http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=96813&cim=szegregacio
Majd’ minden hazai és külföldi sajtóorgánumot megjárta már a hír, miszerint a nagybányai cigánykolónia köré kétméteres falat építtetett az ottani önkormányzat. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács hivatalból eljárást indított Cătălin Cherecheş polgármester ellen. A testület azt vizsgálja, hogy a fal megépítése szegregációnak minősül-e vagy sem – nyilatkozta a hazai médiában Asztalos Csaba, a testület elnöke. Több roma jogvédő szervezet, gettósításnak nevezte a polgármester kezdeményezését, aki szerintük szegregációra törekszik azzal, hogy csaknem két méter magas és száz méter hosszú betonfallal keríttette el a romákat. A romániai romák civil egyesülete szerint a fal megépítése a második világháborúbeli zsidó negyedekre emlékeztet, és ez elfogadhatatlan az emberi jogok mellett elkötelezett Romániában.
A nemzeti liberális pártot képviselő polgármester egyes nyilatkozatai szerint a romák zavarják a környékbeli lakosok nyugalmát, és még az alapvető higiéniás szabályokat sem tartják be. Erre már a nemzetközi sajtó is felkapta a fejét, mire a fal a roma gyerekek védeleméül is szolgálni kezdett a nagy forgalommal szemben. Ez ügyben pedig a cigányok is igencsak helyeseltek.
Végül is a nyagybányai elöljáró azzal „szelídítette le” az ominózus építményt, hogy képzőművészeti funkciót is kölcsönözött neki, amit úgy képzelt el, hogy a betonfalra helyi fotó- és képzőművészek alkotásait helyeznék el. A városvezetőben annak kapcsán fogalmazódott meg az ötlet, hogy látta a médiának a fal iránti hatalmas érdeklődését. Ezért úgy gondolta, megpróbálja turisztikai látványossággá tenni a vitatott elválasztó alkalmatosságot.
S mivel köztudottan a falaknak két oldaluk van, akik kívül rekedtek rajta, ők is szegregálódtak, nemde? Ezentúl nem szívhatnak egy levegőt a romákkal. De üsse kő! Ők nem perelnek. Sütő Éva
Megjegyzés
Amikor először hallotuzk a hírt a "fal"-ról arra gondoltunk, hogy a nagybányai polgármester elzárta volna a szóban forgó tömbházat a külvilágtól - hasonlóan ahogy a franciaorzsági polgármestertársa is tette , de aztán amikor megláttuk , hogy erről szó sincs, akkor már csak az jutott eszünkbe, hogy a "fal" csak ürügy. mert az igénytelenség és a nemtörödömség jelei látszanak még a tömbház falain is amiért egy kerítés csak szépíti azt rendezettnek látszik a környék.
A szegrációt mint kifejezést akkor hallhattuk legelőször, amikor is a roma iskola-rendszer kialakításának a lehetősége is felmerült a magyar mellett. Akkor a roma vezetők voltak azok, akik a legjobban ellenkeztek. Később a tanultabb - és ezért az állami apparátusba kerültek is - "átvették" ezt a szót, de tartalom nélkülinek látszik, amikor is a fáma arról szól, hogy mi nem szolgálja a roma közösségek érdekeit. Pedig ha nevelés van, akkor könnyebb a megélhetés is hiszen akkor az egymás iránti tiszteletet is megtanuljuk. Nincs ugyan egységes nyelve a roma közösségeknek, de a gondolkodásmódjuk azonos.Emiatt is jó lenne ha megtanulnák azt, hogy egy olyan népközösség tagjaihoz tartoznak akiknek vannak értékeik is mindamellett, hogy nem csak jogaik hanem kötelességei is.
Ebben azonban nem nagy fantáziát látnak. A romániai tanultabbak mindegyre arra hivatkoznak, hogy a rabszolgaságból alig voltak felszabadítva - igaz azóta már sok víz lefolyt a Dunán.
A rétegződés ellenére az eltartottsági státuszban leledzenek - hiszen ezzel voltak megfogva a rabszolgaság alatt és ha a törvény betartására kötelezik kibújónak számít, hogy van saját törzsi törvényük ami sokkal nehezebb büntetést szab ki, de csak ha a közösségi érdek ellen vétenének.
Visszatérve a szegregáció kérdésére, sajnos azt a státuszt saját maguk teremtik meg azzal, hogy nemigen tartanák be a közösségi és a családi normákat.!
Még a 90-es években készítettünk egy sor konkrét projektet amelyek a mai felállásban is érvényesek, amit el is juttatunk egyes roma felelősekhez, de eddig nem igen kaptunk választ. Mi várunk.
Az a tény, hogy integrálódásnak nevezzük az asszimilációt még nem oldhatja meg a dolgokat és az adófizetők pénze sem végtelen, ezért az ahhoz való hozzájárulás is fontos kéne legyen - legalábbis a munkabíró roma közösségeknek.. hiszen az EMBERI JOGOK mellett vannak EMBERI KÖTELESSÉGEK is, amit ajánlott betartani...Igaz erről nem igen szeretnek beszélni a kitanult romavezetők Mindenféle TV-és adásokban csak arról folynak a beszélgetések, hogy a romák szegények!
Arról nem szól senki sem, hogy a romáknak mennyi tehetsége megyen kárba azzal, hogy a vezetőik nem a közösségben való gondolkodást erősítik, hanem a kinyújtott kéz történelmét akarják továbbra is előadni. A roma közösségek sok helyen igenis megtudták oldani azt, hogy egy komoly cél követve megváltoztatták az életmódjuktól az életfelfogásukig mindent. Pozitív, lehetőségeket felhasználva a megmaradásuk nem mindennapi harc hanem egy dolgos és értékteremtő vidéket alkothatnak és alkottak. Ezt nem csak a nyugati államokban hanem a hazai körülményekben is meg lehet valósítani, de ehhez a közösségi gondolkodás felemelése is szükséges. nemrég láttunk egy fiatal roma trikón egy feliratot amely arról szólt, hogy a diszkriminációt a gyermek otthon tanulja, ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy a roma szülöket is tanítani kellene, hogy helyesen oktassák gyerekeiket. Erdélyi Polgár
A nemzeti liberális pártot képviselő polgármester egyes nyilatkozatai szerint a romák zavarják a környékbeli lakosok nyugalmát, és még az alapvető higiéniás szabályokat sem tartják be. Erre már a nemzetközi sajtó is felkapta a fejét, mire a fal a roma gyerekek védeleméül is szolgálni kezdett a nagy forgalommal szemben. Ez ügyben pedig a cigányok is igencsak helyeseltek.
Végül is a nyagybányai elöljáró azzal „szelídítette le” az ominózus építményt, hogy képzőművészeti funkciót is kölcsönözött neki, amit úgy képzelt el, hogy a betonfalra helyi fotó- és képzőművészek alkotásait helyeznék el. A városvezetőben annak kapcsán fogalmazódott meg az ötlet, hogy látta a médiának a fal iránti hatalmas érdeklődését. Ezért úgy gondolta, megpróbálja turisztikai látványossággá tenni a vitatott elválasztó alkalmatosságot.
S mivel köztudottan a falaknak két oldaluk van, akik kívül rekedtek rajta, ők is szegregálódtak, nemde? Ezentúl nem szívhatnak egy levegőt a romákkal. De üsse kő! Ők nem perelnek. Sütő Éva
Megjegyzés
Amikor először hallotuzk a hírt a "fal"-ról arra gondoltunk, hogy a nagybányai polgármester elzárta volna a szóban forgó tömbházat a külvilágtól - hasonlóan ahogy a franciaorzsági polgármestertársa is tette , de aztán amikor megláttuk , hogy erről szó sincs, akkor már csak az jutott eszünkbe, hogy a "fal" csak ürügy. mert az igénytelenség és a nemtörödömség jelei látszanak még a tömbház falain is amiért egy kerítés csak szépíti azt rendezettnek látszik a környék.
A szegrációt mint kifejezést akkor hallhattuk legelőször, amikor is a roma iskola-rendszer kialakításának a lehetősége is felmerült a magyar mellett. Akkor a roma vezetők voltak azok, akik a legjobban ellenkeztek. Később a tanultabb - és ezért az állami apparátusba kerültek is - "átvették" ezt a szót, de tartalom nélkülinek látszik, amikor is a fáma arról szól, hogy mi nem szolgálja a roma közösségek érdekeit. Pedig ha nevelés van, akkor könnyebb a megélhetés is hiszen akkor az egymás iránti tiszteletet is megtanuljuk. Nincs ugyan egységes nyelve a roma közösségeknek, de a gondolkodásmódjuk azonos.Emiatt is jó lenne ha megtanulnák azt, hogy egy olyan népközösség tagjaihoz tartoznak akiknek vannak értékeik is mindamellett, hogy nem csak jogaik hanem kötelességei is.
Ebben azonban nem nagy fantáziát látnak. A romániai tanultabbak mindegyre arra hivatkoznak, hogy a rabszolgaságból alig voltak felszabadítva - igaz azóta már sok víz lefolyt a Dunán.
A rétegződés ellenére az eltartottsági státuszban leledzenek - hiszen ezzel voltak megfogva a rabszolgaság alatt és ha a törvény betartására kötelezik kibújónak számít, hogy van saját törzsi törvényük ami sokkal nehezebb büntetést szab ki, de csak ha a közösségi érdek ellen vétenének.
Visszatérve a szegregáció kérdésére, sajnos azt a státuszt saját maguk teremtik meg azzal, hogy nemigen tartanák be a közösségi és a családi normákat.!
Még a 90-es években készítettünk egy sor konkrét projektet amelyek a mai felállásban is érvényesek, amit el is juttatunk egyes roma felelősekhez, de eddig nem igen kaptunk választ. Mi várunk.
Az a tény, hogy integrálódásnak nevezzük az asszimilációt még nem oldhatja meg a dolgokat és az adófizetők pénze sem végtelen, ezért az ahhoz való hozzájárulás is fontos kéne legyen - legalábbis a munkabíró roma közösségeknek.. hiszen az EMBERI JOGOK mellett vannak EMBERI KÖTELESSÉGEK is, amit ajánlott betartani...Igaz erről nem igen szeretnek beszélni a kitanult romavezetők Mindenféle TV-és adásokban csak arról folynak a beszélgetések, hogy a romák szegények!
Arról nem szól senki sem, hogy a romáknak mennyi tehetsége megyen kárba azzal, hogy a vezetőik nem a közösségben való gondolkodást erősítik, hanem a kinyújtott kéz történelmét akarják továbbra is előadni. A roma közösségek sok helyen igenis megtudták oldani azt, hogy egy komoly cél követve megváltoztatták az életmódjuktól az életfelfogásukig mindent. Pozitív, lehetőségeket felhasználva a megmaradásuk nem mindennapi harc hanem egy dolgos és értékteremtő vidéket alkothatnak és alkottak. Ezt nem csak a nyugati államokban hanem a hazai körülményekben is meg lehet valósítani, de ehhez a közösségi gondolkodás felemelése is szükséges. nemrég láttunk egy fiatal roma trikón egy feliratot amely arról szólt, hogy a diszkriminációt a gyermek otthon tanulja, ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy a roma szülöket is tanítani kellene, hogy helyesen oktassák gyerekeiket. Erdélyi Polgár
