Amikor a számok nem hazudnak,

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/57695

Rostás-Péter István

Amikor a számok nem hazudnak nem biztos, hogy mégis igazat mondanak; túl azon, hogy a statisztika és a politikai kalkulus viszonyát már untig ismételt „aranyköpések” rögzítik és minősítik, ezúttal számoljunk aktuálisan és a konkrétumhoz minél közelebb:

I. Állítja egyik politikusunk, aki éppen versenypárt beiktatásához szükséges dokumentációt szállított a bukaresti törvényszékre, hogy az RMDSZ-ről az utóbbi 20 esztendőben lemorzsolódott mintegy 600 ezer voksoló. Utal a kilencvenes évek elején szerzett milliónyi szavazatra és a legutóbbi választások eredményére. Csakhogy: azóta a magyar közösség létszáma módosult: megkímélem az olvasót az aprólékos adatolástól, az eredmények nyilvánosak, könnyűszerrel hozzáférhetők, mindössze a közben lezajlott népszámlálás két mutatójára szorítkoznék: 1992-ben a populáció 7,1 százaléka volt magyar, 2002-ben 6,6 százalék vallotta magát annak. Lefordítva: 193 152 lélekkel kevesebb. Az ország lakossága egy évtized alatt egymillió százezer fővel csökkent. Az idén ősszel megejtendő leltár aligha mutat trendfordulást. A szövetség parlamenti képviselete 1990-ben 41, a legutóbbi 2008-as választás után 31 fős. Akárhogyan számolom, kerekítem, ez a több mint félmilliós voksvesztés nem arányos a jelenlegi mandátumok mennyiségével.

II. Politikusunk nem akarja elfogadni, hogy vannak, lesznek örökös távolmaradók, a közélettől elfordulók. Egyesek vallási meggyőződésből, mások egyéb, szintén belső indíttatásból. Ők nem gerjednek be a kampányokkor, az ilyen állampolgárt a voks napján sem tudja a szomszéd rávenni, hogy elsétáljon az urnáig. A startvonalhoz álló új alakulat nem számolhat az eddig román pártokra szavazó magyarokkal. Arányuk csekély, ezt igazolja, hogy a vegyes, ún. billegő körzetekben a többségi pártok éppen csak szimbolikus módon üzentek a magyar közösség felé (egy-egy magyar jelölt állításával, minimális propagandaanyaggal). Amivel számolhat a frissen porondra lépő formáció, az a Magyar Polgári Párt és a független magyar jelöltek által megszerzett szavazatok egy része, és az elsőszavazók bizonyos hányada.

III. Az új párt beiktatásához szükséges aláírások leadásakor patikamérleg-pontosan közölték a sajtóval: 29 268 támogató szignót gyűjtöttek össze, és politikusunk hozzáteszi, otthon is maradt még elég ív. Akkor most nem világos, mekkora is a támogatólista valójában. Vannak bizonyos kategóriájú, kispados támogatók, akiket csak akkor vallanak be, ha a benyújtott ívek körül gond lenne?

IV. Kis költségvetésű párt lesz – hangzott el szintén az ünnepélyes pillanatban. Mit fed az a jelző, hogy kis, legalább nagyságrendekben? Ide beszámítódik az EMNM-nek eddig nyújtott támogatás, és ami még jön, vagy marad a kettős könyvelés? Ha komolyan gondolja magát, közéleti szereplőnk belátja, hogy ezt a pártépítést csupasz lendületből nem lehet művelni: program, statútum kidolgozása közmunkában még elképzelhető, de alakuló kongresszus, szervezetépítés, megyei, kisrégiós koordináció, székházak, aktivisták, piárköltségek, médiajelenlét, kolozsvári központ felszerelése, állománya, nemzetközi kapcsolatteremtés, ez mind ott toporog a várakozó listán. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Néppártnak már a bejegyzés hajnalától permanens kampányt kell folytatnia, ha a beágyazott vetélytárs előnyét mérsékelni szeretné.

V. A tiszta emberek pártja lesz a harmadik romániai magyar párt. A tisztséget vállalók vagyonnyilatkozatot tesznek, elszámoltathatók. A hirtelen tollasodó rokonok, barátok, csendestársak ott kibicelnek a partvonalon. Olvassunk Móriczot, Mikszáthot! (És itt helyben előre is megkövetem mindazokat, akik valóban a közjóért vetik le a zakót, és tűrik fel az ingujjat.)

VI. A Fidesztől nem pénzt, tudást igényelnek. A know-how pénz, kemény zseton. Kérdezzék meg a politikai-gazdasági tanácsadásból élő agytrösztöket.

VII. Ha a fenti kijelentéseket nem egy, a számok világában otthonosan mozgó személyiség provokálta volna ki, talán a tavaszi fagykárokról készülő miniesszémet küldöm el a szerkesztőségbe, de a reáltudományok doktorától a mennyiség- és arányérzék ilyen mértékű hiányát nem állt módomban szó nélkül hagyni.

Megjegyzés

A cikkírója ugyancsak egy karéjba gyűjtötte a mondandóját, csak... Csak az általa felvetett hét pontból kimaradt olyan megközelítés, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Kezdeném a lemorzsolódott hatszázezer "lemorzsolódott" szavazóval: igaz, hogy 0,5 % -kal csökkent a magyarság összszáma, de a szóban forgó rész nem abból a rétegből tűnt el, akik elmentek szavazni, hanem azokból, akik addig sem számítottak.

A másik, amivel vitatkozhatunk hogy nem létezik 3 párt csak kettő és mind a kettő jobboldali-nemzeti beállítottságú s nem olyan mint a szövetség, amely egyáltalán nem homogén, hanem csak érdekemberek társasága. Az ernyő szerepét már rég elvesztette, még akkor amikor bekebelezte a Független majd a Kisgazda pártokat. Ami pedig a "beágyazott" vetélytársi dolgot illeti, a Szövetség épp olyan hamar ki is ugorhat a sáncokból, ha már nő a vízszintje s akkor nem is kell "kilőni" mert egyenként fognak átállni. A kérdés csak az, hogy mikor?

A Néppárt-ra mint egy alternatívára is szükség van, éppen azért, hogy a polgáriaktól elriasztottakat "befogja"...  Ezért nem áll az a kijelentés, hogy az MPP-től elszippantottakből és a szabadúszó függetlenekből kerül majd ki a voksolótábor. 

A cikkírója elköveti azt a hibát is, hogy nem számol a "momentum"-mal hiszen eddig a szövetségiek által művelt félelem politika helyett most csak is azokra kéne szavazzanak, akik kevés pénzből ugyan de feltűrik az ingujját és elkezdik az építkezést...  A néppárti vezetőségi gárda a magas képzettségűekre épít míg a polgári vezetés  a kisvállalkozókra, a gazdálkodókra! Erre alapította a fejlesztési tervét is Ebben van megélhetési alternatíva.

Abban sajnos már igaza van a cikk írójának, hogy az ideiglenes pártvezér szerepében tetszelgő reáltudományok doktora nem éppen a valóság határán leledzik. Kissé eldobva látszik a párt tagjainak  a helyes értékelése...

A Szabadság már elveszettnek minősíti a polgáriakat egy másik cikkben foglaltak szerint is, lásd a:

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/57650

Ebben a cikkben, Borbély Tamás versengésről ír, de nem lehet tudni mit is ért "kényszerhelyzeten". Hiszen egy demokratikus rendszerben az ilyen típusú versengések egészségesek, a politikai átrendeződés fontos mozzanatai lehetnek. 

Nem tudjuk elfogadni azt, hogy ez politikai átrendeződés a polgáriak megszűnését eredményezné, hiszen jelenleg nem az MPP van a kormányban. Nem ildomos a polgáriakról elmarasztalóan szólni, ha nem volt arra lehetőségük, hogy megmutassák mire képesek. Annak ellenére, hogy a néppárti előkelőségek többször is hangoztatták, hogy sem a szövetség sem pedig a polgári párt nem volt képes a választóknak alternatívát mutatni, sokkoló lehet, ha ebben a választási ciklusban éppen az essen ki, akinek semmi köze sem volt a népközösségünket ért pofonokhoz.
Sőt éppen őket használták pofozó-párnának...
Még a román közegekben is az "elrugaszkodott", a "szélsőséges" jelzővel illették azt a politikai alakulatot amely a kereszténydemokrácia mellett már rég letette a voksát! Ebben a kép-, és hitelrontásban pedig a most is kormányon levő szövetségiek minduntalan tettek egy két lapáttal.

Ami még meglepőbb az a mód, ahogyan egy politikai kommentárban a kormányon levő párt mellett  teszi le a voksát egy olyan cikkíró, akinek csak kevés tapasztalata van. Felrúgva az elementáris deontológiai normákat (az egyenlő távolság elvét) a kormányon levő mellé áll, véleményt formálva megrövidíti a másikat... Kérdjük, egyáltalán ismeri-e a polgári párt programját?  Irt vajon arról,hogy mit nehezményez esetleg mit tud elfogadni abból... (Erdélyi Polgár)