A címbe a cikkíró által feltett kérdésre a szimpla válasz: SEMMILYEN!
Nem pártok hanem a pártként szereplőknek kellene neki szegezni ilyen és ehhez hasonló kérdéseket.
Annak ellenére, hogy a cikkben foglaltakkal nem tudunk semmiképpen egyetérteni, alább megjelentettük.
Annak ellenére, hogy a cikkben foglaltakkal nem tudunk semmiképpen egyetérteni, alább megjelentettük.
Nem kellene ugrabugrálnia ezentúl, mert a szövetségi vezetés rendre "elintézi" majd a sorsunkat úgy hogy semmiképp sem lesz igény arra,hogy a kívánság listának a felállítására minket is megkérdezennek...
2012.06.15.
Megvannak a 2012-es önkormányzati választások eredményei: döbbenet. Döbbenet, hogy milyen kevés magyar ember élt szavazati jogával. Döbbenet, hogy az erdélyi magyar aprópártok milyen eredményeket értek el, és döbbenet, hogy az a mocskos-tolvaj-inkompetens-szajha RMDSZ még ezek után is milyen népszerű.
Igen, most már azt is tudjuk a tulipédiáról, hogy melyik magyar közéleti személyiség milyen ingóságokkal vagy ingatlanokkal rendelkezik, a kapjatok.be oldalról, hogy kinek adja a pénzeszsákokat Kelemen Hunor és Markó Béla, a Krónikából, a szekelyhon.ro-ról meg sok más érdekesnek álcázott információt, amelyek hatására a bunkó választónak okosan kell majd döntenie.
Erdélyben nincs bulvársajtó. No fene. Nincs rá igény. Azokat pocskondiázni, akik szerepet vállaltak, akik részt vettek a román döntéshozatalban igen könnyű. Pláné olyanoknak, akik eddig nem tették ki magukat efféle veszélyeknek.
Az alternatívák alapvetően jók. Egyrészt a konkurencia szükségszerűen egészséges minőségbeli javulást idéz elő, másrészt lehetőséget biztosít a választásra. Az MPP és újabban az EMNP az én koncepciómban jó fejezetei lehetnek lehettek volna az erdélyi magyar közéletnek. Már a kampány előtti időszakban felkeltették érdeklődésemet: fiatalok, lendületesek, idealisták – gondoltam. Olyan, mint egy utánpótlás – erre pedig természetesen szükségünk van. Elkezdődött a kampány és elkezdődött a demoralizáló fellépések, nagy leleplezések ideje. Mindenféle médiafogyasztó vagyok – és kíváncsi is, alkati hiba… Mindent elolvastam, mindent végignéztem, eljátszottam a pénzosztós játékot is – és segített meghozni a döntést: infantilis, felelőtlen társaságot lehet cukinak nevezni, de nem tanácsos komoly dolgok közelébe engedni.
Az EMNP megbántott: mert pocskondiázta a konkurenciát anélkül, hogy valós alternatívát kínált volna. Mert eljátszotta, hogy ért a világhoz, hogy ismeri az erdélyi magyar választópolgárt, de kiderült, hogy nem így van – elszámolta. Infantilis, mert nyelvöltögetőst játszott, miközben az anyja kezét fogta – és még így is kikapott. Mert mostohatestvérként kezelt minden olyan magyart, aki felvállalta a más-pártiságot.
Elkeserítő és kiábrándító, hogy egy kalap alatt kell értékelni jó és nem annyira jó embereket, hogy Gergely Balázs önszántából magán tartja a kényszerzubbonyt, amely kudarcra ítéli és nem veszi a bátorságot arra, hogy abban a csapatban játsszon, ahol labdába is rúghat. Félő, hogy a választási eredmények margóján értékes emberek hoznak a közélettől való elfordulásra vonatkozó döntést.
Nem tudok dicshimnuszokat zengeni az RMDSZ-ről. De minek is kéne? Emberből van az is, meg a többi is. Hogy tévednek, hogy esendők? Hát persze. Utáljam, mert 22 évig regnált? Utáljam, mert mindig valakivel összefogott, mert helyezkedett, mert útszéli cédaként viselkedett, csakhogy részt vehessen a román döntéshozatalban?
Racionálisan gondolkodó erre azt mondja, hogy addig jó, míg szükség van erre az útszéli cédára, amely a magyarokat képviseli. Mert történhet úgy is, hogy nem lesz szüksége rá: sem kormánypártnak sem ellenzéknek. Az lesz az igazi görög tragédia, ha a nagyszájú radikalizmusunkkal eltoljuk a tárgyalási pozíció székét magunk alól.
És akkor hol fogjuk ugrabugrálva kikiabálni kívánságlistánkat?
Bereczki Gyöngyvér kolozsvaros.ro
