Balogh Levente | 2013.05.08.
A ciános bányászati technológia betiltásáról szóló törvénytervezetet nyújtott be szerdán a szenátusban Remus Cernea, a Zöldpárt elnöke, aki a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) színeiben nyert képviselői mandátumot.
Óvná a környezetet. Remus Cernea törvényben tiltaná a ciános bányászatot
A bányászatot szabályozó 85/2003-as számú törvényhez benyújtott módosító javaslat értelmében az arany- és ezüstbányászati eljárás bármely szakaszában tilos a ciántechnológia alkalmazása, a törvény elfogadását követően pedig a ciános technológiát alkalmazó cégeknek egy éven belül fel kell hagyniuk ezen módszer alkalmazásával, a 12 hónapos határidőt túllépő cégeknek pedig minden egyes nap késedelemért százezer lejes bírságot kellene fizetniük, és bevonnák a kitermelési engedélyüket. Cernea indoklásában emlékeztet, hogy az egészséges és ökológiailag kiegyensúlyozott környezethez való jogot az alkotmány is garantálja. Azt is felidézi, hogy az Európai Parlament 2010-ben határozatot fogadott el a ciános bányászati technológiák betiltásáról. Megjegyzi, hogy számos ország – köztük Magyarország, Csehország, Görögország, Németország és Argentína – már betiltotta a ciános technológiák alkalmazását. Hozzáteszi, hogy a ciános technológia nem az egyetlen módszer az arany- és ezüstkészletek kinyerésére.
Korábban, 2007-ben az RMDSZ-es Eckstein-Kovács Péter és a nagy-románia párti Gheorghe Funar nyújtott be a ciántechnológia betiltását szorgalmazó törvénymódosítást, amelyet azonban a parlament nem szavazott meg.
Mint ismeretes, Romániában azért aktuális a téma, mert a kanadai tulajdonú Rosia Montana Gold Corporation a Fehér megyei Verespatakon kíván ciános technológiával aranyat kitermelni. Emellett, mint emlékezetes, 2000 január 30-án minden idők egyik legsúlyosabb környezetszennyezését okozta a ciános bányászati technológiát alkalmazó nagybányai Aurul cég. Az aranybányászatra szakosodott vállalat zagytározójából százezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló ciánfolt két hét alatt vonult le.
