Nyilván nem a legfontosabb téma, amiről beszélni kell így az önkormányzati kampány közepén, így a Fidesz harmadik kormányzásának az elején, de mégis egy fontos szocializációs kérdés az, hogy ha van valamink, akkor azt miért is nem becsüljük meg?
Szóval, aznap, amikor ez a Falus, roppant teljesítményű kampányvideójával engem is igézve megszólított, Tiszafüreden voltunk. Régi restanciám volt ott sok sikert kívánni a választásokon most is induló független polgármesternek, mert a cián után volt közös programunk, amikor megismerkedtünk, és tudom, hogy azóta meggyűlt a baja a helyi Fidesz szervezettel. Több dologról is akartam beszélgetni vele, így rászántam a délután a látogatásra.
Van ott a természetvédelmi egyesületünknek egy kis csónakja, így mikor végeztünk, rábeszéltem Peti cimborámat, és ezen az egy napon hozzánk csatlakozó parlamenti asszisztensemet, hogy ezt kihasználva, kerüljünk egyet a vízen is. Hadd ismerkedjenek a madárvilággal, és egy korábbi szakterülettel, amivel foglalkoztam, az ökoturizmussal.
Szóval, a történet akkor történt, amikor elkezdődött, hogy a természetvédelem hatékonyságát elkezdték abban mérni, hogy mennyi új leaszfaltozott parkolót csináltak nemzeti parki területeken új oktatóközpontoknak. Nem nagyon tetszett ez nekem, mert nem voltam meggyőződve, hogy az a természetvédelem, hogy több bemutatóhely van, habár az akár hasznos is lehetne. Arról viszont meg voltam győződve, hogy a turizmusfejlesztésnek számos környezetileg és természetvédelmileg negatív externáliája van, amivel foglalkozni kell mind hazai, mind nemzetközi szinten.
Jól tettem, hogy foglalkoztam ezzel, mert így ismertem meg a feleségem is, és ennek köszönhetően kicsivel később, írtunk is egy kis közös füzetet, „ökoturizmus” címmel. Ennek egyik nem kifejezetten pozitívan bemutatott esettanulmánya volt egy poroszlói tanösvény, amivel számos ok miatt elégedetlen voltam. Akkoriban ez komoly pályázati forrásból épült (ha jól emlékszem 120-130 millió), és hivatott volt a szelíd turizmus fellendítésére. Sok tekintetben azonban nem hogy a természetvédelmi elvárásoknak, de a helyi közösség érdekeinek és az ismeretterjesztés, szemléletformálás alapvető igényeinek sem felelt meg igazán - szerintem. Álltam is miatta a nemzeti park igazgatójának a szőnyege szélén akkoriban, de szerencsére még nem olyan világ volt, mint a mostani, akkor még egy vezető nem alkalmazta az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elvet. Ennek okán megmaradt a barátság is, és még közösen is dolgoztunk évekig más területeken, míg a Fidesz kormány el nem távolította, szakmai tevékenységének mérlegelése nélkül. Szerintem az egyedüli érv ellene annyi lehetett, hogy MSZP-s kormány ideje alatt nevezték ki.
Na mindegy, nem is ez a fontos, hanem az, hogy jó kis csicsás tanösvény lett fapallóval, betonnal, megfigyelőkunyhókkal, alkalmas kirándulásra, túrázásra, kis szerencsével természetfigyelésre is.
Nos, évek óta nem jártam ott, most ide gondoltam, hogy a sötétedésig két kollégám elkalauzolom kis túrával.
Teljesen megdöbbentett, ami fogadott. Már a kikötőstégnél az egészről az elhagyatottság, a karbantartás hiánya, az állagmegóvás alapvető igényének hiánya árulkodik, amiben egy kis kitűzött papírlap meg is erősített bennünket: a tanösvény jelenlegi állapota szerint mindenki csak saját felelősségére használhatja. A megfigyelőkunyhók tetejéről négyzetméternyi területeken tűnik elfelé a zsindely, ablakszárny hiányzik, összetörve, a tanösvény padlózata festéket, lakkot azóta sem látott, itt-ott töredezett a deszkalap.
Itt van valami, ami százmilliós fejlesztésből épült, aminek volt valami célja, és miközben majd két milliárdot költ a település új szép ökocentrumának fejlesztésére, senkinek nem jutott az eszébe, hogy azt megbecsülje, ami már megvan?
„Könnyen jött, könnyen ment...” - legyint a magyar az ilyesmin, s közben csak én bosszankodom, hogy EU-s források sokasága megy el olyan fejlesztésekre, amiket senki nem akar fenntartani, amiket senki nem akar üzemeltetni, és igazából csak a kivitelezőnek volt jó, aki a kivitelezési munkát kapta?
Mindaddig, míg meglévő értékeink fenntartása, megőrzése másodlagos lesz, addig soha nem fogunk előre haladni, akár új autópályákról – kontra használhatatlan vidéki utakról, akár ránk boruló kórházakról – kontra új egészségcentrumról, akár másról van szó. Szemléleti változást igényel meglévő infrastruktúránk védelmének becsülete, amire sem ez a kormány, sem az ezt megelőzőek nem fordítottak erőforrást, mert valaminek a megőrzésén nem lehet szalagot átvágni.
Szóval ezen bosszankodtam, készítettem pár képet, mind a tönkremenő, ki tudja meddig használható tanösvényről, mind a hangulatos estéről, és közben mérhetetlen szerencsével lencsevégre kaptam egy rejtett életmódú madarat is, a kis vízicsibét. Piszok messze van a fotó attól hogy egyáltalán a természetfotó bármely kritériumának megfeleljen, és bocsánat is, amiért ilyen rossz minőségű képet közzé teszek, de sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány alkalommal láttam ilyen közelségből így kis vízicsibét, nem hogy fotózni alkalmam lett volna. Így ez is egy emlék a tiszafüredi/poroszlói estéről.
LMP: a környezetvédelem a Fidesz kormányzás egyik legnagyobb vesztese
Budapest, 2014. szeptember 1.(MTI) –
A Fidesz-kormányzás egyik legnagyobb vesztesének tartja a környezet- és természetvédelem ügyét az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke.
A Fidesz-kormányzás egyik legnagyobb vesztesének tartja a környezet- és természetvédelem ügyét az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke.
Sallai R. Benedek az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében Bitay Márton, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) állami földekért felelős államtitkárának bejelentésére reagált arról, hogy a kormányzat jövőre – a mosatni külön szabályozás helyett – egységes jogszabályba kívánja foglalni a természetvédelemről és a vadgazdálkodásról szóló törvényt.
Az ellenzéki politikus azt írta, hogy míg sok dologban egyszerűen nem tud jobban teljesíteni a kormány az előző nyolc évnél, addig ezen a területen nyilvánvalóan sokkal rosszabb a helyzet. Bitay Márton bejelentését célszerűtlennek és elhibázottnak nevezte, és az véleménye szerint az alaptörvényt is sérti céljaiban, hiszen – mint hangsúlyozta – a természetvédelem számára visszalépést jelent az önálló jogszabályi háttér megszüntetése.
Az LMP szakpolitikusa szerint a kormányzat 2010-ben alapvetően elszakadt az európai normáktól azzal, hogy önálló minisztériumként ennek a fontos szakterületnek nem adott súlyához méltó kormányzati intézményi hátteret. De 2014-ben már önálló államtitkárságként sem működik tovább, holott a környezetterhelés és a természet pusztítása egyre magasabb, és egyre több kockázatot jelent a természeti értékgazdaság és a humánegészségügy szempontjából is – tette hozzá.
Sallai R. Benedek aggasztónak nevezi azt is, hogy ennek a lépésnek következményei a természetvédelmi szakhatósági háttér jövőjére nézve is kockázatosak lehetnek, aminek a magyar természetvédelem intézményi rendszerének felszámolása lehet az eredménye.
Megjegyzi azt is, hogy a területalapú támogatáscsökkentés legnagyobb vesztesei között a nemzeti parkok is ott vannak, amelyek működési forrásaik túlnyomó többségét vesztették el az átalakítással.
- MTI -
