| Összeállításunk második részében maradjunk még a jóslatoknál, előrejelzéseknél, azok eltúlzásánál és finomításánál. Ukrán szeizmológusok egy hónap leforgása alatt másodszor figyelmeztetnek katasztrofális erejű földrengés közelségére. Legújabb előrejelzésük (?) szerint a dátum 2010. október 31. volt, az övezet Odessza, állítólag itt lett volna az epicentrum, az erősség pedig 7 Richter fokozat, körüli. Ugyanazok a szeizmológusok mondják, hogy az odesszainak a rezgéshullámai elérhetik a Moldovai Köztársaságot és Romániát is. De ha nem eléggé ijesztő a hír, akkor van még egy lábjegyzet, miszerint a vráncsai (Vrancea megyei) epicentrum rendkívül aktív lett, tehát vigyázzunk. Indoklásként és bizonygatásként megemlítik, hogy október közepén alig néhány nap alatt csaknem 250 földrengés volt Európában, egy részük a Balkán-félszigeten, Romániában, Bulgáriában, Szerbiában és Albániában. Utóbbiak erőssége 2,6 és 5,2 fokozatú volt a Richter-skálán. A romániai (vráncsai) földrengések egyike sem haladta meg a 2,6 Richter-fokozatot.
Gheorghe Marmureanu, az Országos Földtani Intézet (INFP) igazgatója nem veszi az ukrán lapot, a tőle szokásos módon higgadtságra int. „Az ukrán riogatások mesék. Az embereknek nincs mitől félniük. A világon két év alatt több mint 48 ezer komolyabb földrengést jegyeznek általában, a kisebbekkel és nagyon jelentéktelenekkel együtt akár a félmilliót is eléri a számuk. De ezek közül csak néhány tucatnyi lehet veszélyes. Akit nagyon érdekel, követheti a friss híreket a www.infp.ro honlapon, ahol élőben közvetítik a földrengéseket a világ minden tájáról. Ezek a földrengések megszokott jelenségek“ – mondja Marmureanu, aki szerint az ukrán szeizmológusok azért röppentik fel időszakonként (mostanában havonta!) a pusztító földrengés-előrejelző riogatásokat, mert fel akarják hívni magukra a figyelmet, több pénzt, nagyobb támogatást akarnak szerezni maguknak, a kutatóközpontjaiknak. Marmureanu úgy véli, a sokat emlegetett 30-33 éves periodicitás elve is csak feltevés, amire mindig csak utólag, az előző földrengések időszakaiból számítanak a szakértők, de nem garancia a még meg nem történt földrengés időpontjára, időszakára. Victorin Toader román szeizmológus (az IRSA magán kutató- és földrengésjelző állomás vezetője) is osztja részben a Marmureanu véleményét. Emlékeztet arra, hogy az 1977-es katasztrofális földrengés előtt a vráncsai epicentrumban hatalmas energiafelhalmozódás volt tapasztalható, ám jelenleg ilyesmit nem észleltek, tehát a következtetéseik szerint a '77-eshez hasonló földrengés közelebbről nem fenyegethet. Dumitru Enescu, egyetemi professzor, a Magurele-i Földtani Intézet szeizmológusa 2002 decemberében nyilatkozta, tehát 8 év történései alapján szaván lehetne fogni: „Száz százalékos földrengés-előrejelzés sehol sincs a világon. Mi olyan tudományos megfigyeléseket és számításokat végzünk, amelyek bizonyos övezetekben 1-4 évi eltéréssel előrejelezhetik a nagy erejű földrengést. Számításaink szerint a 2004 utáni 1-7 évben történhet a vráncsai övezetben 6-7 Richter-fokozatú földrengés, ennek az erősségnek a valószínűsége 75-80 százalékos, az időpont rejtély“.
Nos, a 2004 utáni 1-7 évből 6 majdnem eltelt. Félni kellene a hetediktől? Előbb azonban nézzük csak a krónikákat, 2004. november 27-én, 23 óra 34 perc 30 másodperc „rajtidővel“ a vráncsai övezetben 6 Richter-fokozatú földrengés volt, szakértői jelentések szerint 100 kilométeres mélységből indult. A földrengés műszerek nélkül is érezhető volt Romániában, Bulgáriában, a Moldovai Köztársaságban, Ukrajnában, Törökországban. Anyagi károk nem keletkeztek, emberi áldozat sem volt, illetve bizonyos hírforrások szerint Chisinãuban, a moldáviai fővárosban egy fiatalember a földrengés idején az ijedségtől szívrohamban meghalt. A földrengés után Gheorghe Marmureanu szeizmológus azt nyilatkozta, 2006-ig egész biztosan nem lesz 7-esnél nagyobb erősségű földrengés Romániában. A neves szakértő az egyik kormányülés külön meghívottja volt. Adrian Nãstase akkori miniszterelnök „hasznos földrengésnek“ nevezte a november 27-ikeit, olyan értelemben, hogy tesztelte a romániai illetékesek felkészültségét és a sürgős teendőkre irányította a figyelmüket. Szó esett ingatlanbiztosítási rendszerről, épületek tatarozásáról, megerősítéséről, kilakoltatásokról. A sajtó ismét kampányszerűen bemutatta azokat a „piros pettyes“ bukaresti épületeket, amelyek a szakértők szerint az akkori (és többségük jelenlegi) állapotukban nem bírnának ki 7-esnél nagyobb erősségű földrengést. Némelyik ilyen épületben több száz ember, illetve család lakik.
A november 27-i földrengés után a román sajtó részletesen beszámolt arról, hogy a Bukarest peremén lévő Baneasa Állatkert „lakói“ közül némelyik egyértelműen jelezte a földrengést. Főleg a patkányok, az egerek és a kígyók. Rendkívül izgatottak lettek, főleg a földrengés előtti negyedórában, félórában, mindegyikük elhagyta az üregét, a rágcsálók ide-oda szaladgáltak, a kígyók idegesen vonaglottak, keresték a kiutat a zárt helyükről. Az akváriumi halak is össze-vissza cikáztak a vízben. A patás állatok, egzotikus fajok is ingerültek voltak. Az állatok nem egyformán és főleg nem egy időben reagáltak a veszélyre, némelyikük csak a többiek hatására lett izgága. A legérzékenyebbek a rágcsálók, a kígyók és a halak. Érdekes azonban, hogy szemtanúk elmondásai szerint a tömbházlakásokban tartott „díszmicsodák“, társasági állatkák (pl. aranyhörcsög) nemigen reagálták le az eseményt, sem a földrengés előtt, sem alatt.
Vissza az emberekhez. Victor Mocanu egyetemi előadó és dékán, több más szeizmológiai szakértőhöz hasonlóan, nem zárja ki a 33-as szám ismétlődését. „Romániában három-négy évtizedenként voltak súlyosabb földrengések, az 1977-estől eltelt 33 év, bármelyik pillanatban megrázhat egy hasonló vagy erősebb földrengés“, mondta idén márciusban, és 7,5-7,6 Richter-fokozatút sem tart valószínűtlennek (az 1977-es 7,3 erősségű volt). Mocanu profeszszor Chilében is járt tanulmányúton, az idei katasztrofális földrengésről úgy vélekedik, a hatóságok nem hibáztathatók, abban az övezetben rendkívül sok a kisebb földrengés, az erősebbeket lehetetlen megjósolni, pontosan előrejelezni. De éppen azért, mert sok a kisebb földrengés, előkészületek történtek, enélkül az anyagi károk és emberi áldozatok is sokkal nagyobbak lehettek volna. Emil Constantinescu volt államfő, egyetemi professzor, geológus (nem föltétlen szeizmológus) elismerősen nyilatkozott a Victor Mocanu szakértelméről. Igazat ad egykori tanítványának. Constantinescu is hisz a 33. évi periodicitásban, igaz, elismeri, hogy nem lehet naptári pontossággal kiszámítani a várható földrengést. Szerinte a több kisebb magnitudójú rengés (pl. 4-5 vagy 6 fokosak) annyi energiát felszabadíthat, hogy a rettegett majdani „nagy rengés“ ne legyen katasztrofális.
Stefan Amaritiei, a Iasi-i Petre Andrei Közgazdasági és Közpénzügyi Egyetem előadója, a közgazdasági tudományok doktora a statisztika és a valószínűségszámítás oldaláról közelített a földrengés-előrejelzések tematikájához. Az előző 150 esztendő adataiból következtetve ő nem 33, hanem 34,89 (tehát majdnem 35) évre teszi a periodicitás legvalószínűbb csúcsát, ezek szerint az újabb nagy erősségű romániai földrengés legvalószínűbb időszaka 2011 vége vagy 2012 eleje. Amaritiei professzornál a földrengések évének kiszámítását egy képletre is lehetne alapozni. Y=A+BX, ahol az Y a lehetséges földrengés éve, a legelső nagy erősségű földrengés, amelytől a számítást kezdjük, B két-két nagy földrengés közti évek átlaga, X a következő földrengés sorszáma. Lehet számolgatni tetszés szerint, a bökkenő viszont az, hogy Amaritiei szerint a hibalehetőség plusz-mínusz 19 hónap. Tehát ha az ilyen számítások szerint 2012 első felében lehet erős földrengés, úgy lehetett volna vagy lehetne 2010 végén is. Sőt, hadd áruljuk el, hogy a tanulmányát idén márciusban tette közzé, és akkor úgy „saccolta“, a 6,5 Richter-fokozatúnál erősebb földrengés bekövetkezhet idén szeptemberben vagy jövő év elején. A szeptembert megúsztuk, a többit még nem tudhatjuk. Székelyföldön azonban aligha kell életveszélyes helyzetektől tartani. A legnagyobb veszély az ország keleti és délkeleti övezeteit fenyegeti, Bukarestben a 100-150 éves épületek kerülhetnek omlásveszélybe, szakértők szerint némelyikük száz százalékos áldozat, rombadől a 7-es vagy 7-esnél erősebb Richter-fokozatú földrengés esetén.
Gheorghe Marmureanu 2002 nyarán részt vett Bécsben a szeizmológiai világkonferencián. Ott az előadásában elmondta, hogy a vráncsai epicentrum esetében akár 88 százalék valószínűséggel is előrejelzik a földrengéseket. A szaktársak – köztük a japánok – nem hitték, hüledeztek, hogy ez lehetetlen. Marmureanu a tanácskozásról hazatérve a román sajtónak beszámolt arról, hogy a 88 százalékos eredmény csakis a vráncsai övezetre érvényes, mert jól megfigyelhető földmélységi epicentrumról van szó, a földfelszíni és tengeralatti, tengerparti földrengések teljesen másak. A 88 százalék csak a tudományos kutatók körében jelent nagy előrelépést, a közvélemény szempontjából még a 95 százalék sem elégséges, mert fennmaradt az 5 százalék bizonytalanság. Ez pedig túlságosan sok ahhoz, hogy a lakosság riasztásának a felelősségét felvállalhassák. De a 88 százalék így is egyedülálló a világon, kérdés, hogy 2002 óta miért nem fejlődött felfelé. Előrelépések azonban történtek. A vráncsai övezetben, a hely nevét viselő Vranceoaia község kutatóállomásán és a 7 kilométerre lévő Plostinán vannak már olyan jelzőberendezések, amelyek a földrengés legelső rezgéshullámaira reagálnak, az információt a központba küldik, és a szolgálatosok másodpercek alatt megszakíthatják a gáz- és villanyáram-ellátást. A jelző berendezés a föld felszínétől 50 méternyi mélységben van, és 20-30 másodperccel azelőtt jelez, mielőtt a földrengés legerősebb hulláma megrázná Bukarestet. Elképzelni sem lehet azonban olyant, hogy az alatt a 20-30 vagy kevesebb másodperc alatt a lakosságot értesítsék. Egész egyszerűen műszaki lehetetlenség még a rádió- és tévéállomások révén is. A katasztrófa-megelőzésben azonban sokat segítenek ezek a jelzések, mert például az 1977-es földrengésnél több száz ember halálát és súlyos sérülését nem a tulajdonképpeni omlások okozták, hanem áramütés vagy (és) gázmérgezés, valamint a gázvezetékből származó robbanás és tűzvész. Tehát bizonyos arányban földrengés utáni katasztrófákról beszélhetünk. A Vrancea megyei földrengés megfigyelő és jelző állomások ezeket az utóhatásokat hivatottak megelőzni vagy mérsékelni. Román technikával készültek, de részt vesznek a nemzetközi programokban.Botos László
|
