Harcsák a sétatéri tóban

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPhotoReportScreen.vm/id/89775

2013. május 09. ROHONYI D. IVÁN 

Harcsákat telepítettek a Sétatéren található tóba. 

Ismerjük őket?

A harcsa nagyobb folyóink és tavaink ragadozóhala, nappal búvóhelyet keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyül előszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, amennyiben nincs ilyen gyakran beáll a medertörés vonalába is. Mindig a legmélyebb részeken kell hogy keressük egyaránt folyóvízen és tavon. Folyókon nappal többnyire alámosott partoldalak mély, örvénylő vizénél tartózkodik. Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. Tavakon is a legmélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy főleg tavaszi hónapokban, amikor a napsütés felmelegíti a partszéli vizeket, a harcsa kimerészkedik partközelbe sütkérezni. Ívási időszakban nagyobb bedőlt fák mellett, gyökerekkel benőtt partoldalon tartózkodik, ikráit őrizve.

Mivel a harcsa éjjeli ragadozó, a kapási idők is kitolódnak erre a napszakra, de kivételt képez az időjárás alakulása. Elsősorban a nyári fülledt melegben kirobbanó zivatarok előtt fokozódik az aktivitása, idegessé ingerlékennyé válik, állandó mozgásban van, szinte mindennek odavág ami elékerül. Ilyenkor aratnak a pergetőhorgászok. Ha napközben van a zivatar akkor a vihar elcsitulása után már nem nagyon mozog, elfekszik a mederfenéken. Este sötétedés után 1 órával már érdemes bevetni a harcsára felcsalizott horgot, amennyibe éjfél után 1 órával még nincs kapásunk, kár tovább próbálkozni. Alkalmasak még a napfelkelte előtti órák is, gyakran a harcsa ilyenkor is táplálkozik. 

A vizszintingadozásra is reagál a harcsa, ez az a hal amelyik zavaros vízbe is táplálékot vesz magához, ilyenkor kihúzódik egészen a partmenti vizekre is. Áradás előtti ún. "pezsdüléskor" fokozódik a kapókedve, áradáskor étvágyát megtartja, az ár levonulása után visszahúzódika mélyebb vizekbe. Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy áradás idején a víz elönti az árteret és onnan számos bogarat, férget, pockot hoz a víz magával, és a harcsa teletömheti a gyomrát, ilyenkor halat is ritkán fogyaszt.

Elsődleges táplálékát különböző halfajok alkotják, de gyakorlatilag mindent megeszik ami él és mozog, sőt néha még a dögevéstől sem riad vissza. A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett, étlapján szerepelnek: férgek, rovarlárvák, puhatestûek, csigák, rákok (gyomortartalom vizsgálat alapján a rák fõleg nyári idõszakban képezi táplálékának jelentõs részét), de az egeret, békát, patkányt is fogyasztja, sõt egyes vizeken a nagyobb harcsák a vízimadarakat is lehúzzák. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére, tehát keszegeket, sügeret, compót, néha elõfordul, hogy a növendék nemeshalállományban is kárt tesz, ezért nagymértékû szakértelmet igényel a kihelyezése.

Párosan, fészekre ívó halfaj. Ívásához 20 C körüli, inkább feletti vízhőmérséklet szükséges. Ezt a hőfokot hazai vizeink általában május-június folyamán érik el. Ívóhelyeként rendszerint szakadó partokról vízbelógó fűzfagyökeret választ, ennek hiányában ívik más víz alá kerülő növényre, de akár vízinövényre is. Az ikrák átmérője 1,5-2,0 milliméter, méretük a kikelésig jelentősen növekszik. Kezdetben az ikra ragacsos erősen tapad a gyökerekhez szilárd csomókba. A fejlődés során csökken az ikrák ragacsossága, igen érzékenyek ebben a stádiumban, különösen a mechanikai sérülésekre. Ha a vízfenékre ilyenkor lehullanak, akkor elpusztulnak. Az ikrából az ivadék 23-25 Celsius-fokos vízben 2,5-3 nap alatt kel ki. A kis harcsalárvák kezdetben fényérzékenyek. A harcsa az első életév végére 15-20, a második év végére 30-40, a harmadik és negyedik évben elérik az 50-80 centiméteres testhosszúságot és a 3 kg- os testtömeget.

http://www.tavak.hu/foghato-halfajok/harcsa.html
A képekről itélve azonban meglehet, hogy egyik alfaj lett betelepitve éspedig a törpe harcsa

Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század elején, s azóta az Európa számos folyójának megszokott lakójává vált és valamennyi halfajunk közül ez a legszaporább. 

Nagy lapos feje és szája van, csupasz, zömök vaskos teste és nyolc bajuszszálat visel. A farokrészén oldalról lapított testű, orra hosszú és a szeme kicsi. Színezete változó vízterületenként: háta és feje barna, okkersárga vagy fekete-lilás árnyalatú és a has felé világosodik. A hát és alsóúszóban erős bognártüske található.

A kisharcsától a következő jegyek alapján különíthető el: a törpeharcsának nyolc bajuszszála van, farokúszója enyhén bemetszett, a farka előtt úgynevezett zsírúszó található. Mellúszóinak első sugarai erősen szúrnak, ha kézbe vesszük, ezt rögtön érezhetjük. Előszeretettel tartózkodik holtágakban, iszapos fenekű, lassan áramló vizekben.

Élőhelyei a növényzetben gazdag sekély állóvizek, az áradások által rendszeresen meglátogatott öreg holtágak, amelyekben néha mértéktelenül elszaporodik. A folyóvizekben is előfordul ritkábban a patakok kivételével.