Rendszerváltás kommunistákkal?

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4485&Itemid=82
Írta: Csíki Sándor
2011. szeptember 14. szerda 14:43

“Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja". (Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, Nobel díjas író)  A magyar kommunistáink által Bukarestben 1989. december 25-én életre hívott romániai magyar, tulipános, “demokratikus” szövetség máig hűségesen követi az ő “bábaasszonyainak” az elvét. És annak a mélyen vallásos lelkületű, orosz írónak az éles meglátását, aki (a fentihez hasonló, lényegre tapintó, vakmerő kijelentései miatt) a szovjet börtönökben raboskodott. S mivel kicsi, erdélyi magyar kommunistáink a nagyobb román, orosz és más elvtársaktól tanultak ugatni, ment minden, mint az “ágyba nagydolgozás”. Ügyesen megalakítgatták felülről, a Dümbovica martjáról egész Romániát, Erdélyt és Székelyföldet bekebelező helyi sejtjeiket, mert bedőltünk a vastag bőrt ígénylő szövegnek, amit régi-új kommunistáink füllentettek. Hogy javunkat akarják, s visszaszerzik rövidesen. Hogy Bolyai Tudományegyetemünk újra az erdélyi magyar közösség tulajdonába kerül, hiszen mi alapítottuk azt hajdanán. Hogy kivívják az erdélyi magyar önrendelkezést, s legújabban a székelyföldi területi autonómiát. Hogy megállítják a beolvadást, a kivándolást és az elapadást, s leszámolnak a kommunista múlttal. Miközben azt látjuk: velünk számoltak le. Kormányzásuk által mélynyomorba döntötték az erdélyi magyarságot. Vándorbotot adtak az ifjaink kezébe, akik képtelenek itthon munkát találni. Időseinket megnyomorították: anyagilag, egészségügyileg. Közben javainkat főleg maguknak vették vissza. Egyetemeinket veszni hagyták, de szégyentelenül meggazdagodtak a füllentésekből. S miközben fogyunk, mint csillag a nagyégen, ők naponta szalagot vágnak, halottas házat avatnak, hazudnak szemrebbenés nélkül.  Székely kaput állíttattunk iskolaközpontunk bejáratánál, a Bocskai Alapítvány küzdelme, a támogatók, tanárok, tanácstagok, diákok nyári munkája jóvoltából. A tulipános propagandalap a szép eredményt az övéinek sajátítja ki. Mert: “… az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”