2010. május 22., szombat

Megfontolandó javaslatok

Szatmári Magyar Hírlap

Azt írtuk tegnap ezen a helyen, nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy egy politikai kormány – amilyen a mostani – végül felvállalja az állami fizetések és nyugdíjak csökkentését, legalábbis abban a mértékben, ahogy az államelnök bejelentette. A tervezett lépések bírálói azonban nem nagyon rukkoltak elő alternatív javaslatokkal, vagy ha igen, olyanokkal, amelyek nem komolyak. Például azt, hogy drasztikusan fel kell lépni mindenféle adócsalás ellen, nem lehet olyan intézkedésnek tekinteni, amelytől nagy javulást lehetne remélni, már csak azért sem, mert adócsalásnak egyszerűen nem szabadna léteznie. A legtöbb bíráló – különösen az ellenzék részéről – megelégszik annyival, hogy ez a kormány tehetetlen, inkompetens, tehát mennie kell. Amire van esély, hiszen a felelősségvállalás bukása esetén ez automatikusan bekövetkezik. (Már egy PDL-s képviselőtől is elhangzott olyan nyilatkozat, hogy leszavazza a kormányt.)
És mi lesz azután? Ha egy másik kormány jön, annak talán nem kell valamit kezdenie a kialakult helyzettel?
Hogy mégis mi lenne célravezető, arról Klaus Johannis volt miniszterelnök-jelölt mondott kivitelezhető konkrétumokat. Azt mondta, kétségkívül szükség van az állami alkalmazottak létszámának csökkentésére, nem csak azért, mert túl sokba kerül a fizetésük előteremtése, hanem azért is, mert túl sokan vannak. (Apropó fizetés: a székelyföldi sajtó megszellőztette, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban több olyan tisztségviselő is van, akinek fizetése megközelíti vagy meg is haladja a tízezer lejt havonta, miközben a város polgármestere, de még Románia elnöke is jóval kevesebbet kap ennél. Ez azért valóban nincs rendben így.) Johannis szerint enyhe mértékben, 2 százalékkal meg lehetne emelni a TVA-t és ugyancsak enyhe mértékben az egységes adókulcsot. Ezek a mértékek többletjövedelmet eredményeznének az államkassza számára, de nem csapnák agyon a vásárlóerőt. Szerinte az állami alkalmazottak és a nyugdíjasok jövedelmeinek tervezett egységes mértékű csökkentése ezzel szemben csökkenti a fogyasztást, ami együtt jár azzal, hogy kevesebb TVA folyik be. Az igazi kilábalást azonban a nagy értékű állami beruházásokba látja, amilyenek az autópályák, amelyek egyfelől munkahelyeket teremtenének, később pedig állandó és komoly bevételi forrásokat az állam számára. Megfontolandó javaslatok ezek. Veres István