Megrendülve...

Megrendülve olvasom, hogy a Szatmár megyei Babonyban az iskolát bezárják.
Sajnos ezt is megértem, édesanyám, a képző elvégzése után oda volt kihelyezve, a rövíd nagyváradi gyakorlat után a babonyi óvodában dolgozott, mint kezdő óvónő.
Nagyon sok barátunk van ott! Még a régi rendszerben is többször voltunk epret szedni a postáséknál, akik a családi barátaink voltak.
Körülbelül egy éve,sokat mesélt édesanyám az akkori éveiről, hogy milyen szép volt! Az idős tanító bácsiról is mesélt, aki sokat segített családunknak. Édesanyám sokat mesélt arról is, hogy ott sok ügyes gyermekkel találkozott, akik könnyen tudtak beilleszkedni az akkori körülmények között is a falu és a vidéki körülményekbe. Ügyes tanítványai voltak úgy az óvodában, mint az iskolában is.
Olvasva az Erdélyi Polgárban leközölt Szatmári Magyar Hírlap hírecskéjét, amiben a babonyi iskolabeszüntetésről írtak, kirázz a hideg!
Hiszen, amit olvasok megrendít: hogy a jelenlegi polgármester, az a srác akivel együtt, hancúroztunk vagy játszottunk vagy éppen, epret mentünk szedni, a postás bácsi kisfia, aki nállamnál csak egy pár évvel idősebb és Ő az, aki ugyanabba az iskolába járt és, aki most mint polgármester „lenyeli” ezt a galuskát és akit nem ilyen puliszkának ismertem meg hanem egy harcos gyermeknek tudtam, ismertem volt!
Keserűen mondom: Szégyeljétek magatokat szövetségiek, miniszterek, államtitkárok, prefektusok, polgármesterek mindenféle ingyenelők, mert ilyen gyalázatos aljas munkát végeztetek! Keizer Róbert,a kolozsvári MPP elnöke,