Nem érdemes ragaszkodni a bukaresti kormánytagsághoz: az erdélyi magyar közélet felfrissülése megér néhány miniszteri slusszkulcsot.
„Romániában is fennáll annak a veszélye, hogy etnikumközi konfliktusok jönnek létre, amennyiben az RMDSZ nem kerül kormányra. A képviselő elmondta, a PSD-nek figyelembe kell vennie, hogy az RMDSZ egy népes nemzeti kisebbség képviselője, amelynek sajátos szükségletei vannak, ugyanakkor stabilizáló szerepét sem kell alábecsülni" – idézte Borbély László RMDSZ-vezető szavait a transindex.ro erdélyi internetes portál.
Bár a román nacionalizmus természetével kapcsolatban nincsenek illúzióink, azért ez a nyilatkozat a bicikli túltolásának minősített esetének tűnik. Mert persze akár az is előfordulhat, hogy a szlovák forgatókönyv érvényesül, és miután a magyar párt kiesett a hatalomból, Bukarestben is lábtörlőnek használják a mind mélyebb válságba süllyedő anyaországára nem számítható kisebbséget. Ám Borbély szavai egyelőre egyszerű pozícióféltésről árulkodnak.
Az RMDSZ hiába szerepelt jól, s őrizte meg korábbi szenátusi és képviselőházi súlyát a parlamenti választásokon a senki által nem értett új választási rendszerben, a posztkommunista szociáldemokraták (PSD) – úgy tűnik – összebútoroznak Băsescu elnök pártjával, a PDL-lel. S miután a PSD korábban bejelentette, hallani sem akar a magyar pártról, a két nagy formációnak pedig kényelmes többsége lenne a parlamentben, könnyen kipottyanhat a hatalomból az RMDSZ. A végkifejlettel persze még várni kell, a bukaresti politikai mesevilág helyes értelmezésével a legszöszösebb kardigánnal rendelkező politológusok is kudarcot vallanak néha, így mi sem merünk végleges állításokat megfogalmazni.
Néhány gondolatunk azonban lenne.
Először is: az RMDSZ-elittel ellentétben egyáltalán nem tartanánk a világ végének, ha az érdekvédelmi szövetség nem lenne része az új koalíciónak. A pártként működő Szövetség lényegében 1996 óta hatalmon van: 1996-2000 között jobbközép koalíció tagjaként, a 2000-2004-es ciklusban a posztkommunista kabinet külső támogatójaként, majd 2004-től ismét koalíció tagjaként, a végén egyedül kormányozva a liberálisokkal. Ez még a romániainál khm, csiszoltabb politikai kultúrájú demokráciákban is meglehetősen koptató hatású.
Nem véletlen, hogy a korábban a román sajtó által is elismerten is többé-kevésbé tiszta RMDSZ körül az elmúlt években megszaporodtak a korrupciós ügyek. S bár nyilván minden tulipános politikusnak nehéz lehet leadni a szolgálati Audit, ennek már középtávon is meglehet a pozitív hatása. Az egyik legnagyobb politikai mítoszban, az „öntisztulásban" ugyan nem hiszünk, de abban igen, hogy a hatalom varázsától megfosztott politikusnak előbb-utóbb felteszik a kényes kérdéseket. És saját közössége előtt kell elmagyaráznia, hogy mit tett, vagy mit nem tett a tűz mellett üldögélve.
Ebből következik a második gondolatunk. A hatalom körein való kívülmaradás változást hozhat a személyi állományban is – erre pedig még az RMDSZ-elit szerint is nagy szükség van. A másik legkedveltebb mítoszban, a mindent elsöprő „fiatalításban" úgyszintén nem hiszünk. De abban igen, hogy a kormányzati munkában nem elkopott, vagy éppen egy szaktárca élén jól teljesítő fiatalok előtt megnyílhat az út a komolyabb párttisztség, megbízatás felé – erre korábban az idősek gyakran hangsúlyozott „győztes csapaton ne változtass" elve miatt aligha nyílt lehetőség.
A harmadik szempont: talán több idő marad a helyi önkormányzati aprómunkára, a civil világgal, az egyházakkal, s nem utolsósorban az RMDSZ-szel szemben állókkal folytatott párbeszédre, ha már nem lehet zsúfolt miniszteri és államtitkári határidőnaplókra hivatkozva elkerülni a kínos találkozókat.
Talán apróságnak tűnik mindez, de az erdélyi magyar közélet felfrissülése megér néhány miniszteri slusszkulcsot. Ablonczy Bálint, Heti Válasz
