„Maros-Ujvar Felvinczel átellenben igen regényesen és festőien fekszik; az arányzatos tájberendezésnek talán sehol oly meglepő példájával nem találkozunk, mint itten, hol a természet a tájfektezésnek öszhangzatosságában valójában remekelt” – írta 1880-ban Orbán Balázs dolgozatom helyszínéről A Székely föld leírásában.
A település a Maros bal partján helyezkedik el, a korábbi Alsó-Fehér vármegye északi részén. A település létrejötte, és fejlődése szorosan összefügg azzal, hogy itt található Európa egyik legnagyobb sóhegye.
Széchenyi István naplójában a következőket írja Marosújvárról, mint az erdélyi sóbányák egyik központjáról: „Marosújvár a legkiválóbb akna. Az új bányászati módszerek szerint 35 év óta művelik. Viszont találtak nyomokat, melyek azt sejtetik, hogy már a rómaiak ezekről a helyekről vitték a sót, azonban a bányászatban tapasztalatlanul, saját aknáikat beomlástól félve, hamarost el kellett hagyniok – vagy a sót esőnek, nedvességnek annyira kiszolgáltatták, hogy tönkrement. – Egyébként ha az ember nem akarna a sófejtésben valamely takarékosságot bevezetni, ami a töméntelen mennyiség miatt teljesen feleslegesnek látszik, akkor mi sem volna könnyebb annál: a só a föld alatt 3-4 ölnyire, megszámlálhatatlan mennyiségben hevervén, egyszerűen csak ki kellene vágni onnan.”
Sófejtés a marosújvári bányában
A sót először a rómaiak bányászták felszíni fejtéssel. Abban az időben a települést Salinae-nak nevezték.
„… hogy a rómaiak sasszeme már uralmuk idejében fölfedezte, s vállalkozó szellemök hasznosította az itt levő kincseket, azt több mint egy okból következtethetjük. Erre mutat a Maros jobb partjáról ide irányuló római út, a Marosújváron talált, és most is naponta felmerülő nagy mennyiségű római érem, … hogy az itt lakó rómaiak a sóbányászatot szorgalmatosan űzték, arról a nagy mennyiségben talált római bányászeszközök, de magok a hátramaradt bányavájatok is kezeskednek, melyek lejtékesen műveltettek a rómaiaknál divatos kémletmunkálat modorában” – írja Orbán Balázs. Később így fogalmaz: a „…római bányászatot nem védte meg az oly óriási erőfeszítéssel létrehozott véd-töltés, átrohant ennek daczára fölötte a népvándorlás mindent elsodró árja, ez, s a nyomába romboló vízáradat eliszapolta, eltemette Róma egykori hatalmának és szorgalmának még nyomait is, az áradmányi réteg dús talaján rengeteg erdőség, az emberi figyelmet elzáró sűrű berek, s vészes mocsárok keletkeztek. A sóbányászat – mely királyaink és a nemzeti fejedelmek alatt egyaránt virágzó állapotban volt – leginkább Kolozsra, Tordára, Székre és Parajdra szorítkozott, a maros-ujvári kincs földtől takartan, erdőktől fedetten elfeledve rejtőzködött tizenöt századon át…”
A tizennyolcadik században folytatták a só kitermelését. A sót kincstári vagyonként kezelte az Osztrák–Magyar Monarchia. Századunk elején a régi bányába újra behatolt a Maros vize, 1799-ben a mélyebben nyitott tárnákba is beszivárgott a víz. Jelenleg mélyfúrással telített sóoldatot termelnek, amelynek egy részét párologtatással finom sóvá alakítják, legnagyobb részét pedig a szódagyár használja fel.
A marosújvári szódagyár – ebbõl lett a kombinát – 1894-ben épült, de csak 1896-ban kezdte el működését. Alapítói a Verein für Chemische und Metallurgische Produktion (Karlsbad), és a Societe Solvay & Co (Bruxelles) voltak.
A választás nem véletlenül esett Marosújvárra, hiszen természeti és gazdasági feltételei kedvezőek voltak. Közel volt a fõ vasútvonalhoz, és egy vasúti csomóponthoz (Székelykocsárd); számottevő és biztos sólelőhellyel rendelkezett; közeli természetes vízforrása volt, a Maros; és közel voltak a mészkőbányák, többek között Torda (kb. 30 km-re).
Újvár – a sóbánya kaszinója
A gyár a szóda feltalálójának nevét viselte: Solvay Üzemek Rt. A vállalatot Brüsszelbõl irányították. Két részlege volt, amelyet egy-egy főmérnök vezetett: a kalcinált (elmeszesített) mosószóda és kristályosított szóda részleg. A gyár beindításakor két terméket gyártott: kalcinált szódát és kristályosított szódát. Naponta 35 tonna nátrium-karbonátot dolgozott fel. A marószóda részleget csak 1908–1909-ben építették és helyezték üzembe. A fűtéshez üzemanyagként barnaszenet, 1914-től pedig metángázt használtak.
Az évek során újabb és újabb termékeket kezdtek készíteni. 1927-ben gyártottak először szódabikarbónát gyógyászati, ipari célra; 1929-ben szilárd és folyékony nátrium-szilikátot, 1934-ben pedig a szodilt. A gyár nemcsak az új termékek előállításának terén hozott változást, hanem az üzemet működtető energiaközpont felújításában is. 1935 előtt a gyárnak a szükséges energiát gőz- és gázgépek szolgáltatták, melyek különböző részlegeiben működtek. 1935-ben épült a saját hőerőmű, ennek Velox gőzkazánja volt, és egy gőzturbinával hajtott 750 kW-os Brown– Bovery-villanygenerátort működtetett. Az üzemben egy 128 kW-os Krizik generátor is volt. 1938-ban egy újabb turbógenerátort szereltek be és így az erőmű 750 kW-os összteljesítménye 1628 kW-ra emelkedett.
Mivel a tulajdonos komoly bankbetétekkel rendelkezett, a gyár nem szenvedett komolyabb veszteségeket az akkoriban az országot uraló gazdasági válság idején. Sem az 1932-es gazdasági válság, sem a második világháború nem ingatták meg nagyon a vállalatot. A második világháború idején hadiüzemként működött, de azután le is állították. Az újraindulás nehézkes volt, és csak az 1948-as államosítás során sikerült újraindulnia.
Napjainkban a gyár még mindig állami tulajdonban van. A múlt századhoz képest nemcsak a berendezések lettek színvonalasabbak, hanem az előállított termékek skálája is gyarapodott. Jelenlegi termékei: kalcinált szóda, marószóda, szódabikarbóna, kálium-klorid, nátrium-szilikát, magnézium-oxid, magnézium-karbonát, florex, kálium-szilikát, cserealkatrészek, technológiai berendezések.
Az üzemeltetési eljárás a következő képpen zajlik:
320 nap/év · 3 váltás · 8 óra/váltás = 7680 óra/év.
A gyár tehát gyakorlatilag szinte megállás nélkül üzemel. Számos fontos terméket állítanak elő, de a termelési folyamatban elképzelhetetlen mennyiségű lúgos-iszapos víz is létrejön, amelyet valahová el kell vezetni. Erre a célra a gyár ülepítőket építtetett. Ezeknek a célja az, hogy a gyárból származó szennyvizeket (lúgos vizek) mechanikailag szűrjék, és az így keletkezett iszapos üledéket biztonságosan és környezetkímélőn tárolják.
Régebben (a hatvanas években) még elég gyakran megtörtént, manapság már szerencsére ritkábban, hogy a gyár által a Marosba ürített víz magas ammóniatartalma miatt elkábultak a halak. Az idősebbek mesélik, hogy ilyenkor kosárszámra szedték a vízből a halakat. Azt is mondják, hogy a gyár által közvetlenül a folyóba ürített lúgos-ammóniás forró vízbe jártak reumájukat kezelni a közelben lakó újváriak, és meg voltak győződve arról, hogy ez használ is nekik. Mindig érdekelt, milyen mértékben szennyezi a környezetet és a Marost vidékünk legrégibb gyára. Az idén bekövetkezett tiszai katasztrófa hatására elszántam magam és egy kicsit utánanéztem, mi a helyzet a mi „házunk táján”. Vajon a mi Marosunkkal minden rendben van? Mivel az ilyen jellegű mérések komoly technikai felszerelést igényelnek, és különböző engedélyeket, kénytelen voltam felhasználni a rendelkezésemre bocsátott adatokat, ezen kívül csak felületes megfigyeléseket tettem.
Az ülepítőket a Maros völgyében építették, a bányaváros határában. Közigazgatásilag az első számú szódagyárhoz tartoznak, amely az Upsom Rt. része (így nevezik most a valamikori Solvay szódagyárat). A Torockó felett magasló Székelykőről, ahonnan jól látszik a Maros völgye, Székelykocsárdtól majdnem Gyulafehérvárig, ezek az ülepítők nagy fehér foltoknak tűnnek. Közelebbről, például a város fölé emelkedő Báncáról, ijesztően nagyok. A helybeliek „tengernek” nevezik: a „Fehér tenger”.
A gátak magasságát hat lépcsővel lehet bővíteni (6-szor 1 m). Az ülepítők területe összesen 147,3 ha. Így talán nem is sok, de ez 245 futballpályának felel meg! Összesen hét ülepítő van, amelyből jelenleg kettőt használnak, az ötöst és a hatost.
A két használt ülepítő (az 5-ös és a 6-os) „mező” típusú tároló, alapterületük kb. 74 ha.
Ma már csak az 5. és 6. ülepítõ mûködik
1. számú ülepítõ S=20,2 ha visszakerült a mezőgazdasághoz2. számú ülepítõ S=15,2 ha visszakerült a mezőgazdasághoz
3. számú ülepítő S=11,5 ha kimerült, de nem került vissza a mezőgazdasághoz
4. számú ülepítő S=10,25 ha kimerült, jelenleg a város szeméttelepe
5. számú ülepítő S=38,65 ha 90%-ban van feltöltve
6. számú ülepítő S=35,5 ha 95%-ban van feltöltve
7. számú ülepítő S=16 ha kerülete=1916 m
Az ötös számú ülepítőt csak az üledék tárolására használják. A benne tárolt iszap kb. 4 millió m3. Ennek kétharmada elég lenne ahhoz, hogy kitöltse a Kheops-piramist!
A hatos számú ülepítő szerepe az, hogy tárolja az 5-ös által megtisztított vizet, és azt a Maros hozamának függvényében visszairányítsa a folyóba, a lehető legmegfelelőbb feltételek mellett.
A gyár szűrőinek tisztítása során keletkező szennyvizek többek között kalcium-karbonátot is tartalmaznak. E szennyvizeket a műszaki eljárásból keletkező iszappal együtt vízzel hígítják fel. Így jön létre a „végleges lúg”. Ezt az ülepítők felé pumpálják, ahol mechanikai tisztításnak vetik alá. A tisztított vizet visszavezetik a Marosba a folyó hozamának függvényében, úgy, hogy 20 km-re az ürítési ponttól a folyó vizének összetétele ne haladja meg a 3-ik minőségi osztályú folyónak megfelelő értéket. A Marosba ürített víz maximális hozama 0,212 m3/s.
A gyár szennyvizét állandóan tisztítják
| A lúgos gyári víz összetétele | A tisztított víz összetétele | |
| pH | 11,5 | 11,5 |
| Cl | 84,212 mg/l | 81,65 mg/l |
| NH4 | 13,6 mh/l | 12,6 mg/l |
| Ca2+ | 30,200 mg/l | 26,800 mg/l |
| szuszpenziók | 36,600 mg/l | 102 mg/l |
| szilárd üledék | 122,00 mg/l | 102,2 mg/l |
| SO4 | 446 mg/l | 406 mg/l |
Rendszeresen mérik a gyár által okozott légszennyezést
| Munkahely | CO mg/m3 | SO2 mg/m3 | porok mg/m3 | NH3 mg/m3 |
| Mészkemencék | 102,25 | 2,28 | 2,53 | – |
| Kalcinált szóda részleg | – | – | 1,7 | 0,216 |
A gyár által kibocsátott por, a víz növekedett sótartalma és a technológiai szennyeződések lerakódása az ülepítőkben hozzájárulnak a talaj szennyeződéséhez, növelve alkalinitását és sótartalmát. A gyár területén és közvetlen közelében a talaj ásványtartalma nagyon nagy. Ez a gázvezetékek hibásodása, a csatornák rossz szigetelése, és az ülepítők szivárgása miatt növekszik. A vizsgálatok során kiderült, hogy a talajminták nagy koncentrációban tartalmaznak vasat. Minden talajminta 15–49%-ban tartalmaz nátriumot. A mezőgazdaságban a talaj megengedett maximális nátriumtartalma nem haladhatja meg a 15%-ot.
A talaj nagy sótartalma csökkenti a termőképességet, csak a nagyon ellenálló növényzet viseli ezt el. Azon talajok, amelyek 0,5 km-nél nagyobb körzetben találhatók a gyártól és az ülepítőktől, kisebb mértékben tartalmaznak ásványi szennyeződéseket.
A 0,5 km-es körzeten kívül termő növények (szőlő, zab búza, kukorica, pázsitfű) vizsgálata során az eredmények azt mutatják, hogy az illető növények nem tartalmaznak nehézfémeket, és nem észlelhetők morfo-fiziológiai elváltozások.
A gyár által okozott légszennyezés tömeghozamát sajnos nem lehet felbecsülni, mert a gázok és a por (amely rakodás és szállítás közben szabadul fel) ellenőrizhetetlenül kerülnek a levegőbe. Méréseket végeznek azonban a gyár bizonyos részlegei környékén, és a gyáron kívül is.
Tehát szén-monoxidból körülbelül háromszor nagyobb értéket mértek a megengedett szintnél a mészkemencék környékén; ammóniumból nagyobb értékeket mértek (másfélszer nagyobbat) a kalcinált szóda részlegen, mint a megengedett szint; a por koncentrációja három-négyszer nagyobb a megengedett értéknél azokon a munkahelyeken, ahol port keltő anyagokkal dolgoznak. E szennyeződések főleg a berendezések és szállítóvezetékek nem megfelelő tömítésének következményei, de részben a rosszul működő szellőztetők és tisztítóberendezéseknek is tulajdoníthatók.
A gyár kéményei a metángáz égéséből származó gázokat vezetik el. Mivel a jobb égés céljából levegőtöbblettel dolgoznak, a CO2 és H2O mellett H2 és O2 is keletkezik. Amikor a metángázt merkaptán-nal szagosítják, kén-dioxid jön létre. A többlet levegő oxigénje pedig a nitrogénnel nitrogén-oxidokat is létrehozhat.
A számunkra megszokott „dudán” kívül (így nevezik a helybeliek a gyár olykor 15 km-re is elhallatszó szirénáját, amely napjában hatszor hívja a munkásokat) sajnos elég magas a zajszint is. A mérések 62-tõl 64 dB-ig terjedő értékeket is kimutattak.
Így változott tehát alig több mint száz év alatt az, amit Orbán Balázs „az arányzatos tájberendezésnek talán sehol oly meglepõ példájának” nevezett, „hol a természet a tájfektezésnek öszhangzatosságában valójában remekelt”. A helyzet riasztó! A Fehér tenger nemcsak azt a harmóniát bontotta meg, amelyet elõdeink megcsodálhattak, hanem potenciális veszélyt is jelent a vidékre. Hibásodás miatt bármikor nagy mennyiségû szennyezõanyag kerülhet a Marosba és a talajba. Remélem, hogy a felelõs szervek számolnak ezzel, mert amikor „jönnek a halak”, akkor már késõ! Az írás szerzője diákpályázatunkon a Természettudományos múltunk felkutatása kategóriában a TIT Szövetségi Iroda különdíját kapta.
A marosújvári szódagyár által kibocsátott szennyvizek fizikai és kémiai tulajdonságainak elemzése (1995 júniusában)
| Szennyeződések | Mértékegység | 1. számú ülepítő | 2. számú ülepítő | 3. számú ülepítő | Végleges lúg | Tisztított vizet tartalmazó ülepítő |
| pH | 7,93 | 7,87 | 7,12 | 13 | 12 | |
| Alkalinitás | P mval/l M mval/l | 2,0 2,2 | 0,6 2,6 | 0,6 2,0 | 46 48 | 18 22 |
| Karbonátok | mg/l | 12 | 72 | 36 | 240 | 480 |
| Bikarbonátok | mg/l | 0 | 85,4 | 48,8 | 0 | 0 |
| Kalcium | mg/l | 64,4 | 38,1 | 30,4 | 28 253 | 23 921 |
| Magnézium | mg/l | 7,29 | 9,94 | 8,46 | 194 | 291 |
| Szóda | mg/l | 95,6 | 121,9 | 126,4 | 29 060 | 20 440 |
| Kloridok | mg/l | 141,8 | 98,2 | 56,2 | 83 833 | 80 669 |
| Ammónium | mg/l | 12,94 | 5,68 | 5,69 | 0 | 0 |
| Ammónia | mg/l | 0,44 | 0,24 | 0,56 | 20,667 | 15,61 |
| Szulfátok | mg/l | 25,76 | 29,6 | 64,4 | 757,6 | 87,3 |
| Hidroxidok (OH–) | mg/l | 30,6 | 0 | 0 | 748 | 238 |
| Elektromos vezetőképesség | mS/cm | 0,692 | 0,575 | 0,811 | 202,3 | 178,6 |
| Vas | mg/l | 0,2 | 0,21 | 0,42 | 0,85 | 0,85 |
| Szuszpenziók | mg/l | 110 | 130 | 160 | 505 200 | 4460 |
| Megjelenési forma | tiszta folyadék | tiszta folyadék | tiszta folyadék | szuszpenziókat tartalmaz | szuszpenziókat tartalmaz |
| Természet Világa, | 132. évfolyam, 11. szám, 2001. november http://www.chemonet.hu/TermVil/ |
