2013. MÁJUS 09.szerző: Balogh Géza
Szabolcs vezér építette, Szent László királyunk pedig törvényhozó országgyűlést tartott benne. Szabolcs földvára több mint ezeregyszáz éves, s a remények szerint hamarosan Nemzeti Emlékhellyé válhat.
Mikor hazai várakról beszélünk, mi jut a legtöbb magyarnak eszébe? Természetesen Eger, Siklós, Gyula, Buda, pedig van azoknál sokkal öregebb várunk is – Szabolcs. Honfoglaló őseink építették (de az is lehet, hogy az alapjait már az avarok felhúzták), vagyis legalább ezeregyszáz éves! Igaz, csak föld a fala, de ma is impozáns építmény, Európa legnagyobb földvára: a háromszöget formázó sáncok magassága megközelíti a tizenöt métert, hosszúságuk pedig 230, 340, illetve 380 méter! Egy több mint háromhektáros belső területet zárnak közre – ide aztán tényleg befért a környék minden lakója, ha jött az ellen. Ám az csak délről, délkelet felől jöhetett, mert a várat a többi oldalról körbezárta a víz: a Tisza.
De ez megesik mostanában is. Igaz, az eltelt ezer év alatt sokat változott a környék, a Tiszát is szabályozták, de ha megbokrosodik, bizony ma is tengerré válik a táj. A Tisza kint van most is. A víz a vár lábait nyalja, olyan ár azonban nincs, ami e sáncokat meghágná. Pompás kilátás nyílik a gerincről. Alattunk a négyszáz lelkes falu görbe utcái, a híres, Móricz által is megénekelt Mudrány-kúria, a tipikus szabolcsi udvarház és a szintén ezeréves templom, megannyi fontos esemény szemtanúja. Kicsit távolabb Tokaj, mögötte-mellette pedig a legendás Hegyalja – Szabolcsot az Isten is turistaparadicsomnak teremtette.
De nem az. Illetve csak lassan kezd azzá válni.
A nagy változás a legutóbbi önkormányzati választásoktól kezdődött, amikor új képviselőtestület állt fel, és új polgármester kezdte meg a munkát. Csegei László szabolcsi „gyerek”, de gépészmérnökként élete jelentős részét szülőfalujától távolabb töltötte. Aztán, hogy kezdett deresedni a haja, hazajött. A szomszédos Tímáron beindított egy fémipari üzemet, amely ma már kétmilliárd forintot termel és százhúsz embernek ad munkát, Szabolcson házat épített, és némi töprengés után elfogadta a polgármester-jelöltséget. Egyetlen feltétele volt: ha mellette a testületi tagok se vesznek fel honoráriumot.
– Őseink hihetetlenül nagy kincset hagytak ránk, amit nekünk is kötelességünk megőrizve átadni az utánunk jövőknek – vallja. – Ezért is kezdeményeztük a vár nemzeti emlékhellyé nyilvánítását, ahol 1092-ben Szent László királyunk vezetésével tartottak egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést, hosszú időkre kiható törvénykönyvet alkotva az országnak.
A várat a kitüntető cím nélkül is sokan felkeresik, de a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás egészen más dimenzióba emelné. És nemcsak az erődítményt, hanem magát a falut is, ahol komoly turizmus, és nem csupán átmenő forgalom alakulna ki.
„Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát társainak közös tanácsa szerint is, összegyűjtvén ott a köznépet, nagy árkor ásott, és igen erős várat épített földből.” (Anonymus: Gesta Hungarorum)
Az első lépések már megtörténtek. Megépült egy háromszáz adagos konyha, és most épül egy tizennégy alvóvendéget fogadó panzió. Az Árpád-kori templom mellett impozáns látogatóközpont várja az érkezőket, s van egy ötszázmillió forintos nyertes pályázatuk is – csak az a kassza épp most még üres. De ha megtelik, és megjön ide is a pénz, megújul a vár tövében álló színpad és nézőtér, kicsit távolabb pedig egy tizenöt-húsz sátorból álló jurtafalu is felépülhet.
S nemcsak gondolatban, valójában is: például Tokajba vagy Sárospatakra. Hajóval persze, mert azt mondják, mindhárom vár vízről a legszebb. A szabolcsi különösen.
