– Folytatódni fog a kormánypártok népszerűségvesztése, ez alól az RMDSZ sem kivétel.Ha kormányon vagy egy válságos időszakban, amikor ráadásul népszerűtlen döntéseket kell hoznod, akkor ennek a helyzetnek csak a vesztese lehetsz.Ez az egész politikai rendszernek a bibije.Ha a kormány rendet akar tenni, mint például az álbetegnyugdíjasok esetében, az egyes embereket felháborít, márpedig az intézkedés helyessége csak hosszú távon mutatkozik meg.Ezekre az eredményekre majd csak akkor tudsz hivatkozni, miután kirúgtak a hatalomból.Amelyik kormány a válságot megkapja, az meg fog bukni benne.Itt a magyarországi példa.Ha a szocialistáknak lett volna annyi eszük – de nem volt, s nemcsak ebben, sok minden másban sem –, hogy a választás előtt két évvel, amikor a Fidesz olyan iszonyatos erővel követelte az előrehozott választást, akkor azt mondják, oké, legyen előrehozott választás. Nyilván elvesztették volna azt is, de akkor a Fidesz gyalogolt volna bele a válságba, s ma a szocialisták mondanák, hogy náluk a tuti megoldás. Itt, Biharban van egy politikus, aki mindig remekül értett ehhez, Petru Filip volt polgármesterre gondolok. Ő egy zseni. Mikor úgy érezte, hogy a következő polgármester-választást 2008-ban már nem nyerheti meg, akkor 2007 őszén elment EP-képviselőnek. Mikor úgy tűnt, hogy a Demokrata Párt veszít 2010 tavaszán, lemondott a megyei elnökségről, s az egész bajt a mások nyakába sózta. Most pedig mondhatja, fiúk, amikor átadtam, így állt a párt a megyében, most meg hol vagyunk?
Tudom, hogy az RMDSZ-ben nem ostobák a vezetők, tudják azt, hogy a kormánytagság visszahúz, de dönteni kell, és így sokszor lehetsz az ország érdekében korrekt, s a saját magad érdekében hülyén eljáró.
Nincs nagy mozgástér
– A Boc-kormány ebből a szempontból hasonlítható a Bajnai-kormányhoz?
– Nem a Boc-kormány, hanem a politikai helyzet hasonló. Válság van, és nehéz döntéseket kell meghozni. Az RMDSZ-nek nincs nagy mozgástere. Bármilyen ellenzéki párt válsághelyzetben erősödik, a kivétel mi vagyunk. Ha mi nem megyünk be a kormányba év elején, akkor most annyira megerősödött volna az RMDSZ, hogy 30–35 százalékot érne el, és miniszterelnököt adna? Dehogy. Az RMDSZ soha nem jut annál az 5–7 százaléknál tovább, viszont évekig ülne a kispadon, s onnan ordibálna be a pályára. A legjobb a képviselőinknek, szenátorainknak lett volna, ellenzékből hálás dolog kiabálni, hogy ez sem jó, az sem jó. Nekik lett volna a legkényelmesebb. Azt ugye, nem lehet rám fogni, hogy ilyen bólogatójános lennék az RMDSZ csúcsvezetésével szemben, igenis millió problémát látok, de a kormányra lépéssel semmi bajom, ez jó döntés volt. Mi bármilyen kormányban ott kell legyünk, mert mint magyar azzal, hogy kint maradunk, soha nem járhatunk jobban. Egyénileg lehet jobb, de kisebbségi jogkörbővítést csak döntéshelyzetből lehet elérni. Ez ilyen egyszerű. A kormányszerep mindenképpen a kisebbik a rossz kisebbségi érdekképviseletben.
A lottón sem nyerünk sorsjegy nélkül
– Sokan úgy látják, hogy az RMDSZ cserébe a „piszkos munkáért”, a megszorítások támogatásáért az ősz folyamán el kell érje a tanügyi törvénytervezet, a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatását, ez kellene legyen az ára a további bentmaradásnak. Lát erre esélyt?
– Ismerve a PD-L-t meg a román politikát, nem nagyon. E tekintetben korábban furcsamód a legtöbb eredményt mi a szociáldemokratákkal tudtuk elérni. Megvolt az erejük, megvolt az erős emberük, nagyrészt állták a szavukat. A PD-L ennél simulékonyabb. A szemedbe mondják, hogy igen, aztán addig igen, hogy a végén észrevesszük, hogy nem. S akkor mit kellene csináljunk? Velük kell tárgyalni tovább, mert ők vannak itt. Tovább kell próbálkozni, akkor is, ha tudjuk, nem tartják be a szavukat, ha tudjuk, hogy hazudni fognak, hogy megpróbálnak átverni. Ez helyi szinten is, országos szinten is mindig így van. De azt is tudjuk, hogy legközelebb is velük kell majd tárgyaljunk. Mindegy, hogy éppen ki van hatalmon. Kiszámíthatatlan, hogy mit lehet elérni. A lottón sem nyerünk, ha nem veszünk sorsjegyet. Ez is így működik. Ezeket a törvényeket nem valamiért cserébe kell elérni, hanem mert része a kormányprogramnak, amit mindenki felvállalt, és pontosan tudta, mit vállal el.
– Akkor annak a logikának kellett volna működnie, hogy előbb tessék megszavazni a mi kéréseinket, s akkor mi is szavazunk a megszorításokra?
– Alkudni valóban lehetne jobban, ez annak a kritikának a lényege, amit már elmondtam az országos RMDSZ felé. Ebben látok problémákat. A mi magyar ügyeink csak minket érdekelnek. Garantálom, hogy a következő kormány – amelyikben részt veszünk, vagy sem – ugyanúgy csak annyit fog törődni a mi problémáinkkal, mint amennyit az RMDSZ rátukmál. Nincs más út, vagy rájuk tudjuk valahogy kényszeríteni, vagy pedig rájuk kényszerítjük. Az igazi kérdés, hogy tudunk-e, lehet-e ott Bukarestben jobban alkudni? Lehetnek persze árukapcsolások, hogy ha ti azt, akkor mi ezt. Tárgyalni kell, és menni előre. Vagy csináljuk úgy, ahogy Tőkés László javasolja, hogy menjünk ki mindannyian az utcára?
Nincs más stratégia
– Mi a véleménye arról az elképzelésről – amiről már sokan beszélenk –, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot párttá szeretnék alakítani?
– Én mondtam már Tőkés Lászlónak, tessék, csinálja. Amúgy az is furcsa, hogy ott volt már két szervezet alapításánál is, az RMDSZ-t, MPP-t is részben ő alapította, mindenünnen odébbállt, vagy kiszorult, most kell neki egy újabb játszótér, ahol főnök lehet, ha már nem püspök. Lehet, neki van igaza, ki kell menni az utcára kocsikat borogatni, s akkor talán lesz valamivel több, amire én nagyon kíváncsi vagyok. Mi egyelőre azt tapasztaljuk, az emberek nem akarnak kocsikat borogatni. Ha meg kitalál valamit, majd megint jön, hogy szervezzük meg. Eddig még mindig, amikor kitalált valamit, előbb-utóbb a mi ajtónknál kötött ki, és felszólított minket, hogy csináljuk meg azt, amit ő nem tudott. Tehát ha az utcára kell vinni majd embereket, attól félek, azt is mi kell majd megszervezzük neki.
– Ön szerint helytálló az, hogy az EMNT olyan ügyekkel, igényekkel kíván foglalkozni, amelyekről az RMDSZ lemondott...
– Én a politikában mindmáig laikus vagyok, hiába vagyok benne tizenvalahány éve. Azt mondták rám annak idején, hogy közegidegen vagyok. Valóban, nem értettem, miért mindig csak beszélnek valamiről, s nem tesznek semmit érte, no hát ezen próbáltunk változtatni mi. Nem látom, hogy mi az, amiről lemond az RMDSZ. Tőkés László magát mindig jól képviselte, és azért bármire hajlandó volt, a végén még a sokat ócsárolt RMDSZ-listára is ráfanyalodott, csak hogy európai képviselő legyen, amikor látta, hogy Băsescu a lányát fogja támogatni, és nem lesz több moldvai szavazata. Lemondott minden addigi elvéről. Miről mondott le ezzel szemben az RMDSZ? Az autonómiáról? Nem mondott le róla soha. Csak ott vagyunk bent a románokkal alkudozva, s látjuk, mit lehet ma megcsinálni. Tessék mondani, melyik 1989–90-ben megfogalmazott célkitűzésünkről mondtunk le? Nincs másik módszer. Majd kijönnek a székelyek az utcára?
Nem jönnek ki. Ezek csak dumák. Biztos, hogy mindenki helyett van jobb ember, de nem hiszem, hogy van más működő stratégia. Tessék megérteni, a román pártoknak az az érdekük, hogy ne legyen magyar érdekképviselet. Nézzük csak Bihar megyét, ahol az RMDSZ kihagyhatatlan emiatt.
Egy kordokumentum kálváriája
– Az RMDSZ-t számos kritika érte a román sajtóban, hogy Budapestre vitették restaurálni a színházban felfedezett időkapszulában található dokumentumokat...
– Meg kell nézni a román újságokat, tudom, hogy minél inkább szidnak bennünket, annál jobban végeztük a dolgunkat। Mert nem tetszik nekik, hogy elértünk valamit। Mondjuk, nem tetszik nekik, hogy miért viszünk el egy magyar dokumentumot restauráltatni Magyarországra. Egyszer majd megírom az emlékirataimban, milyen kálvária az, hogy most ezt a színházban talált dobozt oda viszik. Az egyik oldal, a románok azt mondják, majd ott Budapesten hozzá fognak írni valamit. Közben a korabeli századfordulós sajtóban megvan pontosan, hogy mi van a dobozban, igaz azt magyarul írták. Sokkal jobban féltem volna én, ha valahol itthon Romániában restauráltatjuk. Kiderült volna, hogy miközben véletlenül meggyúlt, nem tudták eloltani, hiába öntöttek rá benzint vagy bármilyen savat… Miért kell attól felháborodni, hogy Magyarországon ingyen restaurálják, persze ezt az ingyent idézőjelben kell mondani, hiszen valamiért mindig kell valakinek fizetnie. Mindegy, a román államnak ingyen restaurálják. Ha még ezen is fel vannak háborodva, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy nagyobb ügyekben milyen nehéz ebben a közegben bármit is csinálni. De bízni kell, dolgozni kell, tárgyalni kell, és minden magyarnak arra kell törekednie, hogy erősen egymás mellé állva folyamatosan előre tekintve építse itt és most a következő ezer magyar évet. Dérer Ferenc
Megjegyzés
A szövetség Bihar megyei elnöke nagyjából "értelmezte" mondhatni "elárulta" a szövetségiek gondolkodásával kapcsolatos alapdolgokat। Ez van ! Ilyenek "képviselik" népközösségi érdekeinket , de vajon ez az egyedüli út ? Erről és az ilyeneknek az újraválasztásáról kell majd döntsön a választók tömege ! Rebesgetik , hogy annyira "megsavanyodott" már a hazai választó hogy távol fog maradni a legközelebbi választásoktól ... De vajon így lesz-e ? Továbbra sem hajlandó a jelenlegi "vezetőket" lecserélni ?
Kételkedve fogadtam eddig is azokat,akik a távolmaradásra adták fejüket,mert a hazai választónak már éreznie kell a döntése súlyát! Azt, hogy szavazatával legalább a "váltsa" le a régit és segítse hatalomra az új csapatot ! Ezzel is csitítsa dühét, javítsa mindennapját! (Erdélyi Polgár)
