találkozásokat) Ezért a polgáriaknak nem kell ezt tisztázniuk már csak azért sem, mert ha az ominózus koccintási képre néz az ember jól látható, hogy a Cotroceni-i palota mellett nincs olyan épület, amelybe a jelenlegi elnök egy koccintásra megáll valakivel is az előtérbe. Az is látható, hogy az román elnök egy másik alkalomból - polgármesteri öltözékben levővel koccint miután a megsózott kenyeret elveszi. A képen éppenséggel az udvarhelyi polgármestertől fogadja a protokoll koccintást. A fenti cikkben foglaltak valós kérdést feszegetnek éppenséggel azt, hogy a polgári párt ellenzői tudják-e nélkülözni majd, - az eddig ellenzéki szerepet játszó - népközösségért kiálló politikai erőt. Köztudottá vált, hogy a polgáriak gazdasági programjára mindenki nagyon kíváncsi! Szinte naponta hallani, hogy itt vagy ott megpróbálják megtorpedózni, ahelyett, hogy melléállnának a dolgoknak... Mintha azt szeretnék elérni, hogy a népközösség felhasználja a kamrájába levő eleséget, felélve a tartalékait! Pedig az is köztudott, hogy aki a mostani(válságos) körülményekben lép az megmarad és felépül, fellendül, újratermeli saját magát! Csak annyira lenne szükség, hogy a vidéket "megmozgassák"! A Magyarországról importálni készülők sem értik igazán, mit is kéne tenniük. A vidéken élők zöme adja mind három politikai tényező számára a voksolók tömegét, mégis éppen azokkal van a legtöbb gond. Számukra kell biztosítani úgy munkalehetőséget, mint munkahelyeket. Ezért a gazdasági fellendülésre kellene - főleg a kormányba levők - lépéseket megtenni. Ezért kell a szakmai köröket is bevonni ebbe a munkába, úgy ahogy a polgáriak is teszik. Az nem megoldás, hogy a "készbe" beülve eltulajdonítsuk a már felkészített gazdákat! Melléjük kell állni ugyan, de csak a saját érdekük mentén, nem pedig politikai megfontolásból, mert abból nem sok marad a vidékinek, csak újabb ígérgetések s majd négy év múlva újra kezdődik előröl az egész "maskara". (Erdélyi Polgár)
