Csutak István talán Közép-Európában is az egyik legelismertebb szakmabeli, mégis a szövetségi vezetés nem veszi észre, hogy a kormányzási folyamatban mennyire lenne szükség az ilyen szaktudásúakra legyen az akár ellenzéki is..., de lássuk a cikket:
http://www.erdely.ma/gazdasag.php?id=106834&cim=sz%FCntelen%FCl_eros%EDteni_a_l%E1tszatot_csutak_istv%E1n_a_sorv%E9gi_helyez%E9s%FCnkrol_audi%D3
2011.12.21
Várható, hogy a 2014–2020-as tervidőszakra az Európai Bizottság drasztikusan csökkenteni fogja a Romániának szánt összegek nagyságát, írja Csutak István vidékfejlesztési szakember új tanulmányában, amelyben az ország fejlesztéspolitikai baklövéseit elemzi. Munkáját az MTA Világgazdasági Kutatóintézete a Műhelytanulmányok című sorozatában fogja megjelentetni, és fontos román közszereplőkhöz is eljuttatja.
http://www.erdely.ma/gazdasag.php?id=106834&cim=sz%FCntelen%FCl_eros%EDteni_a_l%E1tszatot_csutak_istv%E1n_a_sorv%E9gi_helyez%E9s%FCnkrol_audi%D3
2011.12.21
Várható, hogy a 2014–2020-as tervidőszakra az Európai Bizottság drasztikusan csökkenteni fogja a Romániának szánt összegek nagyságát, írja Csutak István vidékfejlesztési szakember új tanulmányában, amelyben az ország fejlesztéspolitikai baklövéseit elemzi. Munkáját az MTA Világgazdasági Kutatóintézete a Műhelytanulmányok című sorozatában fogja megjelentetni, és fontos román közszereplőkhöz is eljuttatja.Érdekesen rímel a szeptember elején nyomdakész tanulmányra az a legfrissebb hír, miszerint akár felére is csökkenhet a Görögországnak, Portugáliának, Írországnak, Lettországnak, Romániának és Magyarországnak járó jelenlegi 2,9 milliárd eurós uniós támogatás. Az összeget hónapok múlva, 2012 januárjában utalnák ki, ám az Európai Bizottság terve szerint ebből törlesztenék a szóban forgó államok a gazdasági válság idején kapott segítséget.
Kohéziós politika vagy pénzszerzés
Csutak szerint Románia frenetikus forrásbevonási kudarcának sok, egymással összefüggő oka van, és az első súlyos félreértések forrása, hogy a közösség kohéziós politikáját összetévesztettük a pénzszerzéssel, a második meg az, hogy semmibe vettük a partnerség elvét. A szerző szerint az első korrupciós botrányok már 2001-ben, a Phare esetében látványosak voltak, és a jelenlegi állapot oka elsősorban a komolytalan, szakszerűtlen tervezés, az irreális célok meghatározása, esztelen allokációk, olyanok, amelyekért senki nem vállal felelősséget.
A gyalázatos tervezés következménye, hogy a pályázati kiírások játékszabályait menet közben kell, hogy módosítsa az Irányító Hatóság. Ezt a politikum azért nem torolja meg, mert ugyanaz az Irányító Hatóság kell, hogy a szabályokon „finomítson”, amikor a pályázati kiírást menet közben kell egy politikailag megbízható pályázó számára testre szabni.
Romániában a pályázók és tanácsadók számára szándékosan – vagy butaságból – gyakorlatilag nincs hozzáférhető információ, noha a Technikai Segítség Operatív Program ezt is támogatná. Az meg már egyenesen kínos, hogy maguk az Irányító Hatóságok képtelenek forrásokat bevonni. Vagyis az Irányító Hatóság képtelen a saját maga által összeállított pályázati rendszerből pénzhez jutni, írja az összefoglalóban Csutak István.
A négy évig érvényes „messzelátók”
A szerző okfejtése szerint a jelenlegi katasztrofális eredmények azt bizonyítják, hogy a „rendszer” nem vezérelhető telefonon keresztül, a napi politika igényei szerint, hanem hét évig, az előre rögzített szabályok szerint működik. Csakhogy a négyéves cikluson túlmutató időhorizontok elsősorban a politikai döntéshozókat nem érdeklik, ezért a mindenkori hatalom célja csakis a források azonnali megkaparintása, függetlenül az amúgy önmaguk által elfogadott szabályoktól, a szalagvágást lehetőleg választási kampányra időzítve.
Az összefoglalóban az egyébként szarkasztikus Csutak egy fohászt is megfogalmaz: „Jó lenne, ha emberöltőkön átívelő, nemzeti konszenzusra épülő célok vezérelnék a haza nagyjait: infrastruktúra, oktatás-képzés, egészségügy. Az unió költség-haszon elemzésének módszertana például az oktatási és egészségügyi beruházások megtérülési időszakát 15 évben szabja meg. Persze kérdés, hogy Romániában bármelyik politikai szereplő képes-e, „külső bátorítás” nélkül, akár egy pillanatig is tartani a szavát?
A legsúlyosabb hiba talán az volt, hogy senki fel nem fogta: olyan tömérdek forrás áll rendelkezésre, hogy mindenkinek bőségesen jutna belőle, ha a fő cél nem a politikai „másik” torkának elvágása lenne.
Megjegyzés
Sajnos kénytelenek vagyunk igazat adni a Csutak úrnak, de az a baj, hogy ezzel azonban nem oldódnak meg a problémák! Sőt azt mondhatjuk, hogy nemsokára a szövetség már a saját szakemberére sem hallgat, mégis arra fogja kérni a szavazókat hogy adják a voksukat... Erdélyi Polgár / Székely Hírmondó
Hallgassák meg Agyagási Levente beszélgetését Csutak Istvánnal, amely a Marosvásárhelyi Rádió Rádióújság című műsorában hangzott el:
