Hogyan tovább, Zsil-völgyi bányászat? Egyáltalán van-e tovább? Erre kerestek megoldást pénteken a Hunyad megyei prefekturán a társadalmi párbeszéd bizottság ülésén, melyen Dézsi Attila prefektus meghívására szakszervezeti vezetők, néhány Hunyad megyei parlamenti képviselő, illetve Winkler Gyula EP-képviselő vettek részt.
Az ülés több mint három órát tartott, többnyire feszült hangulatban, komoly nézeteltérések között, s időnként az emelt hangnem sem maradt el. Mindenekelőtt a bányavállalat jövőjét illetően.
Európai perspektívák
Az ősszel elfogadandó energia-stratégiában az Európai Bizottság a környezetbarát megújuló energia-forrásokra helyezi a hangsúlyt, s 2014. október 31.-ig előírja a veszteséges kőszénbányák bezárását. Kizárólag a veszteséges bányákat kell bezárni, a nyereségesek 2014 után is folytathatják tevékenységüket, ismertette a helyzetet Winkler Gyula EP-képviselő, aki megszakította pihenőszabadságát, hogy részt vegyen a pénteki megbeszélésen.
Ezért 2011-től állami szubvenció csakis a veszteséges bányák bezárására nyújtható, az is csak 2014 őszéig. EU-s szinten az intézkedés 100 000 munkahely felszámolását jelentené, ami csupán csepp a tengerben a jelenlegi 27 milliós munkanélküliséghez képest. A kőszénbányák bezárása csupán 6 országot sújtana a 27-ből, Magyarországot és Csehországot csak minimálisan. A bányák bezárása tulajdonképpen csak 4 országot – Lengyelország, Németország, Spanyolország és Románia – érintene érzékenyen, Németország már kidolgozta stratégiáját, mely szerint 2018-ig bezárja a Ruhr-vidéki veszteséges bányákat, ami a 2014-es időpont elhalasztásával számol. Spanyolországnak és Lengyelországnak viszont egyelőre nincs még konkrét stratégiája, akárcsak Romániának. Bármilyen eredmény eléréséhez Románia képviselőinek – kormány, szakszervezetek, politikusok stb. – egy hangon kell megszólalniuk, különben semmi esélyük Brüsszelben, ismertette tapasztalatait Winkler Gyula, türelmesen összegezve az érintettek több mint két órás vitáját.
Tiltakozások következnek?
A bányák bezárása forrongásra és tiltakozó megmozdulásokra vezethet, hangsúlyozta nyomatékos hangon Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának (LSMVJ) elnöke. A Zsil völgyében nincs semmilyen alternatíva, s nem tűrik az ígéretek rendszeres áthágását. Tavaly a gazdasági minisztérium még 120 millió eurós beruházást ígért a bányák technológiai korszerűsítésére, amiből 56 millió, majd legutóbb, néhány hónappal ezelőtt 28 millió maradt. Most viszont beruházás helyett bányabezárást említenek.
A legnagyobb fájdalom mégis az, hogy a kormány vonakodik bevenni a bányavállalatot a tervezett nagy energetikai konszernbe, a marosnémeti és a parosényi hőerőművekkel együtt. A Zsil-völgyi bányászat egyetlen esélye az integrált energetikai nagyvállalat, de hát az „okos fiúk” érdekei nem kedveznek a bányavállalatnak, mondta határozottan Lakatos Zoltán.
Hőerőművek bányákkal, vagy nélkülük?
A puszta gazdasági számok azonban korántsem kedveznek a bányavállalatnak. A Zsil-völgyi bányák által kitermelt gigakalória 110 lejbe kerül, amit az állami szubvenció révén 58 lejért adják el a marosnémetii hőerőműnek. A szubvenció január elsejéi megszűnése után a gigakalória ára 50-60%-al emelkedik, hangsúlyozta Ion Pisc, az országos szakszervezeti blokk alelnöke, aki meglepően tárgyilagosan igyekezett ötvözni a szociális megfontolásokat és a gazdasági szempontokat.
Csakhogy a Zsil-völgyi kőszén még állami támogatással sem versenyképes, hangsúlyozta Cristian Vladu, a marosnémeti hőerőmű igazgatója, mivel például a gáz gigakalóriája csak 33 lejbe kerül, míg a kőszén 58-ba. A villamosenergia ára is ennek megfelelő: a szabadpiacon jelenleg a megawatt ára 170-180 lej. Amennyiben a hőerőmű gázból vagy salakból termeli ki az áramot, ahogy az év első felében tette, akkor 170 lejbe kerül a megawatt, viszont ha Zsil-völgyi kőszénből, akkor (szubvencióval együtt) 300-ba! Ezzel egyszerűen nem vagyunk versenyképesek, hangsúlyozta a nyilvánvaló tényt Cristian Vladu, hiszen egyetlen fogyasztó – még maguk a Zsil-völgyi bányászok sem – örülnének, ha megduplázódna az áramszámlájuk.
„A bányavállalat malomkő”, mondta ki nyíltan Vladu a számos Zsil-völgyi szakszervezeti vezető előtt. A hőerőmű egyértelműen jobban boldogulna a Zsil-völgyi kőszén nélkül. Szerinte a kőszenet csupán a parosényi hőerőműnek kellene szállítani, amihez elég lenne évi 2 millió tonnás kitermelés.
Míg a Déva melletti marosnémeti hőerőmű korántsem lelkesedik a bányavállalattal való közös jövőért, a Vulkán és Lupény között lévő parosényinél sem fényesebb a helyzet. Ioan Vişan igazgató szerint a lupényi önkormányzat 28 millió lejjel (280 milliárd régi lej) tartozik a távfűtésért, s a hőerőmű többszöri felszólítására sem válaszoltak, hogy télre igénylik-e még a távfűtést.
Ráadásul mindkét Hunyad megyei hőerőműnek hiányzik a környezetvédelmi engedélye, s ideiglenes jóváhagyás alapján működik.
Nemigen körvonalazódik megoldás
Lakatos Zoltán mellett következetesen kiállt a bányavidék megmentése érdekében Ion Pisc – szerinte a két hőerőművet a bányavállalattal együtt föltétlenül be kell venni a létesítendő energetikai nagyvállalatba. Különben a bányászatot halálra ítélik, a parosényi hőerőmű pedig az egyetlen az országban, ahol az utóbbi 20 évben komoly technológiai korszerűsítés történt, a japán Itochu konszern által. Marosnémeti ugyan működhetne nyereségesen földgázzal is, viszont csak a személyzet jelentős leépítésével.
A megye 10 honatyája közül csupán Iosif Blaga (PDL), illetve Laurenţiu Nistor és Cosmin Nicula (PSD) vett részt a megbeszélésen, noha mind a tízet meghívták. Utóbbiak egymás után rúgták az öngólokat, olyannyira, hogy még a hagyományosan balos beállítottságú népes Zsil-völgyi bányász-szakszervezetisek is nemtetszésüket fejezték ki. A két PSD-s képviselő kígyót-békát mondott a jelenlegi kormányra, az egekig magasztalta a saját kormányzásuk idején történteket, s egyáltalán nem érdekelte őket a megoldás-keresés, hanem gusztustalan demagógiával pártjuk javára próbálták terelni a válság politikai hozományát.
