Kilin Sándor 2013. december 18.
Nagy a gyanúm, hogy kevesen tudják: december tizennyolcadikán a nemzeti kisebbségek napját ünnepeltük.
Egy 1986-ban elfogadott kormányhatározat szerint ugyanis ez a nap Romániában is a nemzeti kisebbségeknek szentelendő annak kapcsán, hogy huszonegy évvel ezelőtt, 1992. december tizennyolcadikán az ENSZ elfogadta a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot.
Ez az első olyan átfogó nemzetközi dokumentumnak tekinthető, amely az államok számára előírja a kisebbségek létének és identitásának védelmét, kötelezi azokat arra, hogy biztosítsák a kisebbségek saját kultúrához, nyelvhasználathoz és hitélethez való jogát, amelyet nemcsak egyénekhez, hanem közösségekhez is köt.
Anyaországunkban, ahol kevesebb kisebbség él, 1995-től tartják e napot, amelyet kisebbségi napról nemzetiségi nappá keresztelt át tavaly az Országgyűlés.
A magát (igencsak tévesen és megkérdőjelezhetően) nemzetállamnak nevező Romániában a románon kívül hivatalosan még tizenkilenc nemzetiség él: magyar, cigány (amelyet újabban csak romának szabad nevezni) német, ukrán, orosz, lipován, zsidó, török, tatár, örmény bolgár, szerb, horvát, cseh, szlovák, lengyel, görög, albán, olasz.
Szentségtörés, vagy nem, mindenki szeme láttára mossa össze őket a bukaresti propaganda, a (már csak) mintegy egy és negyedmilliós magyarságot olyan nemzetiségekkel is, amelyek nyelvét csak pár tízen beszélik, a románnal együtt államalkotókat a bevándoroltakkal, hogy a kisebbségi, vagy ha úgy tetszik, nemzetiségi politika is kirakattá válhasson.
Nem véletlen, hogy a parlamenti képviselethez is jutott nemzeti kisebbségeket a mindenkori kormányok a parlamentben könnyen fel tudják használni szavazógépük működésében.
Nem egy nemzetiségi honatya, aki nem egy esetben saját állítólagos nemzetiségének hagyományait, kultúráját, de még nyelvét is alig ismeri, dicshimnuszokat zeng a román állam igencsak foghíjas nemzetiségi politikájáról, a bukaresti hazaffyakkal együtt azt állítva, hogy a világon nincs még egy olyan ország, amely annyira törődne nemzetiségeivel, mint a miénk, modellként ajánlva Romániát az Európai Uniónak és az egész világnak.
Félreértés ne essék, nem szeretnénk általánosítani, de elhallgatni sem szabadna e tabunak tartott témát.Ami nem ünneprontás, hisz a nemzetiségek, a nemzeti kisebbségek napján még nincs mit ünnepelnünk.
