http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2011/09/17/hollywood-csikban/
Elsõ látásra szokványos történet: egy házaspár bemegy a postára, a férj átvesz egy ajánlott levelet, ott helyben kibontja, elolvassa, visszateszi a borítékba, majd távoznak az épületbõl. Naponta akárhány ilyen történik szerte a világon, az esti híradók nem szoktak beszámolni róluk, legalábbis jómagam még ilyet nem láttam, s joggal feltételezem, hogy az olvasó sem.
Pontosítok: tegnap estig nem láttam ilyet. Akkor ugyanis láttam. Sõt, a posta épületébõl kilépõket sajtósok fogták körül, surrogtak a kamerák, kattogtak a fényképezõgépek, a férfi pedig nyilatkozott. Hogy milyen nagy öröm és megkönnyebbülés ez neki, mert tudta ugyan, hogy az igazság ki fog derülni, de azért nehéz heteket élt át családjával együtt, ilyet senkinek nem kíván. A könnye épp nem folyik ki, de azért elérzékenyül, lassan ejti a szavakat, mintha keresgélné õket (vagy nem tanulta be kellõképpen a szöveget? - ki tudhatja?)
A történet hõsei - ha valaki nem találta volna ki - megyénk elnöke és felesége. Mint köztudott, pár hete az elnök bejelentette, hogy feljelentették a Korrupcióellenes Ügyészségen, s kivizsgálás zajlik ellene. Most azonban a történetnek vége, megjött a hivatalos értesítés, hogy az ügyet lezárták.
Azzal még nem lenne gond, hogy ezt is a sajtó tudomására hozza, a mód azonban ismét olyan borbolyosra sikeredett. Adjon ki egy közleményt, amiben leírja, hogy ez történt, s kész. Az még belefér a tájékoztatás kategóriába. De így… Ez már nem tájékoztatás, hanem a permanens választási kampány része.
Persze az egészhez kell egy olyan lakáj-sajtó, ami kapható az ilyen feladatra, riportert és operatört bocsát az elnök rendelkezésére, akik elkísérik a postára, filmezik végig, majd felteszik a nyálas, szolgai kérdéseket, amire õ megadja a bölcs válaszokat. Harmadrangú melodráma, de a népnek ez kell, legalábbis így képzeli a rendezõ és forgatókönyv író.
S hogy mitõl volt még az egész olyan végtelenül hamis? Hadd írjam le még egyszer, immár kicsit bõvebben az elsõ mondatot: egy házaspár vidáman bemegy a postára, a férj átvesz egy ajánlott levelet, ott helyben kibontja, úgy tesz, mintha elolvasná, de gyakorlatilag épp csak belenéz, majd távoznak az épületbõl. Az ajtóban a férj felvesz egy gondterhelt arcot, majd így válaszol a riporter kérdéseire. Képzelje magát az elnök helyébe a tisztelt olvasó. Zajlik ellene egy kivizsgálás, s értesítést kap a postáról, hogy ajánlott levele érkezett az ügyészségrõl. Erre veszi a telefont, odarendeli a posta elé a sajtósokat, majd fogja a feleségét, s kettesben, vidáman megindulnak átvenni a levelet? Egy esetben igen: ha a feljelentés is egy színjáték része volt, s elõre tudta, hogy mi lesz a borítékban.
