2011. december 22., csütörtök

Áltatás és önáltatás

http://maszol.ro/velemeny/altatas_es_onaltatas_2011_12_22.html
Bíró Béla | 2011-12-22 
Clifford Longhley angol újságíró, a londoni „city” gazdasági életének éles szemű megfigyelője, a Reagan és Thatcher féle gazdaságpolitika kapcsán már a 80-as évek elején megállapította, hogy az úgynevezett dereguláció általuk elindított Big Bang-je azzal, hogy legfőbb értékké minél több pénz összeharácsolását tette, a megbízhatóságra és bizalomra alapozott gazdasági élet erkölcsi alapjait rendítette meg. A bankok többé senkire és semmire nem lehettek tekintettel. Elhitették a világgal és főként önmagukkal, hogy a gazdasági fejlődésnek nincsenek korlátai. S ha egyelőre még vannak is problémák, az eljövendő nemzedékek bölcsessége és a mindenható tudomány amúgy is minden bajból kihúz majd bennünket. Világvége jóslatok és kultúr-peszszimizmus mindig is létezett, s végül mindkettő mindig hamisnak bizonyult. A modern technika és gazdaság teljesítményei önmagukért beszélnek. Ha hitelt adunk a pesszimistáknak, ezek sem jöhettek volna létre. Az erkölcs emlegetése ásatag dolog, a gazdaságot Mammon láthatatlan keze irányítja. 
Georg Simmel, a századelő talán legjelentősebb gazdaság- és társadalomfilozófusa ezzel szemben A pénz filozófiája című főművében és számtalan tanulmányában bizonyította, hogy a felvilágosodás és az általa megalapozott individualizmus még valóban a megbízhatóság és a bizalom alapvetően erkölcsi értékeire épített. Ezek nélkül az értékek nélkül a kapitalista világrendszer ki sem alakulhatott volna.
A megbízhatóság és a bizalom egymást kölcsönösen feltételező értékei azonban csak a hazugság ellenében bizonyulhattak működőképesnek. A tudatos hazugság megjelenése azonban az emberi társadalmak fejlődésének viszonylag kései fejleménye. Ha az ember maga is hiszi azt, amit a kívülálló hazugságnak minősíthet, ahogyan az a gyerek, illetve a naiv társadalmak tagjainak esetében történik, aligha beszélhetünk még hazugságról. 
Simmel azt is világosan látja, hogy a hazugság az intellektuális fejlődés hatalmas gerjesztőjeként érvényesülhetett. Annak ugyanis, aki hazudozásra adja a fejét, igazságot és a hazugságot folytonosan és nagyon pontosan szét kell választania és az egyik gondolatrendszerből, az igazságéból, úgy kell átlépnie a másikba, a hazugságéba, hogy lehetőség szerint ne keveredjen ellentmondásokba. A hazugság ugyanis csak újabb és újabb hazugságokkal tartható fenn. Ez a gyakorlat pedig, hacsak nem kegyes hazugságokról van szó, amelyekkel másokat vagy magunkat szeretnénk kisebb kellemetlenségektől megkímélni, nem csak élesebb elméjűekké tesz bennünket, de erős belső feszültségeket is generál. Az életvitelszerű hazudozásnak önbecsülésünk, méltóságérzetünk, lelki békénk láthatja kárát. A hazugságokkal járó feszültséget csak a nagyon erős személyiségek képesek huzamosabb időn át elviselni. S az ő esetükben is mindig ott a veszély, hogy meghasonlanak önmagukkal, vagy előbb utóbb maguk is elhiszik azokat a hazugságokat, amelyeket eredetileg mások számára agyaltak ki. 
Ekkor pedig a tényekkel kerülnek szembe. Amelyek, mint tudjuk, makacs dolgok. Minél elszántabban próbáljuk lehazudni őket, annál elszántabban fordulnak ellenünk. Ezt az állapotot szoktuk válság gyanánt emlegetni. Amikor is a hazugság ellenünk fordul, személyiségünket ássa alá, csalóból becsapottá válunk, aki már maga sem tudja, mit kell igaznak, illetve hamisnak tartania. Az áltatásnak ez az önáltatásba való átfordulása elkerülhetetlen, hiszen másokat csak arról tudok hatásosan meggyőzni, amiben magam is hinni tudok.
A hazugságok eredetileg csaknem mindig jó szándékúak. A tisztességes ember csak és csakis azért hazudik, hogy szebbé tegye mások és a saját életét. A wishfull thinking (wishfull gondolkodás) természetes emberi állapot. A baj akkor kezdődik, amikor a vágyainkat összetévesztjük a valósággal. De ekkor sem a vágyakat kell feladnunk. Csupán a hazugságokat. Ha nem akarunk a meglévőnél is nagyobb bajt előidézni. 
S mindez természetesen nem csak a gazdaságra érvényes, a politika, amelyben egymást kergetjük hazugságokba, még a gazdaságnál is jobban megsínyli az önáltatást.