Nemrég már taglaltuk, hogy a tanügyminiszterünk újraindítaná az inas iskolákat. A mostani bejelentése azonban sokkoló hatású, hiszen arra hivatkozik, hogy az inasiskolák megszűnését a felsőoktatásban levők akarták, hogy minél több fizető hallgatót kapjanak.
A probléma annak ellenére, hogy nagyon fontos, annál nehezebben lehet megvalósítani, hiszen az egész szakiskolarendszer szinte nyomtalanul eltűnt, megszűnt.
Természetesen még van egy másik dolog is ami a tanügyminiszterünk figyelmét elkerülte éspedig a megyei területi munkaügyis központok mellett kialakult egy BT (SNC) vagy KFT "hálózat", ahol a mesterségeket átképzés révén "oktatták" de lényegében csak egy fajta "diplomagyártók" voltak akik még az elején "megszerezték" a tanügy minisztérium beleegyezését, az úgy nevezett "akkreditációt" ami alapján sokaknak adtak mesterséget igazoló okmányt, de aminek azok sem vették hasznát akik megszerezték hiszen nem volt teljes a "gyakorlati" képzést. Nem lévén leellenőrizve, hogy ezek a szakmai tudása vagy felszereltsége valós. Sok esetben az állami szektorból hoztak szakmabelieket vagy tanárokat, de a műhelyek vagy a gyakorlási lehetőségek lényegében nem léteztek vagy csak papírral voltak helyettesítve. De hogyan lehetett egy ilyen kétes oktatórendszert létrehozni? Egyszerűen: ezeknek az oktatással foglalkozó egységeknek sok esetben a munkaügynél dolgozó családtagja volt, persze valamilyen vezetőségi funkcióban, aki szemet hunyva "besegített"...
No, de menjünk előre: mivel nem tudni mit és mire is gondolt a miniszter úr, csak feltételezések mentén tudunk feltételezni. Nyugaton, az EU-ban létezik egy iskolacsoportos tanítási struktúra, amely inasiskola helyettesítő, de ezt nálunk meg kellene teremteni. Ennek az éppen alkalmazásba került új tanügyi törvény vethet végett, hiszen ahhoz, hogy egy ilyen iskolacsoport beinduljon, kialakuljon a tanulók száma legalább 250 feletti kell legyen, hogy jogi személyiséggel is bírjon. Ezt elérheti az az iskolacsoport, amelynek osztályonként 25 tanulója van és legalább 5-10 mesterséget tanítana. Leszámítva az elméleti oktatást(kb. 10 osztályteremmel) legalább 12 -20 labort és/vagy műhelyt kellene az iskolacsoportnak felállítania. Egy ilyen oktatóbázis kb 10-20 km távolságból származó tanulókat kell "összeszednie" "eltartania" azaz szükséges a bentlakásos megoldás. Ezen kívül még konyhával ellátott ebédlőterem is kellene.
Mivel a középiskolák zöme már rég lemondott a szakoktatásról ezek inkább csak elméleti tanárokat alkalmaz, úgy a mérnökit vagy mesterit végzett tanügyi kádereket "ki kell találni"....
Nos ha józanul gondolkodik az aki egy ilyen országos rendszert akarna bevezetni, nagyon sok pénzt kellene kivegyen az állam zsebéből...
Feltevődik az a másik eset, hogy végül is kiderül, hogy csak most értette meg a tanügyminiszterünk, hogy a mi országunkra is érvényes az az EU-s kitétel. hogy csak minden 65000 lakos után lehetne egy állami alapból fenntartott középiskolát működtetni amiért most elhozakodott a munkásokat képző inasiskolákat és most mint alternatívát adná a tanügyben dolgozók számára...
Akkor megérthető, hogy kevesebb befektetéssel ugyan ,de a régi rendszert megpróbálja "átalakítani". Ez inkább csak azokban a iskolákban fontos ahol a tanulószám csak 250 alatti vagy rosszabb esetben a 350 alattiak.
Eddig a törvény adta lehetőségek "megmenthették" azt a iskolát, ahol kisebbségi osztályok voltak.most ugyanezek fogják a kisebbségi diákot "kitenni", mert az anyanyelvi szakoktatásra eddig is kevés volt a jelentkező és mert ezekben az osztályokban már nem érvényes az anyanyelvi oktatásos kitételt!
Szóval ha a népközösségi oktatás ellen akart volna tenni valaki akkor inasiskolás központokat kell beindítson!
Igazándiból csak most kezd kibontakozni az a valós tény, hogy népközösségünk számára miért rossz az iskolaközpontos "megoldás". (Erdélyi Polgár)
