Elbuntázták a közéletet Udvarhelyen?

http://manna.ro/kozter/elbuntaztak-a-kozeletet-udvarhelyen-2011-09-22.html

Bunta polgármesternek, volt KISZ titkárnak az a szerencséje, hogy gyorsan felejtünk – véli Szász Jenő, aki elárulta, mennyibe kerül Bunta Levente közpénzből fedezett PR-ja.

Szász Jenő 1996-2008 között volt Székelyudvarhely polgármestere. A 2008-as helyhatósági választásokon megyei tanácsosi mandátumot szerzett Hargita megyében, a tanácselnöki választást elveszítette Borboly Csabával szemben. Borboly által lógásnak, Szász által gáncsoskodásnak tartott hercehurca után megyei tanácsosi mandátumáról 2009 nyarán lemondott. Ezután Székelyudvarhely alpolgármestere lett, de a tisztségből a városi tanácsosok kiszavazták 2011. január végén.

fotók: Kakasy Botond | uh.ro

Szász Jenővel polgármesteri múltjáról, a jelenlegi városvezetőről és a tisztség jövőbeli várományosáról az uh.roudvarhelyi hírportál készített interjút.

Miért tartja a megkérdezett emberek túlnyomó többsége Bunta Leventét jobb gazdának, jobb polgármesternek?

Ezek szubjektív vélemények. Több mint három éve ő a polgármester, és az emberek hat hónapig, egy évig emlékeznek vissza, hogy körülbelül mi volt. Nem hiszem, hogy sokan emlékeznek, amikor átvágtuk a Petőfi utcát a Sziget utcával, pedig sokat jelentett Udvarhely forgalma szempontjából. Ehhez képest oda egy körforgalmat biggyeszteni sokkal kisebb feladat, de látványos. 

Gyakorlatilag nem lehet a két periódust sem összehasonlítani. Ma nem kell a földosztással, ingatlanok visszaszolgáltatásával bíbelődni – ahhoz képest most festegetünk, pingálgatunk. Bunta Levente alpolgármesterként egy szeméttelepet hagyott hátra a város bejáratánál, én építtettem egy európai színvonalú hulladéklerakót a Cekend tetőre. Azt is elfelejtjük, hogy Bunta találta ki azt a zseniális megoldást, hogy a Küküllő mellé duvasszák le a szemetet másfél évtizeden keresztül.

Ami az ő tevékenységében „dicséretes”, bár erkölcsileg kifogásolható, az az óriási propaganda. Ezt megtanulták: biztos a KISZ-nél, a kommunista pártnál. Ő nem restelli, ha a város pénzén kiadott újság minden oldalán rajta van. 

Közpénzen megvette a városi médiapiac nagyon sok szereplőjét: a televíziót, az Udvarhelyi Híradót, a Príma Rádiót, a Star Rádiót. Közpénzekből havi apanázst juttat ezeknek az orgánumoknak: havi 6-7000 lejt fizet az Udvarhelyi Híradónak, 3-4000 lejt a televíziónak és ekörüli összeget a rádióknak – megvette a hallgatásukat. 

Az én időmben, ha egy tükröt felállítottunk egy útkereszteződésben, vagy átadtunk három sportlabdát egy iskolának, arról nem tartottunk sajtótájékoztatót – ma erről egy egész újságot írnak. És az egész média erről szól, mert érdemi dolgok nem zajlanak a városban.

Azért tartják őt jobb városvezetőnek, mert a feledékenység és a propaganda vezeti őket?

A kettő együtt. És nem azt az időszakot éljük: gyakorlatilag Bunta Levente ma hátradőlhet, nem tett hozzá sokat a város fejlesztéséhez. A jó dolgokat hagyta, hogy menjenek tovább, elhallgatván, hogy ezt az elődjének köszönhetjük. Ha sportszerű, akkor meghívhatott volna a Mária Valéria épületének vagy a park avatásához, mert „Jenő, ezt még te kezdted el”. Vagy mehetnénk együtt a vízműhöz látogatni, mert ez az a befektető, amelyiket annak idején kritizálta, és ki akart nyírni.

Ha önt holnap megválasztanák Székelyudvarhely polgármesterének, mi lenne a legelső dolog, amit megváltoztatna?

A szétrombolt hivatalt visszaállítanám, beleértve a közintézményeket is. Garantálnám az ügyfélbarát ügyintézést a városházán, hogy ne kelljen fél évet vagy egy esztendőt várni egy urbanisztikai bizonylatra vagy építkezési engedélyre, mert nem írják alá. A formai igazolványokat helyben adnánk ki, mint ahogy az én időmben adtuk. Ehhez visszavenném azokat az embereket, akiket kirúgtak onnan, anélkül, hogy bántanám az azóta alkalmazott embereket. Ők nem hibásak.

Visszatérnék a terelőutak kérdésére: erőltetném a terelőút megépítését a Jézus Szíve kápolnától Fenyéd határáig a Cserehát, a Tábor- és a Bethlen-negyed fölött. Ez könnyítené legjobban a város forgalmát. Nemcsak azért, mert az áthaladó forgalom gyakorlatilag nem nyomasztaná a várost, hanem azért is, mert aki Csíkszeredába akar menni a Bethlen-negyedből, nem biztos, hogy a főutat terhelné, és fordítva.

Ami talán a legfontosabb, megnézném, hogy mit tudok csinálni a munkahely-teremtés kapcsán és az emberek szociális kiszolgáltatottságának ügyében. Megnézném, hogy tudok segíteni a nyugdíjasokon, a sokgyerekes, kispénzű családokon, vagy éppen hol tudnék valamelyik szomszédos településsel közösen ipari parkot létrehozni, melyik az a gazdasági kör, amelyikkel közösen egy ilyen fejlesztésbe kezdenék, amellyel kapcsolatosan reális reményeink volnánk a további munkahelyek teremtésére.

A másik dolog a távfűtés: készítenék egy reális számítást, hogy az emberek a megvont szubvenciók mellett mit tudnak csinálni télen, és felkészülnék arra, hogy ezeket az embereket átsegítsem ezen a nehéz szezonon. Van még körülbelül kétezer család, akik rajta vannak a távhő rendszeren – velük valamit kezdeni kellene. Ha megvonja tőlük a szubvenciót a sikeres RMDSZ-PDL kormány, akkor erre valamilyen helyi receptet adni kellene.

És most nincs lehetőség ezeket a számításokat véghezvinni és segítő kezet nyújtani?

Most, hogy onnan gyakorlatilag elzavartak bennünket, semmilyen adatot nem adnak át, a számok ismeretének hiányában csak elviekben lehet megoldásokat körvonalazni. Konkrétan számokkal alátámasztani akkor lehet, ha ezeknek az ember a birtokába jut.

Eldöntötte már, hogy indul-e jövőre Székelyudvarhely polgármesteri székéért?

Nem döntöttem el, sokmindentől függ: a választójogi törvények alakulásától, attól, hogy sikerül-e az erdélyi magyar rendszerváltás ügyében együttműködést kialakítani az EMNP-vel és az SZNT-vel. Azt tudom, hogy a Magyar Polgári Pártnak mi a dolga, és hogy ezen belül nekem komoly feladataim vannak.

Azt gondolom, hogy az erdélyi magyar rendszerváltás mindenek feletti szükségesség, mert oda kerülünk, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után az emberek fejében nincs rend, és ugyanazoknak a posztkommunistáknak a hatalmát kell eltűrnünk, akiket ‘90-ben le akartunk váltani. Ha még további 15-20 év eltelik, el is fogjuk felejteni, kik voltak a kommunisták és azoknak a gyerekei, és a mocsok újratermelődvén, úgy elfoglalják majd a közélet valamennyi területét, hogy esélye se lesz a rendszerváltásnak.

Ez akár Udvarhelyre is igaz. Ma, amikor egy kisebbség nem a nemzeti és keresztény értékrend mentén szerveződik és építi a jövőjét, akkor gyakorlatilag esélytelen a mai globális kihívásokkal szembenéznie. A román nacionalizmus és a globalizmus által terjesztett internacionalizmus szorításában vagyunk: ezen belül nekünk gyökeret kellene verni. Ezt nem lehet másként, mint a nemzeti és keresztény örökségünkre alapozva. Rendszerváltásra van szükség Udvarhelyen is.

Kit tart ön most a legalkalmasabbnak Udvarhely következő polgármesterének?

Az biztos, hogy Buntát nem. Minden rossz tulajdonság bennevan, ami egy vezetőnek nem jó: buta, bizalmatlan és „bőcs”, tehát öntelt. Ez egy olyan egyveleg, ami alkalmatlanná teszi őt, hogy közéleti szerepet töltsön be.

És ha nem Bunta, akkor ki?

Bárki más, csak ő ne. Úgy csinál, mintha elfelejtettük volna, hogy ki volt. A gimnáziumban nem lehet úgy beszédet mondani 2011-ben, hogy azt mondja, „ezelőtt harminc évvel, amikor az első díszbeszédemet tartottam ezen a placcon”. Ez jól hangzik, de a régi osztálytársak nem felejtették el, hogy azért, mert KISZ titkár volt, az osztály utolsó tanulója. Ez az a butaság, amit csak ő tud, ezt más nem tudja megcsinálni.

Aki akkor KISZ titkár volt, az ma nem jó városvezetőnek. Valahol húzódjon meg, de ne lásson el közéleti szerepet, mert rosszul néz ki. Ameddig ezek tolakodnak, lehet, hogy mások nem férünk oda, és az a sorsunk, hogy húsz évvel a román rendszerváltás után magyar rendszerváltást kell sürgetni.

Egyébként van egy-két név a tarsolyomban. Még nem tudok előrukkolni vele, mert nem erősítették meg, hogy akarják-e vállalni. Olyan ember van, aki jó polgármester lenne. 2008-ban Péter Péterrel sokat beszélgettünk, kértem nagyon, hogy vállalja. Lehet, hogy az ismertsége miatt befutó tudott volna lenni.

Buntáról azt hittük, hogy a megyei tanácstól jön haza, ért a közigazgatáshoz. Kiderült, hogy ott se csinált semmit, mint ahogy itt sem, csak szerencsés mandátuma van, mert utánam következik. Utána ismét nehéz lesz, mert ő nem hagy hátra semmit. Azt nem kell fölavatni, amit ő hagyott hátra.