Gyurcsány úr - a volt miniszterelnök - miután sajátjai kiutálták, újra elővette a kovácsféle "22 milliós román bevándorlást" és nagyon keményen leírja, nem szabad a külhoni magyaroknak szavazati jogot adni, de lássuk mit is írogat blogjában:
http://erdely.ma/magyarorszag.php?id=105916
2011.12.08
2011.12.08
Gyurcsány Ferenc ismét a Facebook-on üzent: „Álláspontunk szerint annak kell szavazni Magyarország követendő politikájáról, aki itt él, részt vesz a közteherviselésben, például fizet adót, másrészt pedig viseli döntésének következményeit".
Ezt írta a volt miniszterelnök a Facebook-on:
A választók jelentős része nem szereti a parlamenti bojkott politikáját, a pártok többsége meg nem akarja. Tudjuk. És érteni is véljük az okait. Most mégis azt gondoljuk, hogy a demokratikus ellenzéki pártoknak bojkottálni kellene a választójogi törvény parlamenti vitáját és szavazását.
Hadd kezdjem praktikus érveléssel! Ugye emlékeznek az új Alkotmány (Alaptörvény?) körüli vitákra? Akkor is mi kezdeményeztük a bojkottot. Hosszú habozás után az MSZP és az LMP végül a bojkott mellett döntött. A Jobbik és Szili Katalin ezzel szemben részt vett a vitában. És mi lett az eredmény? A Jobbik és Szili javaslatait rendre elutasították a kormánypártok, tehát a Fidesszel kollaborálók semmit nem értek el. Ezzel szemben a mi bojkottunk alapján lett világos mindenkinek itthon és külföldön, hogy ez kérem egy egypárti, tehát elfogadhatatlan Alkotmány. Ez azt mutatja, hogy a mi stratégiánk volt a helyes.
Most is hasonló cipőben járunk. A kormánypártok érdemi egyeztetés nélkül viszik a plenáris ülés elé a választójogi törvényt. Igazi abszurditás. Működő demokráciában ez elképzelhetetlen lenne. Ráadásul olyan javaslatot tettek, amely érdemben megnehezíti, csaknem ellehetetleníti a mai kormány leváltását. Nincs mese, a legerősebb ellenzéki fegyver bevetése, a bojkott alkalmazása lenne szükséges. De látjuk, hogy az LMP hezitál, az MSZP meg kifejezetten húzódozik a bojkottól. Ha részt vesznek, Szili és a Jobbik sorsára juthatnak. Mert taktikai engedményeket esetleg kicsikarhatnak, de a javaslat lényegén aligha tudnak változtatni. Így akarva-akaratlanul hozzájárulnak az egyébként elfogadhatatlan törvény demokratikus legitimációjának megteremtéséhez.
Persze kérdezhetik, hogy akkor a bojkott az utolsó szavunk? Nem. Mert vannak világos feltételek, amelyek teljesítése esetén részt lehet venni a vitában. Melyek ezek?
Módosítani kell a jobboldal számára egyoldalú előnyöket teremtő új választókerületi határokat.
Ki kell zárni a határon túliak szavazati jogát.
Meg kell szüntetni a választási győztes kompenzációját.
A törvényben ki kell zárni a választási részvételhez szükséges úgynevezett előzetes aktív regisztrációt, azt, hogy csak az vehessen részt a választásokon, aki részvételi szándékát előzetesen bejelentette.
Ki kell mondani, hogy nem tilos az elektronikus médiában való politikai hirdetés.
A fenti pontok közül csak a másodikkal, a határon túliak választói jogával foglalkoznék kicsit részletesebben. Álláspontunk szerint annak kell szavazni Magyarország követendő politikájáról, aki itt él, részt vesz a közteherviselésben, például fizet adót, másrészt pedig viseli döntésének következményeit.
Nem kétséges, hogy iszonyatos emberi-családi tragédia volt milliók számára, hogy átlépett rajtuk a magyar határ, az, hogy magyarként másik állam fennhatósága alá kerültek. Nem kívánom e tragédiát egyikünknek sem. De nem tagadva e tragédia máig ható fájdalmát, fel kell tenni a kérdést: vajon igazságos-e hogy a magyar állam politikáját nem a magyar állam fennhatósága alatt élő emberek befolyásolják? Szerintünk bármennyire fájdalmas ez sokak számára, a mi válaszunk az, hogy nem.
2004-ben, amikor népszavazás volt a kettős állampolgárságról, Orbán Viktor tagadta, hogy választójogot kíván adni a határon túli magyaroknak. „Csak egy útlevél, hogy szabadon utazhassanak!” – mondta. Hazudott. Mert mostanra világos, hogy az állampolgárság csak az első lépés volt. A második most jön. A nemzeti érzelmében megsértett határon túli sokaságnak jogot adni arra, hogy segítse a történelemmel hadakozó, a jövő helyett a múltba néző, a megegyezés helyett a regionális konfrontációt választó, az európai nyitás helyett a nemzet bezárkózás politikáját képviselő jobboldali, konzervatív kormány fennmaradását.
Határon túli magyar barátainknak igaza van: kegyetlen volt velük a történelem. És ez tragikus. De hadd tegyem hozzá, kegyetlen volt még milliókkal az évszázadok során, akik szenvedtek, hogy a magyarok országa fennmaradjon. Aki egy elveszett háborút utólag akar megnyerni, az végleg el fog bukni. Annak nincs többé felállás.
Utolsó megjegyzés: azt hiszik határon túl élő barátaink, hogy a Fidesznek fontos az ő sorsuk? Ugyan! Ha a sértett nemzeti lélek fájdalma használható a Fidesz hatalmának meghosszabbításár, akkor igen. Ha nem, akkor rá se hederít. Aki nem hiszi, nézze meg a Fidesz viszonyát a Markó Béla fémjelezte RMDSZ-hez, vagy a Bugár Béla vezette Híd-Most párthoz.
Mondják meg: miért kollaborálnánk e cinikus magyarkodáshoz, Magyarország tönkretételéhez? MTI
