A sejtések nem is álltak távol a valóságtól, hiszen Franks mester – már a kormánypalotából kijövet – rövid nyilatkozatot adott, egy-két mondatosat, miszerint a FMI nem akarja az adók és az illetékek további növelését, de ha a román kormány mégis úgy dönt, arra haragudjanak az újabb sarcok alá vetett polgárok…
A Nemzetközi Valutaalap emberei nem csupán azért siettek lóhalálában Bukarestbe, hogy lássák az új román pénzügyminisztert, ezt az idehaza is alig ismert Ialomiţianu urat, hanem valószínűleg érdemi tárgyalásokat is folytattak. Erre enged következtetni, hogy Franks Băsescu államelnökkel is tárgyalt, s ő rövidesen azt nyilatkozta, hogy Romániának sokkal szorosabbra kell fűznie a kapcsolatait a Nemzetközi Valutaalappal, s valószínűleg újabb, tetemes összeg kölcsönzésére is szükség lesz, hogy az ország elkerülje az egyre fenyegetőbben dörömbölő államcsődöt. Ezt a csődveszélyt – szeretett államfőnk szerint – elsősorban a mohó nyugdíjasok okozták és okozzák, akik mind többet szeretnének, s azok az „alávaló” politikusok, képviselők és pártvezérek, akik, nyilván szavazatszerzési szándékkal, megmozdították fülük botját, s kicsikartak némi nyugdíjemeléseket. Ha ez viszi szakadékba Romániát, hát biztosan meg is érdemli.
Visszatérve a román állam és a Nemzetközi Valutaalap legújabb kebelbarátságára, előbbinek a mind hangsúlyozottabb függőségére, nem értem, mit mind utaztatják Franks urat és csapatát, egyszerűbb lenne letelepíteni őket Bukarestben, s átadni nekik a kormányrudat, túl nagy veszteség ezzel minket nem érne. Ha már nem kellett Traian Băsescunak egy ügyes szebeni szász kormányfőnek, hát itt van ez az angol (skót, ír?) úriember, ő csak megfelelne! Ha már úgyis ő parancsol és irányít…Magyari Lajos
