2011. december 12. ÖRDÖG I. BÉLA
A hosszú időn át hálátlannak bizonyult utókor ismét megpróbálja kijavítani mulasztását: kevesen tudják, hogy 2011-et, halála 90. évfordulója tiszteletére Wekerle-évnek nyilvánították.És még kevesebben tudják, ki is volt ő, a méltatlanul elhallgatott Wekerle Sándor (ide értve a munkáscsaládok számára általa létrehozott, Kós Károly tervezte kispesti Wekerle-telep mai lakóit is). Távirati stílusban: jelképes esztendőben, 1848-ban született, monarchiabeli sikeres magyar miniszterelnök, pénzügyminiszter, államtitkár, aki három rendben vezette kormányát. Kortársai szerint európai műveltségű polgár, aki Széchenyi István álmának megvalósítását fejezte be. Nevéhez kapcsolódik, többek között, a vaskapui vasútvonal, 1873-ban Kolozsvár bevonása a vasúthálózatba, 1909-ben a székely körvasút megépítése, az erdélyi ipar és kereskedelem fellendítése. A Habsburgokkal jó viszonyt folytatott, mégis Ferenc József és IV. Károly sok tervét vétózta meg. A trianoni megrázkódtatás után, a román megszállás idején börtönben raboskodott, amitől nem rogyott meg, hanem utána az elszakított nemzetrészek gazdasági felemelését, az anyaországi életbe való bekapcsolódását szorgalmazta. Fontosnak tartotta fenntartani az összetartozás érzését, és a világ tudomására hozni az idegen uralmak okozta sérelmeinket. Ugyanakkor a más nemzetiségekkel való együttműködést is lényeges feladatnak nevezte.
Ugye, mennyire időszerű kérdések? Olyannyira aktuálisak, hogy politikusaink mostanság Mikó Imre Terv elnevezéssel kezdték feltámasztani ezt a gondolatiságot. Abból indulva ki, hogy nemzetiségi politizálás nem képzelhető el erős gazdasági háttér hiányában. A „Kelet Svájca” típusú jövőképbe a gazdasági mellett a társadalmi, környezetvédelmi és kulturális szempontból egyaránt fenntartható fejlődés kívánkozik. Ennek érdekében pedig nem kerülhető meg a hármas partnerség a magyar és a román kormánnyal, illetve az Európai Unióval, továbbá a nyílt vita az érintett közösség minden rétegével.
Wekerle Sándor puritán erkölcsű eszmei nagyság volt, negyvenévesen már pénzügyminiszterségig vitte. Amikor a helyzet úgy kívánta, nemcsak elvi-stratégiai munkát végzett, hanem például ő dolgozta ki a budapesti Millenniumi emlékmű felállításakor annak költségvetését. Általában elmondható róla, hogy azt az altruista példaképtípust személyesítette meg, amilyenre napjaink magyarjainak nagyon nagy szükségük van, országhatáron innen és túl egyaránt.
Megjegyzés
A cikkírója ha nem is említi meg kell jegyeznünk, hogy Wekerle Sándor személyében az első polgári miniszterelnökként ismeri a történelem, így azok akik nevét használnák vagy munkásságát folytatnák tudniuk kell, hogy csak olyan erővel és hivatástudattal tehetik, mint ahogy a nagy elődünk tette. Nem nemzetieskedett és nem ígérgetett, csak végezte a munkáját. Terveiben a gazdasági alapon való fejlődésre törekedett. Sokrétűsége ellenére megtudta őrizni a szakmai tudással elért elismerést. Polgári beállítottsága és az alkotmánytisztelete még a gazdasági megvalósításait is felülmúlta! Jó diplomáciaérzéke és pénzügyi szakavatása ötvöződött benne, amiért a polgáriasodást komoly megvalósítások által segítette! (Erdélyi Polgár).
Meglehet, hogy nem sokan ismerik a Wekerle Sándor és munkásságát, ezért idecsatoljuk a világhálóban talált adatokat...A Wikipédia szerint: Wekerle Sándor (Mór, szül.1848. november 15. – megh.Budapest, Krisztinaváros, 1921. augusztus 26.) politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Meglehet, hogy nem sokan ismerik a Wekerle Sándor és munkásságát, ezért idecsatoljuk a világhálóban talált adatokat...A Wikipédia szerint: Wekerle Sándor (Mór, szül.1848. november 15. – megh.Budapest, Krisztinaváros, 1921. augusztus 26.) politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Württembergi eredetű móri családból származott, akiknek II. József adott nemességet. Édesapja Wekerle Sándor, édesanyja Szép Antónia. Székesfehérvárott a cisztercieknél tanult, majd Pesten szerzett jogi diplomát. 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd Tisza Kálmán kormányában, 1886-tól pénzügyi államtitkár, 1889. április 9-étől 1892. január 15-éig pénzügyminiszter, 1892. május 10-étől július 16-áig kereskedelemügyi miniszter.
1892. november 17-étől 1895. január 14-éig miniszterelnök, 1896. november 30-ától 1906. április 8-áig közigazgatási bírósági elnök. Utóbbiból kifolyólag a felsőháznak is a tagja lett, így több választáson (ideértve az esedékes 1896-os választásokat is) is nem indult egészen az 1906-os választásokig.
Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság hatására személye megint az előtérbe került, a király többször is kért tőle tanácsot, a válságot lezáró megállapodás eredményeként pedig 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig másodszor miniszterelnök, immár a szövetkezett ellenzék színeiben (kinevezése napján belépett az Országos Alkotmánypártba), s egyúttal saját kormányában pénzügyminiszter (végig), honvédelmi miniszter április 14-éigés április 23-áig egyúttal horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter is. Később, 1909. szeptember 23-ától az 1910-es választásokig igazságügy-miniszter is.
1917. augusztus 20-ától 1918. október 30-áig harmadszor volt miniszterelnök, ezidőalatt stabil kormánypártot akart létrehozni, ezért megalakította a 48-as Alkotmánypártot. 1917. szeptember 16-ától 1918. február 11-éig pénzügyminiszter, 1918. január 25-étől február 11-éig földművelésügyi miniszter, 1918. május 8-ától december 31-éig belügyminiszter, 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921. április 16-ától haláláig az Országos Pénzügyi Tanács elnöke volt.
