Megjelent az Erdély.maban [ 2010. július 08., 21:26 ]
Hátrányos helyzetben vannak a hazai gyümölcs– és zöldségtermesztők a nyugat–európai és a világ fejlett agrárországainak termelőivel szemben. Néhány éve a magyarországi termékek is konkurenciát jelentenek.
Az elmúlt években folyamatosan nőtt a gyümölcs– és zöldségtermesztés — nyilatkozta lapunknak Ioan Cioltean, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági és Élelmezési Igazgatóság vezetője. — Ennek ellenére a piacokon és az üzletekben többnyire import termékeket találunk, ezekre van a nagyobb vásárlói igény. Sokat hallani a szerencsés dán és holland gazdákról, akik 100–200 százalékos támogatásokat kapnak a termésre, ami komoly előnyt jelent a romániai gazdákkal szemben. A nyugati támogatások emellett jól szervezett, hatékony termelői és értékesítői hálózatok kialakulását tették lehetővé, a gazdák ugyanis nagyon jól tudják, hogy közösen kell fellépniük és nekik kell diktálniuk a piacon. Ezek a tényezők már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy áthidalhatatlan szakadék alakuljon ki az ágazat nyugati és a keleti szereplői között. Az EU–s csatlakozás után a román zöldségek és gyümölcsök fokozatosan kezdték elveszíteni külső és belső piacaikat.
Román–magyar helyzet
A két ország a természeti, társadalmi és a gazdasági erőforrások tekintetében is hagyományosan mezőgazdasági terület, így különösen a határ menti területeken a szántóföldi művelés és a zöldség– gyümölcstermesztés dominál — folytatja Cioltean. — Mindkét ország mezőgazdasága a hagyományos gabonatermesztésre és hústermelésre épült, ami a rendszerváltást követően a zöldség– és gyümölcstermesztés irányába mozdult el. Mára a zöldség– és gyümölcstermesztés, illetve az előállítás a mezőgazdaság legnagyobb jelentőségű tényezőjévé vált. A hasonló természeti és földrajzi adottságok, gazdasági potenciálok ellenére azonban jelentős különbségek alakultak ki a két ország zöldség– és gyümölcstermesztésében. A versenyképesség növeléséhez nálunk az ágazat átalakítására lenne szükség. Ehhez először azt kellene elérni, hogy a termelők szövetkezzenek, hogy jobban tudják érvényesíteni érdekeiket. A szervezeti átalakulással párhuzamosan a termelési és előállítói technológiák fejlesztése is elengedhetetlen. A minőségi termékek előállításához nélkülözhetetlen a szaktanácsadás és az új technológiák megismerése. Ezek hiánya lelassítja a kereskedelmi-gazdasági folyamatokat, amelyből az ágazat kitörési esélye minimális.
Piaci helyzet
Ha végigmegyünk az élelmiszerpiacokon vagy a zöldséget és gyümölcsöt forgalmazó üzletekben, valóban azt tapasztaljuk, hogy több az import áru, mint a hazai termék és többen vásárolják a külföldit, mert az vonzóbb a szem számára és több esetben is olcsóbb. Ezért van az, hogy a hazai termelők nagy része parlagon hagyja a földjét és import termékek viszonteladásából próbál megélni. Az idei időjárás nem kedvezett a hazai termelőknek. Mire az általuk termesztett zöldségek és gyümölcsök a piacra kerülnek, addigra úgy lemennek az árak, hogy a befektetés nem térül meg számukra.Erdély Online
Az elmúlt években folyamatosan nőtt a gyümölcs– és zöldségtermesztés — nyilatkozta lapunknak Ioan Cioltean, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági és Élelmezési Igazgatóság vezetője. — Ennek ellenére a piacokon és az üzletekben többnyire import termékeket találunk, ezekre van a nagyobb vásárlói igény. Sokat hallani a szerencsés dán és holland gazdákról, akik 100–200 százalékos támogatásokat kapnak a termésre, ami komoly előnyt jelent a romániai gazdákkal szemben. A nyugati támogatások emellett jól szervezett, hatékony termelői és értékesítői hálózatok kialakulását tették lehetővé, a gazdák ugyanis nagyon jól tudják, hogy közösen kell fellépniük és nekik kell diktálniuk a piacon. Ezek a tényezők már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy áthidalhatatlan szakadék alakuljon ki az ágazat nyugati és a keleti szereplői között. Az EU–s csatlakozás után a román zöldségek és gyümölcsök fokozatosan kezdték elveszíteni külső és belső piacaikat.
Román–magyar helyzet
A két ország a természeti, társadalmi és a gazdasági erőforrások tekintetében is hagyományosan mezőgazdasági terület, így különösen a határ menti területeken a szántóföldi művelés és a zöldség– gyümölcstermesztés dominál — folytatja Cioltean. — Mindkét ország mezőgazdasága a hagyományos gabonatermesztésre és hústermelésre épült, ami a rendszerváltást követően a zöldség– és gyümölcstermesztés irányába mozdult el. Mára a zöldség– és gyümölcstermesztés, illetve az előállítás a mezőgazdaság legnagyobb jelentőségű tényezőjévé vált. A hasonló természeti és földrajzi adottságok, gazdasági potenciálok ellenére azonban jelentős különbségek alakultak ki a két ország zöldség– és gyümölcstermesztésében. A versenyképesség növeléséhez nálunk az ágazat átalakítására lenne szükség. Ehhez először azt kellene elérni, hogy a termelők szövetkezzenek, hogy jobban tudják érvényesíteni érdekeiket. A szervezeti átalakulással párhuzamosan a termelési és előállítói technológiák fejlesztése is elengedhetetlen. A minőségi termékek előállításához nélkülözhetetlen a szaktanácsadás és az új technológiák megismerése. Ezek hiánya lelassítja a kereskedelmi-gazdasági folyamatokat, amelyből az ágazat kitörési esélye minimális.
Piaci helyzet
Ha végigmegyünk az élelmiszerpiacokon vagy a zöldséget és gyümölcsöt forgalmazó üzletekben, valóban azt tapasztaljuk, hogy több az import áru, mint a hazai termék és többen vásárolják a külföldit, mert az vonzóbb a szem számára és több esetben is olcsóbb. Ezért van az, hogy a hazai termelők nagy része parlagon hagyja a földjét és import termékek viszonteladásából próbál megélni. Az idei időjárás nem kedvezett a hazai termelőknek. Mire az általuk termesztett zöldségek és gyümölcsök a piacra kerülnek, addigra úgy lemennek az árak, hogy a befektetés nem térül meg számukra.Erdély Online
