http://www.keresztalja.ro/2011/09/19/hegyeket-orizne-meg-a-hit-verespatakon/
Hit helyett az arany és a pénz mozgatná a hegyeket Verespatakon. Az aranybánya terve viszont nemcsak a közvéleményt osztja meg, és a helyi lakosok körében szül békétlenséget, hanem keresztény szempontból is elfogadhatatlan a teremtett világ ilyen mértékű kizsákmányolása. Nem áll arányban a verespataki aranybánya haszna a várható következményekkel, és messze elmarad az esetlegesen jelentkező kockázatokkal szemben – állítja Holló László, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának erkölcstan tanára, akit a verespataki bányaterv etikai vonatkozásairól kérdeztünk. „A befektetők egymilliárd dolláros óriási haszna és az ország, valamint a helyiek számára juttatott némi gazdasági előny mellett a kitermelés következménye lenne a felbecsülhetetlen régészeti és történelmi hagyaték, valamint az épített örökség és a természetes környezet visszafordíthatatlan tönkretétele” – tette hozzá.
Szerző: Bálint Eszter, Robu Magda, 2011. szeptember 19., hétfő – 11:02
ÉRCBE REJTVE – Ellentétes a keresztény értékrenddel az arany kitermelésének tervezett módja
Holló László azt is kiemelte, hogy a projekt befejezése után a gazdaságilag fellendült település restaurált történelmi központjának lakói ott maradnának egy mintegy 275 millió tonna mérgező cianidvegyületeket tartalmazó zagytározó szomszédságában. A katasztrófával veszélyeztető tározó biztosítását pedig nyilván az államnak kellene magára vállalnia.
A verespataki beruházás tervét bíráló és támogató hangok azt követően váltak még hangosabbá, hogy hosszas huzavonát követően augusztus végén Traian Băsescu államelnök bejelentette: támogatja, hogy a beruházást tervező Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyesvállalat mielőbb elkezdje a Verespatakon fellelhető nemesfémek kitermelését. Az RMGC ugyanis Európa legnagyobb külszíni bányáját szeretné megnyitni Verespatakon. A beruházás nyomán 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akarnak kitermelni az ott található hegyekből. A munkálat azonban egyebek között megsemmisítené a település több évszázados templomait, temetőit, valamint a Kirnyik-havasokban feltárt római kori bányajáratokat. Az RMGC tervei szerint óriási krátereket robbantanának az Osztrák–Magyar Monarchia idején virágzó, de mára meglehetősen elszegényedett Verespatak helyén és környékén, és ciános technológiával mosnák ki az ércből az aranyat. Verespatak egyszerűen eltűnne a föld felszínéről, helyén Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányájának óriáskráterei és zagytározói örök környezeti veszélyforrássá válnának.
A verespataki beruházás tervét bíráló és támogató hangok azt követően váltak még hangosabbá, hogy hosszas huzavonát követően augusztus végén Traian Băsescu államelnök bejelentette: támogatja, hogy a beruházást tervező Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyesvállalat mielőbb elkezdje a Verespatakon fellelhető nemesfémek kitermelését. Az RMGC ugyanis Európa legnagyobb külszíni bányáját szeretné megnyitni Verespatakon. A beruházás nyomán 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akarnak kitermelni az ott található hegyekből. A munkálat azonban egyebek között megsemmisítené a település több évszázados templomait, temetőit, valamint a Kirnyik-havasokban feltárt római kori bányajáratokat. Az RMGC tervei szerint óriási krátereket robbantanának az Osztrák–Magyar Monarchia idején virágzó, de mára meglehetősen elszegényedett Verespatak helyén és környékén, és ciános technológiával mosnák ki az ércből az aranyat. Verespatak egyszerűen eltűnne a föld felszínéről, helyén Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányájának óriáskráterei és zagytározói örök környezeti veszélyforrássá válnának.
A teológiai tanár ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet, nem szabad félreérteni az ószövetségi parancsot: „… töltsétek be a földet. Hajtsátok uralmatok alá…” (Ter 1,28). „A technika vívmányainak gyakran pusztító hatása meg is fogalmaztatta sokakkal a vádat, hogy a zsidó-keresztény kultúra ezzel a buzdítással a világ elpusztítása irányába hat – emlékeztetett Holló László. – Ez a megközelítés csak félreértésből fakadhat. Hiszen, amint Boldog II. János Pál pápa már az 1979-ben kiadott első, Redemptor hominis kezdetű enciklikájában megfogalmazta: »A föld kincseinek kitermelése, (…) az egyre gyorsuló technikai fejlődés, melyet nem eléggé vezérelnek emberies szempontok, az ember természetes környezetét egyre inkább veszélybe sodorják, s elidegenítik a természetet a saját rendjétől. (…) A Teremtő azonban úgy akarta, hogy az ember közösségben éljen a természettel mint értelmes és nemes ura, mint őrzője, s nem mint garázda birtokosa, aki mindent kiárusít, s mindenre tekintet nélkül pusztítja a természetet« (RH 15).”
Megosztott közösség
A helyi állapotokról érdeklődve megkerestük Lukács Imre-Róbert teológiai tanárt, aki 2001 augusztusától látja el Abrudbányát és Verespatakot, illetve a plébániákhoz tartozó két filiát: Topánfalvát és Aranyosbányát. Tevékenysége kezdetén még 120 hívő volt Verespatakon, és magyarul tartották a szentmisét, 2003 óta azonban már románul miséznek, hiszen a magyar hívek nagy része elvándorolt, ma már összesen 45-en tartoznak a plébániához. „A faluból elsősorban az idősebbek mentek el. A fiatalok és még munkaképes személyek maradtak, abban a reményben, hogy lesz munkahelyük a bányászat beindulásával” – mondja a plébános. A kis létszám ellenére minden vasárnap és ünnepnap van szentmise.
A helyi állapotokról érdeklődve megkerestük Lukács Imre-Róbert teológiai tanárt, aki 2001 augusztusától látja el Abrudbányát és Verespatakot, illetve a plébániákhoz tartozó két filiát: Topánfalvát és Aranyosbányát. Tevékenysége kezdetén még 120 hívő volt Verespatakon, és magyarul tartották a szentmisét, 2003 óta azonban már románul miséznek, hiszen a magyar hívek nagy része elvándorolt, ma már összesen 45-en tartoznak a plébániához. „A faluból elsősorban az idősebbek mentek el. A fiatalok és még munkaképes személyek maradtak, abban a reményben, hogy lesz munkahelyük a bányászat beindulásával” – mondja a plébános. A kis létszám ellenére minden vasárnap és ünnepnap van szentmise.
A helyi lakosság álláspontja a bánya tervezett megnyitásával kapcsolatosan azonban korántsem egyértelmű. „Kezdetben mindenki nagy lelkesedéssel fogadta »az amerikai nagybácsit«, de lassan kialakultak csoportok, akik ellenezték a bányászat beindítását, mert a környezetet, szülőföldjüket veszélyeztetve látják” – tudtuk meg a plébánostól. Akik a bányászat mellett foglalnak állást, elsősorban a fiatalok és még munkaképes emberek, akik csak a bányászathoz értenek. Ma a faluban az arany és a pénz a központi téma. Ha egy család eladja a házát az RMGC-nek, és elköltözik, az ellenzők szemében „áruló” lesz, emberi kapcsolatok romlanak meg, sokan tartanak haragot egymással. A helyi plébános forgatókönyve pesszimista, szerinte ez a falu utolsó éveit éli. „Ha elkezdődik a bányászat, azért fog megszűnni, ha pedig nem, akkor azért, mert nem lesz munkahely” – foglalja össze.
A zöldek kifogásai
Nemrég a Zöld Erdély Egyesület tiltakozó állásfoglalást tett közzé, melyhez azóta 77 civil szervezet is csatlakozott. Kovács Zoltán Csongor, az egyesület elnöke kérdésünkre kifejtette, hogy a verespataki bányaprojekt kapcsán felvetődő súlyos problémáknak és kockázatoknak csak egy része környezetvédelmi vonatkozású. Idetartozik az, hogy a tervek szerint a Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen eltüntetnék, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnának. A bányászat melléktermékeként keletkező 215 millió tonna hulladékot pedig egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben (a mai Szarvas-patak helyén), egy szigetelés nélküli zagytározóban helyeznék el. „Fontos hangsúlyoznunk, hogy a kőzetekből felszabadított nehézfémek sosem fognak lebomlani vagy eltűnni, hanem örök veszélyforrást képeznek minden élőlény számára, amelyek testében akkumulálódnak és súlyos károsodásokat okozhatnak, legyen szó halakról vagy emberekről” – hangsúlyozta Kovács Zoltán Csongor.
Nemrég a Zöld Erdély Egyesület tiltakozó állásfoglalást tett közzé, melyhez azóta 77 civil szervezet is csatlakozott. Kovács Zoltán Csongor, az egyesület elnöke kérdésünkre kifejtette, hogy a verespataki bányaprojekt kapcsán felvetődő súlyos problémáknak és kockázatoknak csak egy része környezetvédelmi vonatkozású. Idetartozik az, hogy a tervek szerint a Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen eltüntetnék, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnának. A bányászat melléktermékeként keletkező 215 millió tonna hulladékot pedig egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben (a mai Szarvas-patak helyén), egy szigetelés nélküli zagytározóban helyeznék el. „Fontos hangsúlyoznunk, hogy a kőzetekből felszabadított nehézfémek sosem fognak lebomlani vagy eltűnni, hanem örök veszélyforrást képeznek minden élőlény számára, amelyek testében akkumulálódnak és súlyos károsodásokat okozhatnak, legyen szó halakról vagy emberekről” – hangsúlyozta Kovács Zoltán Csongor.
„Bár a sajtóban minduntalan visszaköszön ránk a cián, nem önmagában a ciántechnológia használatával van a legnagyobb probléma” – tudtuk meg a környezetvédelmi szakembertől. „A kulcskérdés a cianidokkal az, hogy kik, hogyan, mennyit és milyen körülmények között használják. Az összképhez azonban hozzátartozik, hogy jelenleg évente mintegy ezer tonna nátrium-cianidot használ fel az egész Európa aranybányászati szektora, mígnem a verespataki bányaterv évi 13 000 tonna nátrium-cianid-felhasználással számol” – mondta. Problémásnak tartja azt is, hogy a Gabriel Resources Rt. – amely a bányatervet szövő RMGC főrészvényese és ötletgazdája – eddig semmiféle bányászati tevékenységet nem folytatott, hiszen kifejezetten a merész verespataki bányaterv kedvéért hozták létre, adóparadicsomokban bejegyzett fantomcégeken keresztül. Így egy esetleges katasztrófa esetében képtelenség lenne bárkit is felelősségre vonni, kártérítésre kötelezni.
A környezeti problémák mellett Verespatak kétezer éves történelmi, kulturális és építészeti öröksége is veszélyben forog. „Az én laikus szememben is a római kori leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemlék épületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek” – fogalmazta meg a Zöld Erdély Egyesület elnöke. Ezek megőrzése – minden ígéret mellett – egy 1258 hektárnyi bányaterület kellős közepén, négy kráter között, ahol napi 10 tonna dinamittal robbantanak, és percenként járnak a többtonnás tehergépkocsik, szerinte teljes képtelenség.
A bányaterv jelenlegi állása
Az RMGC 1997 óta próbálja megszerezni a kitermeléshez szükséges engedélyeket, azonban a közelmúltig folyamatos ellenállásba ütközött. A jelenlegi állás szerint viszont már csak a környezetvédelmi engedélyezésre van szüksége, ugyanis a Fehér megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság a közelmúltban kibocsátotta a Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó régészeti mentesítési bizonylatot, így újabb akadály hárult el a verespataki aranybánya megnyitása elől. Bár a bizonylat kiállítására vonatkozó információt a művelődési minisztérium közölte közleményben, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter cáfolja, hogy a vonatkozó dokumentumot ellátta volna kézjegyével.
Az RMGC 1997 óta próbálja megszerezni a kitermeléshez szükséges engedélyeket, azonban a közelmúltig folyamatos ellenállásba ütközött. A jelenlegi állás szerint viszont már csak a környezetvédelmi engedélyezésre van szüksége, ugyanis a Fehér megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság a közelmúltban kibocsátotta a Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó régészeti mentesítési bizonylatot, így újabb akadály hárult el a verespataki aranybánya megnyitása elől. Bár a bizonylat kiállítására vonatkozó információt a művelődési minisztérium közölte közleményben, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter cáfolja, hogy a vonatkozó dokumentumot ellátta volna kézjegyével.
Most tehát Borbély László környezetvédelmi miniszter hozzáállásán múlik tulajdonképpen a bányanyitás. A tárcavezető pedig nem határolódik el a beruházástól. Nemrég a Radio France Internationalnak nyilatkozva prioritásnak nevezte a verespataki színesfémlelőhely kitermelését, szerinte ugyanis egyetlen ország sem engedné meg magának, hogy ne bányásszon ki akkora kincset, mint amely az Erdélyi-szigethegységben nyugszik. Borbély ismét értésre adta, hogy nincs kifogása a ciántechnológia ellen, továbbá megismételte: az a kikötése a beruházóval szemben, hogy 5 milligramm/liter alá csökkentse a feldolgozás során használt cianid koncentrációját.
Az RMGC pedig úgy tűnik, biztosra megy. Dragoș Tănase, a kanadai–román vegyesvállalat vezérigazgatója úgy nyilatkozott, immár abban bíznak, hogy a román kormány engedélyének birtokában jövőre nekiláthatnak a bánya kiépítésének, három-négy éven belül pedig kiönthetik az első aranyrudat Verespatakon. Tănase szerint a környezeti hatástanulmányt elemző tárcaközi bizottság kilencet már áttanulmányozott a tíz fejezetből, így van esély arra, hogy jövőre megkapják a kormány jóváhagyását. Ha ez a forgatókönyv beválik, az RMGC két, két és fél éven belül üzemképessé tenné színesfémbányáját, ahol 2014–2015-ben hozzáláthatnának a kitermeléshez.
A fenntartható fejlődés lehetne a megoldás
A Zöld Erdély Egyesület elnöke szerint vitathatatlan, hogy a verespataki bányaprojekt munkahelyeket fog teremteni. „De egy 15 éves bányatervre a legnagyobb jóindulattal sem lehet egy település vagy régió fenntartható fejlesztési tervét építeni, főleg akkor nem, ha az illető terv magát a települést is gyakorlatilag eltüntetné a föld felszínéről” – sorolja az ellenérveket. Szerinte azok támogatják a bányaprojektet, akik jó árban eladták ingatlanjaikat a bányavállalatnak, de továbbra is ezekben laknak. Sokan a bányavállalat alkalmazottai, bár jelenleg nincs is szükségük munkaerőre, így naphosszat a közterületeken takarítgatják a sáncokat, vagy éppen ellentüntetésekre szervezik be őket, amikor erre „szükség van”. A másik tábort viszont azok a helyiek képezik, akik nem dolgoznak a bányászcégnek, nem adták el ingatlanjaikat, és nem szándékoznak elmenni Verespatakról. Ők azok, akik nem hajlandóak exhumáltatni elhantolt szeretteiket, megválni templomaiktól, múltjuktól.
Kovács Zoltán Csongor egyébként optimista. Úgy véli, ha végre sikerülne ezt a merész bányatervet eltüntetni Verespatakról, az elindulhatna a fenntartható fejlődés útján. „Merem állítani, hogy Verespatakban nagyságrendekkel nagyobb turisztikai potenciál van, mint Torockóban, és most ott sem akarja senki a vasbányászatot újraindítani” – mondja.
A turizmuson túl szerinte akár még aranybányászatra is lehetne a környék jövőjét építeni, de nem ilyen formában.
A Zöld Erdély Egyesület elnöke szerint vitathatatlan, hogy a verespataki bányaprojekt munkahelyeket fog teremteni. „De egy 15 éves bányatervre a legnagyobb jóindulattal sem lehet egy település vagy régió fenntartható fejlesztési tervét építeni, főleg akkor nem, ha az illető terv magát a települést is gyakorlatilag eltüntetné a föld felszínéről” – sorolja az ellenérveket. Szerinte azok támogatják a bányaprojektet, akik jó árban eladták ingatlanjaikat a bányavállalatnak, de továbbra is ezekben laknak. Sokan a bányavállalat alkalmazottai, bár jelenleg nincs is szükségük munkaerőre, így naphosszat a közterületeken takarítgatják a sáncokat, vagy éppen ellentüntetésekre szervezik be őket, amikor erre „szükség van”. A másik tábort viszont azok a helyiek képezik, akik nem dolgoznak a bányászcégnek, nem adták el ingatlanjaikat, és nem szándékoznak elmenni Verespatakról. Ők azok, akik nem hajlandóak exhumáltatni elhantolt szeretteiket, megválni templomaiktól, múltjuktól.
Kovács Zoltán Csongor egyébként optimista. Úgy véli, ha végre sikerülne ezt a merész bányatervet eltüntetni Verespatakról, az elindulhatna a fenntartható fejlődés útján. „Merem állítani, hogy Verespatakban nagyságrendekkel nagyobb turisztikai potenciál van, mint Torockóban, és most ott sem akarja senki a vasbányászatot újraindítani” – mondja.
A turizmuson túl szerinte akár még aranybányászatra is lehetne a környék jövőjét építeni, de nem ilyen formában.
