A napokban egy ismerõsöm kérésére rövid magyar nyelvû kérést vittem be a helyi bíróságra, melyben az illetõ egy nemrég született ítélet közlését kéri. Az egész történet rosszul kezdõdött, mert a kérést átvevõ alkalmazott csak ránézett a lapra, s már adta is vissza azzal, hogy ez így nem lesz jó, románul kell írni. Mivel ragaszkodtam, hogy a kérést vegye át, végül elvette és beiktatta, de jelezte, hogy a bíróság elnöke ezt vissza fogja utasítani. Pár napot kellett mindössze várni, s boríték érkezett a bíróságról, benne az átvett kérés, s mellette egy lakonikus, egy mondatos levél, amiben az elnöknõ közli, hogy visszaküldi a kérést azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a Büntetõeljárásról szóló törvénykönyv 112-es cikkelye értelmében románul kell beadni.
Nézzük mit tartalmaz a hivatkozott cikkely:
Art. 112. - Cererea de chemare în judecata va cuprinde:
1. numele si prenumele, domiciliul sau resedinta partilor ori, pentru persoanele juridice, denumirea si sediul lor, precum si, dupa caz, numarul de înmatriculare în registrul comertului sau de înscriere în registrul persoanelor juridice, codul fiscal si contul bancar. Dispozitiile art. 82 alin. 1 teza a II-a sunt aplicabile. Daca reclamantul locuieste în strainatate, va arata si domiciliul ales în România, unde urmeaza sa i se faca toate comunicarile privind procesul;
2. numele si calitatea celui care reprezinta partea în proces, iar în cazul reprezentarii prin avocat, numele acestuia si sediul profesional. Dispozitiile art. 82 alin. 1 teza a II-a sunt aplicabile în mod corespunzator;
3. obiectul cererii si valoarea lui, dupa pretuirea reclamantului, atunci când pretuirea este cu putinta.
Pentru identificarea imobilelor se va arata comuna si judetul, strada si numarul, iar, în lipsa, vecinatatile, etajul si apartamentul, sau, când imobilul este înscris în cartea funciara, numarul de carte funciara si numarul topografic;
4. aratarea motivelor de fapt si de drept pe care se întemeiaza cererea;
5. aratarea dovezilor pe care se sprijina fiecare capat de cerere.
Când dovada se face prin înscrisuri, se vor alatura la cerere atâtea copii câti pârâti sunt, mai mult câte o copie de pe fiecare înscris, pentru instanta; copiile vor fi certificate de reclamant ca sunt la fel cu originalul.
Se va putea depune si numai o parte dintr-un înscris privitor la pricina, ramânând ca instanta sa dispuna, la nevoie, înfatisarea înscrisului în întregime.
Daca înscrisurile sunt scrise în limba straina sau cu litere vechi, se vor depune traduceri sau copii cu litere latine, certificate de parte.
Când reclamantul voieste sa-si dovedeasca cererea sau vreunul din capetele cererii sale, prin interogatoriul sau juramântul pârâtului, va cere înfatisarea în persoana a acestuia.
Când se va cere dovada cu martori, se vor arata numele si locuinta martorilor, dispozitiile art. 82 alin. 1 teza a II-a fiind aplicabile în mod corespunzator.
A románul nem tudó olvasóktól elnézést kérek, de most nem fordítom le a fenti szöveget, csak rögzítem a tényt, hogy a bíróságra benyújtandó keresetekrõl szól, tehát semmi köze a szóban forgó esethez. Sõt, az is elmondható, hogy ez a cikkely még bár azt sem írja elõ, hogy a keresetet románul kell benyújtani, hisz a szövegben a nyelvre vonatkozóan csak annyi áll, hogy ha bizonyítékként a felperes iratokat csatol a keresethez, s azok idegen nyelvek készültek, akkor mellékelni kell a román fordításukat is. (Ha kötekedni akarnék, akkor azt is mondhatnám, hogy mivel számunkra a magyar nem idegen nyelv, ezért nyugodtan csatolhatnánk a kereseteinkhez magyar nyelvû iratokat fordítás nélkül is.)
Ha már megkerestem a törvénykönyvet, ellenõriztem azt is, hogy valahol máshol létezik-e olyan elõírás, ami szerint a bírósághoz csak román nyelven lehet fordulni. Jelentem ilyen nincs! Azt ugyan elõírja a jogszabály, hogy a tárgyalások nyelve a román, de itt nem tárgyalásról van szó, hanem egy adminisztratív kérésrõl: az ügyfél írásban kér másolatot egy közintézménytõl, olyan dokumentumról, amit neki amúgy is ki kellett volna közöljenek hivatalból. Ráadásul ez nem Dorohoiban, hanem Gyergyószentmiklóson történik, ahol a bíróság alkalmazottainak nagyobbik része magyar, illetve szinte mindenki tud magyarul. A kérés teljesítése tehát nem ütközik semmiféle jogi, avagy objektív akadályba, a normális, emberi hozzáállás az lett volna, hogy a magyarul nem tudó elnöknõ megkérdezi valamelyik magyar beosztottját, hogy mi áll a kérésben, majd utasítja az erre illetékest, hogy tegyen eleget a kérésnek. Ezt megtehette volna még akkor is, ha ad absurdum a törvényben az állna, hogy tilos eleget tenni a romántól eltérõ nyelven beadott kérésnek, de ilyen elõírás természetesen nincs.
Az esetnek két vetületét is érdemes kiemelni.
Egyrészt van egy bíró, aki hosszú éveken át tanult, ráadásul jogot, azért, hogy az embereket és az igazságot szolgálja. Elvileg pontosan tisztában kell legyen nem csak a hatályos törvényekkel, de a jog összes alapelvével, így azzal is, hogy amit a törvény nem tilt, azt tenni szabad. Ha tehát a törvény nem tiltja a székely atyafinak, hogy magyar nyelven forduljon egy kéréssel a bírósághoz, akkor neki erre joga van. Sõt, ha végigbogarásszuk az összes jogszabályt, meg az ország által ratifikált nemzetközi dokumentumokat, akkor könnyen rábukkanunk arra a cikkelyre, amelyik feketével a fehéren írja elõ pontosan ezt a jogot. Ezzel szemben mit tesz Firoiu Carmen Isabela bírónõ: a törvény nyilvánvaló félreértelmezésével kifogást keres azért, hogy ne teljesítse egy ügyfél, egy állampolgár kérését. Õ, aki közalkalmazott, feladata az állampolgárok szolgálata, hisz az általuk befizetett adóból kapja nem kis fizetését. Teszi mindezt mérhetetlen nemzeti gõggel, szembeköpve a város döntõ többségét alkotó székelyeket. Jogos a kérdés, hogy képes-e egy ilyen ember pártatlan ítéletet hozni, fõleg akkor, ha a peres felek egyike román, a másik meg magyar?
Másrészt pedig ott van a román állam, amelynek egyik alap-értéke (ha lehet ilyet mondani) a kétszínûség. Az az állam, amelyik kifele folyamatosan azzal büszkélkedik, hogy milyen példaértékûen megoldotta a kisebbségi kérdést, miközben idehaza precízen kidolgozott tervei vannak egy másik “megoldásra” nézve, mely közeli rokonságot mutat a nácik “filozófiájával”. Dicséretes törvényeket hozni, majd azokat nem, vagy pont fordítva végrehajtani; jogokat csak papíron adni; a hivatalosságoknak kiszolgáltatottak helyzetével visszaélni; a nem románok másodrendû voltát folyamatosan az orruk alá dörgölni; az egyszerû, tájékozatlan emberekkel packázni - ezek azok a módszerek, amelyeket konokul alkalmazva arra próbálnak rávenni minket, hogy adjuk fel, s olvadjunk be, vagy jószántunkból távozzunk szülõföldünkrõl. Ennek a hadviselésnek nem lényegtelen eleme az, hogy akadályozzák a magyar fiatalok továbbtanulását, illetve hogy kiemelten odafigyelnek arra, hogy Székelyföldön az állami hivatalokban döntõ többségben magyarul nem tudó, s lehetõleg a székelyeket gyûlölõ hivatalnokokat alkalmazzanak, akik majd megtanítják a nyakas székelyeket arra, hogy hol lakik a románok istene.
Ha pedig valakinek kételye lenne efelõl, az lapozza fel a július 15-én hatályba lépõ új perrendtartási törvénykönyvet. Abban már külön rész foglalkozik a nyelvhasználattal, s a 18. cikkely negyedik bekezdése a gyergyószentmiklósi bíróság elnökének szája íze szerint van megfogalmazva, eképpen:
(4) Cererile si actele procedurale se întocmesc numai în limba româna.
Azaz: a kérések, s a perrel kapcsolatos iratok csak román nyelven készülhetnek.
A per során felhasználandó idegen nyelvû iratokkal kapcsolatban is sokkal szigorúbban fogalmaz az új törvénykönyv, amikor azok hiteles másolatát kéri és meghatalmazott fordító által készített fordításukat írja elõ.
A jogszabályt 2010 júliusában fogadta el a Parlament, jó két és fél évvel azután, hogy ugyanazon testület megszavazta a 282/2007-es törvény, melynek tárgya a Kisebbségi és regionális nyelvek európai kartájának a ratifikálása. Ebben a törvényben a magyar nyelvre vonatkozón az áll, hogy:
1. Az olyan igazságszolgáltatási kerületekben, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedések megtételét indokolja, a Felek e nyelv … helyzetének megfelelõen és azzal a feltétellel, hogy a jelen bekezdés által nyújtott lehetõségek kihasználását nem minõsíti a bíró az igazságszolgáltatás rendes ügymenetét akadályozónak, vállalják, hogy:
a/ büntetõ eljárásokban:
ii. garantálják a vádlott jogát, hogy saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja; és/vagy
iii. biztosítják, hogy indítványok, az írásos és szóbeli bizonyítékok ne minõsülhessenek pusztán azon az alapon elfogadhatatlanoknak, hogy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek;
b/ a polgári eljárásokban:
ii. megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság elõtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen; és/vagy
iii. megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével;
c/ a közigazgatási ügyekben illetékes igazságszolgáltatási szervek elõtti eljárásokban:
ii. megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie az igazságszolgáltatási szerv elõtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentene; és/vagy
iii. megengedi a regionális vagy kisebbségi nyelveken készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével;
d/ intézkednek, hogy a fenti b/ és c/ bekezdések i. és iii. pontjainak végrehajtása, valamint a tolmácsok és fordítások esetleges alkalmazása az érdekeltek számára ne jelentsen többletköltséget.
2. A Felek vállalják, hogy:
a/ nem minõsítik érvénytelennek az államban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven íródtak;
3. A Felek vállalják, hogy kisebbségi vagy regionális nyelveken hozzáférhetõvé teszik a legfontosabb állami törvényszövegeket, valamint azokat, amelyek különösen érintik e nyelvek használóit, feltéve, hogy e szövegek másként nem hozzáférhetõk.
Azt már egy felületes szemlélõ is azonnal láthatja, hogy a gyergyószentmiklósi bíróság elnökének az eljárása nem csak a jelenleg érvényes perrendtartással, de Karta elõírásaival sincs összhangban, hisz itt és most egyértelmû, hogy a bevezetõben említett kérés teljesítéséhez nem szükséges se tolmács, se fordítás (lásd az 1/b/iii pontot), de még ha szükség is volna ilyenre, azt a bíróság saját költségén kellene elkészíttesse, mert ha az ügyfél saját költségén készíttet fordítást, az nincs összhangban ugyanazon pont d/ bekezdésével. Ezt még tekinthetnénk egy túlbuzgó hivatalnok túlkapásának is, ellenben az már súlyos és tûrhetetlen, hogy a parlament által elfogadott új perrendtartási törvénykönyv is ütközik a Karta elõírásaival. Ez egy igen súlyos dolog, amirõl az egyszerû ember tudomást sem szerez, ellenben vannak jó néhányan, akik munkahelye a bukaresti parlament, és akiknek pont az lenne a dolguk, hogy az ilyen eseteket megakadályozzák, ha pedig az nem sikerül, akkor teljes erõbedobással dolgozzanak a jogorvoslaton. Jómagam elég figyelmesen követem a sajtót, de eddigelé nem láttam nyomát annak, hogy valamelyikük felemelte volna a szavát ezen tûrhetetlen eset ellen.
Az igazságszolgáltatás egy érzékeny terület, kiválóan alkalmas arra, hogy terrorizálja az egyszerû embereket, akik behódolnak, s eltûrnek mindenféle jogsértést, megaláztatást, csak azért, hogy ne hangolják maguk ellen az “igazságosztó” bírókat. Éppen ezért itt sokkal szigorúbb szabályokkal kellene védeni az állampolgárokat, és ezen szabályok betartását rendszeresen ellenõrizni, megszegésüket pedig keményen büntetni kellene. Romániában? - kérdezheti a tájékozott olvasó. Igen, Romániában! Sõt, fõleg és kiemelten ott! Ideje volna, hogy az európai intézmények, amelyek eme szép elveket megfogalmazták, végre elkezdenék ellenõrizni a betartásukat is. Ellenkezõ esetben joggal tekintik ezeket egyre többen közönséges sóhivataloknak. Arról persze hiába ábrándozunk, hogy teljesen maguktól egyszer csak észbe kapnak a Strasbourgban székelõ politikusok. Ahhoz, hogy lépésre szánják el magukat, szükség van arra, hogy a romániai magyarság “legitim képviselõi” kinyissák a szájukat, s felemeljék a szavukat a jogsértések ellen. A héten zajlik az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének tavaszi ülésszaka. Napirendjén szerepel egy tagország vállalt kötelezettségeinek az ellenõrzése. A romániai küldöttség egyik tagja egy romániai magyar politikus. Ne szégyenlõsködjünk, s kérdezzük meg tõle mikor Strasbourgból hazatér, hogy mit tett ezen a héten a romániai magyarság érdekében!? (megjelent a Krónika-ban is)
