Bababarát-politika

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4083&Itemid=77

2010. november 02. kedd 15:38

Ha az ember nyitott szemmel és füllel jár szűkebb és tágabb pátriánkban, számos olyan esettel találkozik, amelyek mind ugyanazt a gondolatot erősítik meg benne: számos politikai vezető (ilyen-olyan elnök, avagy polgármester) nem azzal van elfoglalva, hogy az általa vezetett közösség gyarapodjon, gondjai enyhüljenek, hanem naphosszat azon töri a fejét, hogy mivel tudják felhívni magukra a figyelmet. Ez a csábítás bizonyára még nagyobb akkor, ha az illető politikus alapszakmája a szociológia, mert a társadalom törvényszerűségeinek az ismeretétől a tömegmanipulációig annyira rövid az út! Erről szól számomra az alábbi történet is. A napokban többekkel egy autóban utazva rádiót hallgattunk, még pontosabban híradót. Az egyik hír arról szólt, hogy egy székelyföldi nagyváros polgármestere mozgalmat indított a bababarát vendéglőkért. Útitársaim közül többen jónak tartották az ötletet, ki ilyen, ki olyan indoklással. Ezzel szemben nekem első perctől az volt a kérdésem, hogy miképpen kerül a csizma az asztalra? A fő kérdés ugyanis nem az, hogy jogos elvárás-e a vendéglősökkel szemben az, hogy tartsanak fenn babakocsi-parkolót, vásároljanak-e etetőszékeket, pelenkázóasztalokat, vagy szerepeltessenek az étlapon zöldségpépet (habár ezek sem elhanyagolható dolgok). Az alapvető gond az, hogy a vendéglő nem arra van kitalálva, hogy oda kisgyermekeket vigyenek. S nem elsősorban azért, mert az előbb felsoroltak esetleg nincsenek meg ott, hanem azért, mert gondokat okozhatnak abban, hogy a vendéglő ellássa azokat a szerepköröket, amelyekre alapvetően létrehozták. Képzeljük csak el, hogy egy ifjú pár mondjuk, első házassági évfordulóját ünnepelné egy kisvendéglőben, avagy két üzletember fontos ügyeket akar egy munkaebéd során megbeszélni, s a szomszéd asztalnál ott ül egy kisgyermekes család, s a gyermek egyfolytában visítozik, avagy bömböl. Vagy éppen csendben van, de lendületesen hadonászik a murokpépes kiskanállal, s tíz méteres körzetben mindenre jut bár egy kis minta az ételéből. Ugye egyértelmű, hogy nem csak az említettek, de az összes vendég futólépésben távozna a vendéglőből? Nem arról van tehát szó, hogy én diszkriminálni akarom a kisgyermekeket, avagy azok szüleit, hanem arról, hogy megvan mindennek a maga helye és ideje. Ha pedig ezt nem vesszük tudomásul, akkor maholnap valaki elő fog állni például a bababarát koncerttermek ötletével, ahol a zenészek vastag és tökéletesen szigetelő üvegfal mögött zenélnek, hogy a zaj ne zavarja az esetleg szundikáló csecsemőt. A sor pedig tetszés szerint folytatható a bababarát autóverseny-pályával, bikaviadallal, pornófilmmel, s el egészen a bababarát villamosszékig.Árus Zsolt