Az Élő Erdély Egyesület (www.eloerdely.ro) 2010-ben hatodik alkalommal szervezett honismereti bringatúrát, melynek idei célpontja a Mezőség volt. Magyarózd bár nem igazán része a Mezőségnek, azonban kastélya és jó hangulata miatt útba ejtettük. A 8 napos túra második estéjére érkeztünk Magyarózdra, egy hosszú és kellemesen kimerítő nap végén. Az érkezés körülbelül 8 órakor sikerült az eredeti 6 helyett, ennek többek közt okozója volt, hogy a Bábahalma – Magyarózd útszakasz egy hegygerincen visz keresztül és csak nagyon kevesen használják. Bábahalmán egy öregasszony nem is hallott még olyanról, hogy Ózd...
Az út tehát nehéz volt, de annál szebb s hát milyen jó is volt megérkezni Magyarózdra. A Bonus Pastor Alapítvány (www.bonuspastor.ro) lehetővé tette nekünk, hogy ebben a ritka kastélyban aludjunk mind az ötvenen és meleg vacsorával is vártak. (Az Alapítvány 2004-ben adományba kapta a Maros megyei magyarózdi kastélyt az örökösök nagylelkű adományaként. A kastély egy kilenc hektáros birtokon fekszik, amelyhez még más épületek is tartoznak. A közelében lévő egykori magtár felújított épületéből Terápiás Otthon lett, ahol bentlakásos terápiás program folyik szenvedélybeteg férfiak számára. – A szerkesztő.)
Korábbi túráink tapasztalatai alapján már tavaly óta igyekszünk elkerülni, hogy estére szervezzünk előadásokat, ahol a bringásaink zöme már képtelen figyelni és általában csak az esti sör tölti ki a figyelmünket. Magyarózdon viszont a felkínált program ritka élményekkel kecsegtetett ezért felülbíráltuk saját „tiltásunkat". Jól tettük és meglepetésben volt részünk.
Az első meglepetés akkor ért, amikor az alapítvány részéről késésünk ellenére is, még este 10-kor is, szemmel láthatóan örömmel vállalták, hogy Dr. Horváth Levente lelkész, az alapítvány létrehozója és az egyik alkoholproblémáit leküzdő bentlakó beszélgessenek velünk.
Este 10 óra s kezdődött a közel 3 órás beszélgetés. Jómagam már voltam többször egy hasonló helyen, tehát pontosan tudtam, hogy ezek a társalgások milyen mérhetetlenül érdekesek. A lelkész úr nagyon rövid bevezetője után átadta a szót az este főszereplőjének, aki nagy bátorsággal és nyíltsággal avatott be minket élete elmúlt néhány évének részleteibe, az útja rejtelmeibe, melynek jelenlegi megállója a magyarózdi Otthon. Hamar érkeztek részünkről a kérdések és a társalgás innentől fogva feltehetően majd' mindannyiunkat megajándékozott a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow-élménnyel. Persze ezt másképp is lehet magyarázni, de egy biztos: Ilyen meleg és kimerítő nap után a csapatnak legalább fele el kellett volna aludjon. A tetőtérben a hőmérséklet még ebben az órában is 25 fok felett volt, még egy ok amiért el kellett volna aludjunk. És mégsem történt, még azokkal sem, akik hátul voltak, még azokkal sem akik feküdtek.
A téma tehát személyesen is érintett mindannyiunkat, gondolkodásra, ön-reflexióra sarkallt és megdolgozta sajátmagunk megújulni, fejlődni vágyó részét. Nagyrészünk a szociális ivás és az alkoholizmus közti markáns határvonal definícióját próbálta az előadókból kicsikarni, de azzal kellett maradjunk, hogy a határvonal láthatatlan és átlépése után már nem léphetünk vissza ugyanoda, ahonnan elindultunk. Azaz egyszer legyél igazi alkoholista és szociális ivó már soha többé nem lehetsz.
Így lett az az augusztusi este Magyarózdon az Erdélytúrák több tucatnyi estéi közül az egyik legegyedibb, és lett honismereti vonatkozása az egyik legújszerűbb eleme a bringatúrának.
Fülöp Attila, főszervező
Fotók: Csete Zoltán és Szász Emma
