Bár a kora délelőtti felhők esőt ígértek, ez nem szegte kedvét az ünneplőknek: a gyönyörű vistai református templomot zsúfolásig töltötték a helyiek és a Magyarországról, Kolozsvárról érkezett vendégek és érdeklődők. Ilyenkor természetesen nem hiányozhatnak a népviseletbe öltözött leányok, akik büszkén viselik fejükön a pártát, vállukon és derekukon pedig a gyönggyel gazdagon díszített ingvállat, szoknyát, sajátos hangulatot biztosítva ezáltal az istentiszteletnek. Az ünnepi igét a falunapon Felháziné Szathmári Klára lelkipásztor, a falu tiszteletes asszonya hirdette, a Prédikátor könyve 3. részének 4. verse alapján, amely kimondja: Ideje van a gyásznak, és ideje van a táncnak. A lelkipásztor azt a bibliai történetet vette alapul, amelyben Dávid király elhatározza, hogy visszaviszi Jeruzsálembe az elveszett frigyládát, hogy népével visszatérhessen Isten közelségébe, de mivel előzőleg nem tanulmányozza át figyelmesen az eljárás szabályait, olyan hibákat vét, amelyek romlást hoznak rá. – Dávidnak volt egy elképzelése, de az Istené nem ez volt. Mi sem térhetünk akárhogyan vissza Őhozzá, csak azon a módon, ahogyan a Szentírásban meg van írva – figyelmeztetett a lelkipásztor, kiemelve: földi életünk értelme, hogy megtérjünk az Istenhez, aki minden bűnünket megbocsátja egyetlen fia áldozatát, minket azonban rossz szokásaink és bűneink akadályoznak abban, hogy visszatérjünk Hozzá. – Sokkal örömtelibb a tánc, ha Isten dicsőségét szolgálja – hangsúlyozta a lelkész, utalva Mátyás István Mundruc hagyatékára, aki alázattal járta az ősök táncát, és igazi kincset hagyott maga után a magyarságnak.
lyenkor nem hiányozhatnak a népviseletbe öltözött lányok – ROHONYI D. IVÁN
 |
Muzsika a temetőben
Az ige hirdetését követően Felházi Zoltán lelkipásztor házigazdai minőségében köszöntötte az egybegyűlt vendégeket, kiemelve: nem mindegy, milyen kincset adunk tovább gyermekeinknek. Ezt a gondolatot támasztotta alá a gyülekezeti kórus és a legkisebbek szolgálata, majd az ünneplő gyülekezet hosszú sorokban, élőzene és énekszó kísérete mellett vonult fel a temetőbe, Mátyás István Mundruc közadakozásból felújított sírjához. Itt a legények táncot jártak a talpalatnyi ösvényeken, majd Felföldi László, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének osztályvezetője más rangos intézmények nevében rótta le a szakma tiszteletét a száz éve született táncművész előtt, akinek stílusosan csizmát ábrázoló síremlékénél több mint harminc évvel a halála után is százak gyűlnek össze. – Nem volt nagy államférfi, de táncfigurái a világ minden tájára eljutottak a táncolni szerető fiatalok lábán, összekapcsolva ezzel a szépségre fogékonyak tömegét. Szintetizáló képessége, átfogó táncos tudása kiemelte őt környezetéből, tudását csak egy Bibilia-méretű könyvben lehetett összefoglalni – mondta a méltató, utalva akadémiai elődje, Martin György kutató (és maga is jeles táncos) hatalmas munkájára, amelyet Mundrucról írt. – Kalotaszegi hívő református ember volt, aki igyekezett okos válaszokat találni a 20. század eleji kelet-közép-európai világ kihívásaira. Életműve a magyar kulturális örökség része, művészeti iskolák tananyaga, táncházak örök tartozéka. A folytonosság érzését és a fennmaradás iránti bizalmunkat erősíti – emelte ki a méltató, aki elsőnek helyezett el koszorút a síron, majd követte őt Martin György özvegye, Borbély Jolán, Kallós Zoltán néprajzkutató és a Kallós Alapítvány, a szervező Magyarvistai Református Egyházközség, Gorbó község önkormányzata és tanácsosi testülete, valamint nyíregyházi és görbeházi testvértelepülések küldöttségei, zenészek, táncosok.
A legendás táncos szülőházában személyes tárgyait is kiállították – ROHONYI D. IVÁN
 |
Az emlékezés a Kalotavárban is folytatódott, ahol Gheorghe Lucian Broaina, a község liberális polgármestere emlékplakettel köszönte meg a tíz éve Vistán szolgáló Felházi lelkészházaspár fáradhatatlan munkáját, Kötő József színháztörténész a falu értékteremtő és értékmegőrző erejét méltatta, Kallós Zoltán néprajzkutató pedig felelevenítette a Mátyás István Mundruchoz kötődő személyes emlékeit. – Kiváló ember volt minden szempontból, a magyar nyelvterület legjobb táncosa, amilyen nem volt, és nem is lesz több. Kötelességünk éltetni és továbbadni az ő hagyatékát, hiszen addig leszünk magyarok, amíg magyarul táncolunk és énekelünk – figyelmeztetett Kallós Zoltán.
Kallós Zoltán néprajzkutató, Borbély Jolán és Szallós-Kis Ferenc nyugalmazott lelkipásztor az emlékház előtt – SNELLEMPERG ENIKŐ
 |
Egy kedves ember emlékezete
– Nagyon kedves embernek ismerte őt mindenki – így kezdte visszaemlékezését Szallós-Kis Ferenc nyugalmazott lelkipásztor is, mielőtt Kallós Zoltánnal közösen leleplezte a szülői ház utcai falán elhelyezett emléktáblát. Míg a lelkipásztor azt emelte ki, hogy mind a négy gyermeke Mátyás Istvántól tanult meg táncolni, addig Borbély Jolán arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak Magyarvista gazdagodott híres szülötte munkássága által, hanem a világ kultúrája is gazdagabb lett, hiszen a néptánccsoportok Japántól Kanadáig tudják, mi az a kincs, amit egy igaz embertől örököltek. Miután lehullt a lepel, a ház udvarán, a csűrben ismét felhangzott a muzsika, a nyíregyházi táncosok máris ropták, miközben az érdeklődők megtekinthették azt a kiállítást, amelyet a szülői ház két apró helyiségében (egyik közülük a szoba, ahol a legendás táncos elhunyt és ahol felravatalozták, majd átvitték a cinterembe) rendeztek be. A kiállítás érdekessége, hogy megtekinthetők azok a fotók, amelyek 1956-ban készültek, amikor Martin György először járt Vistában, ebből a látogatásból pedig életre szóló barátság, partnerség és egy csodálatos könyv is született, amelynek egy példányát a szerző özvegye a falunak ajándékozta.
Fotók 1956-ból: Mátyás István Mundruc táncol – SNELLEMPERG ENIKŐ
 |
A megemlékezések mellett a falunapon a táncé, mulatozásé volt a főszerep, helyi és távolabbról érkező csoportok mutathatták be, hogyan őrzik hagyományaikat, és hogyan járják a híres legényest, amelyből Magyarországon évente versenyt is szerveznek, és a győztesek idén Vistában is bemutatkoztak káprázatos produkciójukkal. Nem csak a profiké volt azonban a színpad, hiszen az esti táncházban bárki bemutathatta tudását, vagy próbálkozhatott a figurák megtanulásával. Nem maradhatott el idén sem a díszfelvonulás (szekerekkel és lóháton), a kürtőskalács, a tűzijáték és a hajnalig tartó falubál sem.
