Olvassuk az alábbi cikket és sehogy sem áll össze az a kép amit le akar festeni a cikk írója... Nemzeti "összefogásról" beszél, de közben csak egy "házasulandó" ifjú párt ir le. Na nem egy vőlegényt és egy menyasszony, hanem két kis párt(ot) akiknek csak 15 % ra tellett... Sajnos csak légből kapott informácóknak van a birtokában mégis kategorizál, de értelmetlenül... Ami a végére marad azt aztán igazán furcsálhatjuk, mert az erdők védelméhez nem szükséges valamiféle tudomány és nem csak a két kispárt hanem az érdekvédelmisek is odakellene álljanak h már a 85 %-ot ők bitorolják. De a cikkíró erről hallgat - mélyen... Annyira mélyen amennyire majd az erdő nélküli hegyoldalakról lezuduló ár majd lenyomja! Szégyenteljes lehet az olyan oktatgató, aki egy bukott ügy mellé ügy úgy áll, ahogy a szövetségi szél fúj...
Vajon miért nem tünt fel neki, hogy miért kellett az erdőirtás ellen állast foglaló Korodi urat - a volt környzeti minisztert - jó messzire elküldeni, pld. Európába? Ö a belső ellenzéke volt a szövetségi vezetésnek az erdőpusztitásra buzdító népválasztottaknak... Szégyen a négyzeten! Nem csak az erdőhöz kell érteni De hogy a cikkíró által feltett kérdésre is válaszoljunk, amikor is azt kérdi "Hova menjünk?" Röviden - a víz alá!!! Mert ma-holnap nem kizárt, hogy az Olt majd "meglátogatja" őt is odahaza (Erdélyi Polgár)
2013.05.09.
Legalább százszor leírtam már, hogy a másfél millió alá fogyott romániai magyarság számára nincs más esély, mint az összefogás, a sürgető taktikai és a nagyobb ívű stratégiai célok követése. Együtt. Hát nem tudjuk megtenni, s újra elért minket a „turáni átok”, a széthúzás, a felelőtlen ambíciós törekvések hajhászása.
Nekem mindegy lenne, hogy a magyarság közképviseletét milyen néven látja el egyetlen (!!!) szervezet, de az egyetlen legyen, még akkor is, ha belülről nagyon sokszínű. Mert az alapvető célok ugyanazok lennének. Ha egyáltalán komolyan vennék azokat. A cél a megmaradás, az autonómia kivívása lenne, s ebben mindenki egyetért, de vannak, akik ezt sokkal jobban tudják. Ezért kreálnak új pártokat, hogy röhögjön rajtunk a fennforgó román hatalom: minél több magyar párt van, nekik annál jobb!
Itt van két kispárt, az MPP és az EMNP. Mindkettőt az RMDSZ ellenében hozták létre. Volt RMDSZ-vezetők és -tagok, mert nem lelék helyüket a „felső vezetésben”. Kimondottam személyi ambíciókról volt és van szó, semmiféleképpen különös értékek képviseletéről. Mindkét pártot az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke hozta létre, s nem igazán tudom, mennyire lehet nyugodt a lelkiismerete, miután sikerült vészesen megosztani az erdélyi magyarság még politizáló részét. Nem tudom, mert ugyebár őt végül az RMDSZ küldte az Európai Parlamentbe, de arra is ráunt, ahogyan ráunt az MPP-nevű gyülekezetre, mely Szász Jenő vezetésével éppen ellene fordult. Ezért volt szükség az EMNP-re, amely valamivel népszerűbb a „polgáriaknál”, de egész tevékenysége pótcselekvésekben nyilvánul meg.
Most éppen egyesülni készülnek, csak azt nem lehet tudni, melyik a menyasszony, melyik a vőlegény. Az MPP „régiségére” hivatkozik, az EMNP a nagyobb támogatottságára. Ez a „támogatottság” a magyar választók körében együttesen (!!!) sem haladja meg a tizenöt százalékot.
Itt van ez a tiltakozó mozgolódás egy háromszéki faipari beruházás ellenében. Ha az RMDSZ ellenezte volna a folyamatot, akkor a néppártosok valószínűleg melléje állottak volna. Mármint a beruházás mellé. De mivel az RMDSZ alapos mérlegelésre szólítja fel a feleket, hát vidám tüntetéseket kell szervezni. Nem az erdők védelmében (mit értenek ahhoz!), hanem az RMDSZ ellen. Hová megyünk? Magyari Lajos Székely Hírmondó
