Több mint negyven esztendeje élek fogadott hazámban, az Egyesült Államokban, ezért talán elmondhatom: ismerem az ország és lakóinak egy részét. Már amennyire meg lehet ismerni, hiszen nagy ország, a földrész felét teszi ki. Valóban megismerni azt jelentené: minden szövetségi államban hosszabb időt kellene eltölteni ahhoz, hogy a helyi viszonyokba, az emberek élet- és gondolkodásmódjába betekintést nyerjen az ember. Arizonában más az élet, mint Kaliforniában, New York államban, Floridában, és nem csak a földrajzi adottságok miatt. Ezért, az itt eltöltött évek után is túlzásnak tartanám kijelenteni: jól ismerem az országot. A mindennapi élet tapasztalataiból alakul ki véleményem, és nem a Wall Street Jurnal, New York Times, Washinton Post vagy a Fox TV műsorából szűröm le következtetéseimet. Azt azért merem állítani, hogy jobban ismerem az országot, mint némely külföldi újságíró, aki néhány hetes, vagy több hónapos itt tartózkodás után, mindent átfogó, ellentmondást nem tűrő véleményt mond szinte mindenről, és a csalhatatlan szakértő benyomását keltő stílusban számol be az itteni eseményekről. Eméssze meg az olvasó, ha tudja.
Ilyen cikkeket olvasva a Szabadságban feltűnt, hogy színesen, de alkalomadtán ironikusan, szinte kéjelegve sorolják fel kizárólag a vélt, vagy valós visszásságokat, ellentmondásokat, esetleg törvénytelenségeket, az általam is elítélt egyéb negatív jelenségeket az amerikai életben.
Nem emlékszem, hogy valami hízelgő vagy követendő példáról tettek volna említést. Nem is tartom szükségesnek vagy kötelezőnek. Csak az érdekesség miatt említettem. Néha olyan eseményekről tudósítanak, amelyeket a szenzációhajhászó lapok vagy tévé adók kaptak fel. Hát igen,van belőlük bőven.
Tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem egy fantáziában létező, tökéletes ország. A problémái, ellentmondásai sokszor vetekednek a méretével.
Én így szeretem, amilyen: erényeivel, vétkeivel, hibáival együtt. Otthont adott, amikor hazátlan voltam. Szeretném, ha tökéletes lenne.
Az emberi természet mindenhol egyforma a világon. A különbséget az emberek viselkedésében, gondolkodásában, hozzáállásában többek között az adottságok, lehetőségek, nevelés, hagyományok határozzák meg. De, népiesen szólva: minden kosárban akad rothadt alma.
Valahányszor a fentebb ecsetelt hangvételű írást olvasok, szeretném emlékeztetni az íróját: tökéletlensége ellenére mégis ezt az országot árasztják el a világ minden tájáról az álmaik beteljesülését remélő emberek. Nem mindenkinek, de a nagy többségnek sikerül.
Egyes becslések szerint jelenleg körülbelül 20 millió ember tartózkodik az Egyesült Államokban jogosulatlanul. Útlevéllel érkeztek, de „elfelejtettek” hazamenni. Ismerek ilyeneket Romániából és Magyarországról is. Mások meg útlevél nélkül, törvénytelenül lépték át az ország határait.
Ha olyan rossz ebben az országban, miért akar megközelítőleg Románia lakosságának megfelelő méretű népesség törvénytelenül itt élni ?
Az újságírót pedig arról faggatnám, miért választotta utazása céljául éppen ezt az országot? Mi vonzotta a szerinte „TV butította hülye amerikaiak” közé? Ez a jellemzés egy régebbi írásból maradt meg az emlékezetemben.
A Gerston Éva által idézett Alistair Cooke a lényegre tapintott: „az újságírónak, ahhoz, hogy »majdnem tárgyilagos« lehessen, minden témát legalább két ellentétes véleménnyel kellene alátámasztania, ütköztetnie, mert így megadja a lehetőséget az olvasónak, hogy az saját véleményt alkosson, és esetleg serkentse a kíváncsiságát, hogy további források felkutatásának szükségét érezze.”SZÖLLÖSI BÉLA
