Mint a fás szárú növények erdészeti és az ültetvényeken alkalmazható fafajok és klónok ökológiai adottságaival, a talajjal és a talaj-növény kapcsolatával két évtizede foglalkozó, a kolontári-devecseri termőhelyeket jól ismerő és vizsgáló egyetemi oktató-kutató szeretnék az itt leírtakra röviden reagálni egy rövid írással, amennyiben Önök lehetővé teszik annak megjelenését.
Gondolatok:
- véleményem szerint az Akadémia ilyet nem jelentett ki, hogy fűzzel kell beültetni a területet,
- a fák sem \"hülyék\", hogy felvegyék a nehézfémeket a talajból, legföljebb, jobban tolerálják, mint néhány más érzékenyebb növényfaj.
- a fűz ökológiai igényét tessék már egyszer végre figyelembe venni (északi származású, rövid nappalos, viszonylag alacsonyabb szerves anyagot előállító fafaj, ellentétben a délről származó energetikai célokra nemesített, jóval nagyobb biomasszát adó más fafajokkal, fajtákkal szemben\", ha már biomasszában gondolkodunk, a hazai szelektálású klónok pedig az árterek legmélyebb fekvéséből származó, erősen vízigényes fajták ill. klónok, kedvezőbb biomassza produkcióval, de még így is elmaradnak pl. a nemesnyáraktól)
- ki vizsgálta meg termőhelyi vonalon ezeket a területek, hogy alkalmas-e fűz ültetvényekre (klíma, hidrológia, genetikai talajtípus)?
- ennyire homogének a termőhelyi adottságok, hogy csak egyetlen fafajjal lehet ültetni ?
- tájrehabilitáció, tájregeneráció, tájkép kialakítás, a lakosság közérzetének javítása védőfásítások nélkül nem megy,
- komplex, mindenki számára megnyugtató rendezésre van szükség, az ilyen megnyilatkozások csupán a füzes szaporító anyaggal rendelkező lobbik nyomulását sejtetik.
Dr. Kovács Gábor
egyetemi docens, NyME, Erdőmérnöki Kar, Termőhelyismerettani Intézeti Tanszék - Sopron
