Miért omlanak a fejünkre a műemléképületek?

http://manna.ro/kozter/miert-omlanak-a-fejunkre-a-muemlekepuletek-2011-09-16.html

Húzzuk az időt, csúsztatunk, spekulálunk, hanyagok vagyunk, a vakolat meg omlik a fejünkre. Pedig lenne pénz a műemléképületek felújítására, csak utána kellene járni.

Három kiskorúnak kellett megsérülnie ahhoz, hogy Kolozsváron kedd óta körülbelül 35 műemléképületben lakó tulajdonos jelezze, felújítaná a közveszélyes állapotban lévő ingatlanja homlokzatát, számolt be László Attila alpolgármester. Az elöljáró szerint elsősorban a lakók hanyagsága miatt omlott le a hét második napján a Főtéren, az egyetemi könyvesbolt fölötti magánlakás teraszának vakolata.

Biztonsági állványt állítottak föl az omladozó épület alatt

Az állam kötelez, de pénzt nem adhat

A legnagyobb gond az, hogy Romániában törvénybe ütközik egy magánkézben lévő ingatlan közpénzekből történő tatarozása. Emiatt rengeteg, a történelmi városrészekben lévő műemléképület siralmas állapotban van. Az elöljáró szerint a tulajdonosok egyáltalán nem használják ki a városháza nyújtotta lehetőségeket.

A keddi baleset, amelyben egy-egy 9 és egy 7 éves gyerek sérült meg, csak a jéghegy csúcsa. „2011. szeptember 15-ig 491 esetben küldtünk ki felszólításokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, mert veszélyeztetik a járókelőket, az autós forgalmat. 89 esetben kénytelenek voltunk megbüntetni az érintetteket összesen 99 ezer lej értékben, mert lehullt a homlokzat, lecsúszott a cserép, stb.”, mondta.

A keddi balesetben vétkes lakástulajdonost ezer lejre bírságolta a városháza. Az sem kizárt, hogy a sérültek családjai kártérítést kérnek, a bíróság könnyen elmarasztalhatja a felelőst.

Az ingatlan birtokosa állítólag azzal védekezett, hogy a szóban forgó díszteraszt nem tudja használni, nem tud elhelyezni ott semmit. Ezért nem gondolt arra, hogy azt karban kéne tartania. „Sokan úgy lettek birtokosai az ilyen ingatlanoknak, hogy az ölükbe pottyant, és ennek megfelelően kezelik”, jegyezte meg László Attila.

Csúsztatunk, spekulálunk, hanyagok vagyunk
Sorin Apostu polgármester szerint a magántulajdonban lévő műemléképületek azért vannak siralmas állapotban, mert a lakóknak kellene állniuk a felújítási munkálatok költségeit, ők viszont nyugdíjasok, illetve kis jövedelműek. László Attila ezt enyhe csúsztatásként értékelte, szerinte elsősorban az érintettek hanyagsága okozza a gondokat:

„Azt hiszem, itt enyhe csúsztatásnak vagyunk a tanúi. 1989 előtt sem lakott bárki belvárosi lakásban, nagyon jól tudják az idősebbek, hogy kik kapták meg ezeket az ingatlanokat. Abban az épületben nem garzonok vannak. Egy egyszerű munkásember elég nehezen jutott volna '89 előtt is az ilyenszerű lakáshoz. A műemléképületeket utólag megvásárolták a 112-es törvény jóvoltából, nem akarok most abba belemenni, hogy milyen áron. Lehet, hogy nem ártana megszűrni az állandó nyafogók mondanivalóját”.

Emődi Tamás, a Regionális Műemlékvédelmi Bizottság tagja szerint éppen László Attila véleménye a spekuláció.

„Romániában általános jelenség volt a '90-es évekig, talán még most is, hogy a történelmi belvárosokban kisnyugdíjasok kapták meg például az olyan épületeket, amelyeket az '50-es években államosítottak. A régi, nagy polgári lakásokat kettőbe-háromba osztották, és kisjövedelműek lakták, lakják. Ez Erdélyben jellemző állapot”, mondta az építész.

Hozzátette, a jelenlegi, ide vonatkozó jogszabály furcsasága, hogy nem tér ki a nem-műemléképületekre, holott azok is okozhatnak baleseteket.

Az önkormányzatok igenis beszállhatnak

Az idén kibővített jogszabály a korábbival ellentétben már lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok részfinanszírozást nyújtsanak a szóban forgó épületek felújítására például kamatmentes hitelek biztosításával. A kolozsvári polgármesteri hivatal magánszemélyek esetében 10, civilszervezetek esetében 5, jogi személyeknél pedig 1 éves futamidejű kölcsönt nyújt.

Emődi elmondta, a korábbi törvénykezés miatt több városházát is megbüntetett a számvevőszék, amiért magántulajdonban lévő ingatlanok munkálatait pénzelték. Jelenleg szigorúan bírságolják azokat a tulajdonosokat, akik elhanyagolják az épületeket. A pénzbírság 1000 és 100 ezer lej közötti összegre rúghat.

Könnyítést jelent viszont, hogy az országos műemlékvédelmi listán szereplő lakások után nem kell ingatlanadót fizetni. „Nem fizetnek adót, hogy ezt az összeget épület karbantartására fordítsák”, jegyezte meg László Attila alpolgármester. Csakhogy az mindössze évi 300 lejt jelent, ami nem sokat nyom a latban, ha például egy bonyolult homlokzatú, régi épület felújításáról van szó, melyet évek óta hanyagolnak.

Van pénz, csak meg kell keresni

A kolozsvári városháza eddig csaknem tízmillió lejt különített el a műemléképületek felújítására, a kiszabott összeget viszont csak 2010-ben tudták teljes mértékben elkölteni. A tulajdonosok nem veszik igénybe a lehetőségeket, jegyezte meg az alpolgármester. Tájékoztatása szerint 2005-ben több mint harminc utcában próbálták rábírni a lakókat, hogy újítsák fel az ingatlanjaikat, a városháza pedig felügyeli a munkálatokat. Az akció nem volt sikeres, egy-két ingatlan lakói jelezték, hogy elvégeztetik és meg is térítik a tatarozást.

2007-ben a műemléképületek tulajdonosainak eljuttatták az eredeti tervrajzokat, és felajánlották, hogy kamatmentes hitellel segítik a felújításokat. Eddig 125-126 társulás jelezte abbéli szándékát, hogy részt venne egy ilyenszerű programban, de csak 35 esetben szerezték be az összes tulajdonos jóváhagyását. A keddi baleset óta viszont további 35 tulajdonos jelezte, hogy elvégezteti a munkálatokat, tájékoztatott az alpolgármester.

Elmondta, abban az esetben, ha valamelyik tulajdonosnak nincs meg az a jövedelemszintje, amely biztosíthatná az esetleges hitel visszafizetését, szociális támogatást vehet igénybe: „Sürgős beavatkozások esetében vissza nem térítendő juttatást nyújtunk az érintettnek, de a feltételek szigorúak: nem lehet autója, telefonja, cége és potenciális jövedelmet hozó felszerelése, stb.”

A felújítási munkálatokat fedezheti az is, ha a tatarozás ideje alatt reklámfelületként értékesítik az felhúzott állványokat. Emődi szerint pedig akár civilszervezetek segítségét is lehet kérni a felújításhoz.

Megjegyzés

A fenti cikk egy újabb jele annak, hogy a városvezetésbe kerültek, nem azokat képviselik akiknek jóvoltából odakerültek. A szövetségi alpolgármester úr nemhogy nem érti hogy hol van a baj de még nem is tenne érte valamit is, hogy megértse.

Kérdezzük mi a köze ahhoz, hogy a lakóból hogyan lett tulajdonos? Persze Ő csak átvette a polgármester kollégájának a gondolatmenetét, hiszen a 112-es törvény alapján szinte ingyen esett az ölükbe a tulajdonjog azoknak akik ott laknak... 

Az ilyen érvelés. gondolatmenet újra felidézi bennünk az "oszd meg és uralkodj"-ot mikor is a társadalom egyik részét a másik felé kell ugratni: "a lusta lakók hibája miatt esik a járókelők fejére a vakolat"  meg, hogy "a 89-es évek előtt nem akárkik kaptak lakást a központban"

De lássuk milyen dolgokat hallgatnak el a városvezetők:

Elsőnek arról kell beszélni, hogy egy UNESCO listán szereplő térről van szó, így sok épület történelmi múlttal rendelkezik, így lett feltéve a műemlékes listára.

A város vezetés viszont nem akarta ezt tudomásul venni és különféle rendezvényekre úgy sörfesztiválra és mindenféle profittermelő tevékenységre alkalmas térré alakította át a történelmi múlttal rendelkező központot.

Ezeknek a tevékenységeknek viszont sok esetben velejárója a hangos zene! 

Pontosabban az alacsony frekvenciákat is előállítható modern hangfalak-"subwoffer"-ek egész hadát állították fel ezeken a rendezvényeken! 1000 watt-tos beépített teljesítménytől 2500 wattig szinte minden típust és technikai "csodát" lehetett látni a Kincses Város központjában! Sok esetben viszont rossz akusztikájú megoldásokat is jóváhagytak a város vezetői!

Ezért aztán a központi téren minden zengett-zúgott és főleg "rezgett", az alacsony frekvenciáktól pedig a vakolat minőségi romlást szenvedett!

Az első jelekre nem figyelt fel a város vezetése,mert amikor első alkalommal bebizonyosodott, hogy a vakolatok lehullhatnak akkor ugyancsak ők voltak azok, akik mindenkit megnyugtattak, csak egyedi esetről lenne szó és nem bizonyított a zaj és a vakolathullás közti összefüggés.

Azt sem értették és még most sem értik miért mind panaszkodnak egyesek mert: "Lehet, hogy nem ártana megszűrni az állandó nyafogók mondanivalóját" .-mondta a polgármester, pedig bizonyított, hogy a központban már közlekedési zaj is jóval meghaladja a törvény által megengedett határértéket - főleg az éjjel. Ez a magas arányú zaj pedig jócskán beremegteti az épületeken levő vakolatokat. A régi vagy helytelen technológiával felvitt vakolat pedig idővel lehullhat. 

Ehhez csak hozzáadódhat az a szórakozási zaj amelyet az utóbbi időben a polgármesteri hivatal jóváhagyott! Ennek mérete nem haladhatja meg a 65 decibeles értéket, de nagyon sok esetben a 90 -es érték már "otthonos" a Kincses Város sok részén.  

És ki az aki jóváhagyja a szórakozási zajt? Biztos a városközpontban lakók!

Megemlíthető még egy dolog. Igaz, hogy megpályázható egy a "intretinerea fatadei" tételre egy kölcsön a polgármesteri hivataltól, de az ott dolgozók aláíratnak egy a végösszeget nem tartalmazó okiratot amelynek a törvényessége kétes. 

Volt olyan olvasónk, aki jelezte hogy érték nélküli szerződést akartak vele aláíratni, és amikor megtagadta akkor 500 lejes büntetéssel sújtották! Miután 24 óra alatt kifizette a büntetés felét a következő évben fel lett szólítva adósa a polgármesteri hivatalnak! Azért is mert nem vitte el a rendőrnőhöz a kifizetett összegről a bizonylat másolatát?!? Nem tartja nyilván senki sem hogy mikor voltak az összegek kifizetve, a megbüntetett kell eljárjon ahhoz akit az ő pénzén is akalmaztak...

Azóta persze eltelt egy pár év de a munkálatokat nem még kezdték meg, az épület továbbra is romos állapotú, repedezik - nem csoda 1500-as években készült.
Meg kellemlíteni, hogy a polgármesteri hivatal, még Boc úr idejében elnyert egy egy EU-s pályázatot a központi épületek felújítására de csak egy része lett átfestve. Állítólagos jóváhagyás a műemlékvédelmi osztály részérők akkor sem volt beszerezve és Boc úr távozása után, inkább az arra ment a pénzalap, hogy ismerős cégek nyerjék el a javítási munkálatokat, akiknek nemigen volt szakavatott munkatársa. 

A cikkben megfogalmazódott kérdésre ugyan nem kaptunk választ, de ha belegondolunk, akkor  kiderül, hogy azok akiket azért választottunk nem tudják megoldani azokat a közérdekű dolgokat amire vállalkoztak, ezért talán nem is odavalók. (Erdélyi Polgár)