http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4490&Itemid=82
| Írta: Czegő Zoltán 2011. szeptember 14. szerda 14:49 |
Van úgy, hogy megjelennek az életünkben csöndesen, robaj nélkül a tabuk, tárgyak vagy fogalmak, melyek érinthetetlenek. Az még jó, ha a nép s a nemzet neveli föl önmaga szokásrendjében ezeket, ám amikor akadékoskodó akadémikusok hivatalból nevezik ki a tabukat, akkor ott homokszem kerül a fogaskerekek közé s az ember szemébe is. Mert mit mond a román felsőbb régió? Hogy a legrománabb folyó a mostani Romániában az Olt. Mert hogy itthon ered és itthon ömlik a Dunába. Tarkára festve illeg a mondás a Székelyföld fölött. De ha csak ennyi lenne a bajunk!
Mert mit mond Damó Gyula nyugalmazott tanító Kisborosnyón? Az ottani történelmi emlékparkban három új jelfát állítottak, egyet a székelymagyar rovásírásnak, egyet Attila hun királynak s a harmadikat a visszafoglalásnak. Annak rendje és módja szerint szalagos avatásra kerül a sor, ám – olló nélkül! És szól a nyughatatlanul építkező, nemzetben élő s gondolkodó tanító, mondván: – Mi ollót avatáskor nem szoktunk használni ebben a magyar történelmi emlékparkban, mert mi a három színű magyar szalagot soha nem vágjuk se kettőbe, se háromba, mert egy az, egyben s úgy jól van.
Legjobb tudomásom szerint a Magyar Tudományos Akadémia erre nem jött még rá. Nem is rójuk föl itt, szó se érje. Csak mondom, hogy ehhez az olló nélküli avatási szokáshoz kellett egy Trianon, Magyarország földarabolása, Románia fölpuffasztása kétszeresére. Kellett élni közel kilencven esztendőt elnyomott nemzeti kisebbségben a Hargitától Aradig, Nagyszalontáig.
Az áhitat nem vélük jön a világra, az áhitatot meg kell tanulni, meg kell szenvedni templomtól a turul madárig, az ősi szkíta írásig, a hun Attila királyig. Onnan, ahol a székely asszonyok keresztet vetnek a szegetlen kenyérre, az áldásra, el addig, hogy a Tisza szőke, még akkor is, ha a forrását odavetették Ukrajnának. A Maros és az Olt együtt indulnak neki a nagyvilágnak. Aztán hogy miféle keresztvizeket hintenek s kik a búzatáblára, a források vizére, azt erővel s nyögve találják ki mások, akiknek soha nem lesz otthonos a Nyergestető, a Tolvajos, a Nagyhagymás-hegység, sem Attila hun király.
És marad egészben, darabolhatatlannak a nemzeti szalag.
|
