A soproni Jobbik weblapján érdekes cikket adtak közre a Hangya szövetkezeti Mozgalommal kapcsolatosan. A pár tárgyi tévedés mellett (pld. hogy nem Károlyi Gróf, hanem az általa kinevezett Almási Balogh Elemér volt az, aki szívós és kitartó munkával szervezte több évtizeden át a Hangyát) vagy az, hogy nem a Hangya eredeti címerét tették ki, hanem az hasonló nevű egyesület címerét, a cikk jól tükrözi a szövetkezés eme fajtájának a szükségességét
A Hangya emblémája területenként változott pld az erdélyi tájakon a "kézfogás" stilizált formája volt mérvadó amely az alább látható képekből is kiderül:
2010.11.26A Hangya emblémája területenként változott pld az erdélyi tájakon a "kézfogás" stilizált formája volt mérvadó amely az alább látható képekből is kiderül:
A vidéken lakó gazda és a városi munkás kézfogása volt a Hangya működésének. Hiszen a gazda termése a Hangya boltrendszerében lett eladva a városon lakóknak. A Hangya Ipar RT megalakításával pedig a hangya-terméknek is külön emblémát alakított ki a "szövetkezeti áru" névvel az a Almási Balogh Elemér, akit a cikkíró elfelejt pedig általa vezetett "első magyar-multi" csak a kommunista nyomásra szűnt meg:
Igaz egy kis terjedelmű cikk keretében nehéz lett volna mind erről írni, de jó ha az olvasó többről is tud.
(Erdélyi Polgár)
A XIX. század második felében a tengerentúli gabona- és kukorica behozatal gazdaságtalanná tette a hazai termelést. Tetőzte a bajt, hogy az ország irányításában a gazdasági liberalizmus jutott uralomra, mely a gazdasági életbe való beavatkozástól tartózkodott, még akkor is, ha a gyengébbeknek kellett volna támogatást nyújtani. A közgazdasági szabadság jelszava alatt uzsorások lepték el a falvakat. A szorult helyzetbe került falusi gazdák előre eladták termésüket a falubeli uzsorásnak, aki gyakran váltót vett s az így kiszolgáltatott adós hamarosan a földjét is elveszthette. A törvényhozás sem a föld népét, sem a föld termését nem védte a külföldi verseny megsemmisítő támadásával szemben. Ilyen körülmények közt lépett fel Károlyi Sándor gróf, aki elsőként megszervezte a gazdákat olcsó kölcsönökkel ellátó hitelszövetkezeteket. Felkeresték a falvakat és bennük lelkes vezetőket toboroztak és 1898-ban létrehozták a Hangya termelő- értékesítő és fogyasztási szövetkezetek központját is. Lassan, de szívósan haladt előre a szervező munka és az első világháború kitörésekor a Hangyának már 1276 fiókszövetkezete volt 200 000 taggal. Hangya sokakat hozzásegített ahhoz, hogy általános gazdasági és kereskedelmi ismereteket szerezzenek. Egyszerű falusi emberekből hosszas, kitartó munkával szakképzett könyvelőket, pénztárnokokat képeztek ki. Tanfolyamokon szövetkezeti ügyvezetőket és boltosokat képeztek ki. A szövetkezeti tagok részére kongresszusokat rendeztek, a szövetkezeti vezetők részére kerületi értekezleteket tartottak és minden alkalmat megragadtak a tanításra. Az intenzívebb termelő munka támogatása érdekében az értékesítés megszervezéséhez is hozzáláttak. Első lépésük a Háztartás szövetkezet létrehozása volt a fővárosban. Ez a vidéki szövetkezetekkel összeköttetésbe lépve megszervezte a tojás, baromfi, gyümölcs és méz értékesítését. Fontos szerepet töltött be a gazdaság patrióta megszervezésében a Hangya-Ipar rt. Ez az iparágak széles körét ölelte át (bor, szesz, vegyészeti gyár, szappangyár, túrógyár, cukorkaáru gyár, kötélárugyár, acélárugyár, kefeárugyár, seprűgyár, gyufagyár, mustárgyár, hengermalom). A Hangya eleinte csak a legszükségesebb fogyasztási cikkeket hozta forgalomba és csak később, fokozatosan terjesztette ki üzletkörét mindazokra a fogyasztási szükségleti cikkekre, továbbá gazdasági anyagokra, mezőgazdasági gépekre, ruházati cikkekre, amelyekre a szövetkezeti tagoknak szükségük volt. A II. Világháború előtti időszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a HANGYA szövetkezetei; székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti partnerséggel, és azzal a szellemiséggel, hogy az összefogás, a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelők megfelelő pozíciót érjenek el a piacon, hogy a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesüljenek. A második világháború kezdetére a HANGYA Közép- Európa egyik legnagyobb vállalatcsoportjává nőtte ki magát úgy a tagságát, mint a kereskedelmi tevékenységét illetően. 1940-ben több mint 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal, 30 konzervgyára, 20 ipari üzeme, és 400-nál több boltja.Az 1945 után bekövetkezett kommunista hatalomátvétel és az azt követő törvénytelenségek, így az államosítás során az összes HANGYA vagyon gyakorlatilag kártalanítás nélküli lefoglalásra került. A vidéki HANGYA boltokat és telephelyeket főként a földműves-szövetkezetek, majd később az ÁFÉSZ néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam, formálisan ügyelve, de tartalmilag erősen korlátozva a tagok demokratikus döntéshozatali lehetőségét. Ezt segítette elő, hogy a gazdák, mint TSZ tagok már nem kötődtek a földhöz, illetve az ÁFÉSZ tagok a fogyasztói-ellátó szövetkezetekhez.
Forrás: Lóránt Károly
