http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/49288
2010 nov.02
Anyanyelvünk tudatos sablonosítása, „elgépiesítése”, fülbántóan unalmassá tétele ellen fejtem ki véleményemet. Úgy tűnik, ezt szándékosan tapossák tanítványaik fejébe az újságíróképzők, hiszen ugyanazzal a fanyelv-stílussal találkozhatunk a Kossuth Rádióban, a Duna TV-ben, a Magyar Távirati Iroda szövegeiben, de újabban már a hazai magyar sajtóban is.
A (sablon) beszámolók elején mindig X.Y. elmond valamit, aztán a második mondatban kötelezően érkezik, pattogó kettőspont társaságában a „hozzátette” vagy a „kifejtette”, majd a harmadik mondatban szintén ismétlődik elölről a séma („X.Y. elmondta…”), mert a választék meglehetősen szűkös. Ez a módi teljesen indokolatlan, hiszen az olvasónak egyetlen mondat elmúltával még nem volt ideje elfelejteni az alany kilétét, sem azt, hogy milyen ige fűződik személyéhez.
Az biztos, hogy nem haszontalan valamilyen „beszédes” szinonimával jelezni, amikor véget ér egy bizonyos személytől származó gondolatközlés, és új bekezdés kezdődik, új szereplő kerül előtérbe. A minduntalan ismételgetés egyrészt fölösleges és zavaró, másrészt az olvasóról feltételezi, hogy nem érti, nincs tisztában a fejleményekkel.
A kaptafa-szöveg sosem lehet érdekfeszítő, és még a tárgyilagosság érzését is gyengíti, mivel ugyanazon mérce használatát érezteti minden téma minden eseményével szemben: nem tesz különbséget azok fajsúlyában, nem veszi figyelembe közönségének széleskörűségét. Márpedig a mindenkori sajtó számára megengedhetetlen luxus nemcsak tematikában, de kifejezésmódban is szándékosan unalmasnak mutatkozni. Ö.I.Béla
