Piackeresés és hitelesség

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/ingatag-stabilit%C3%A1s
JANUÁR 24, 2012 KÓSA ANDRÁS és KARÁCSONYI ZSIGMOND

A személyes pénzügyek és befektetések terén sem volt gyümölcsöző a mögöttünk hagyott esztendő. Egyrészt egyre kevesebben keresnek annyit, hogy abból félre is tegyenek, másrészt a befektetési lehetőségek igencsak beszűkültek (a tőzsde csökkent, ennek megfelelően a befektetési részvényalapok hozama is negatív, az ingatlanpiac óriási esésen van túl stb.). Az alábbiakban azért áttekintjük azokat a befektetési lehetőségeket, amelyek elérhetők magánszemélyeknek.

Banki lekötések. Az egyik leggyakoribb megtakarítási forma, ugyanis könnyedén elérhető, alacsony a költsége és tulajdonképpen kockázatmentes (a bankbetéteket egyenként 50 ezer euróig biztosítja az állam). Az előttünk álló időszakban a bankok vonzani fogják a betéteket, ugyanis a nyugat-európai anyabankok többnyire „megüzenték”, hogy a leánybankok idén csak a helyi forrásokra építhetik működésüket. Ehhez viszont betétekre van szükségük, hogy azokat hitelekbe helyezzék ki, hiszen ez a működésük/nyereségességük alapja.

Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a válságnak erőteljesen kitett görög érdekeltségű hazai bankok kiemelten magas kamatot ígérnek ügyfeleiknek. Például a Piraeus Bank 8%-os éves kamatot fizet az 5 hónapos lekötésre, ugyanennyit fizet a Carpatica Kereskedelmi Bank a 3 hónapos betétekre. 3-4%-os éves infláció mellett ez reál hozamban is hoz a konyhára.

Önkéntes magánnyugdíj – III. pillér. A bankbetéteknél hosszabb távú, de ugyancsak alacsony kockázatú megtakarítási forma lehet a magánnyugdíj, amely ráadásul adókedvezménnyel vehető igénybe. Ez hosszabb időszakra elosztott rendszeres befizetést feltételez, amit befektetési egységekre számít át a magánnyugdíj-pénztár, s ezeket fekteti be a tőkepiacokon a vállalt kockázati szintnek megfelelően. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy ehhez a megtakarításokhoz csak bizonyos feltételek (például a 60. életév betöltése) teljesülése esetén lehet hozzáférni, tehát nem annyira könnyen felbonthatók, mint egy bankbetét.

Legfeljebb a bruttó jövedelem 15%-áig lehet ebbe a megtakarítási formába pénzt lekötni, s évi 400 euró erejéig mind a munkaadó, mind a munkavállaló adómentesen teheti meg. Vagyis a munkaadó szempontjából az évi 400 euró a bruttó jövedelemből kerül levonásra, anélkül, hogy abból munkaadói járulékokat kellene fizetni. A munkavállaló pedig nem kell nyugdíjjárulékot fizessen, és a személyi jövedelemadója is a befizetett magánnyugdíj levonása után kerül kiszámításra.

A III. nyugdíjpillérhez tartozó alapok hozama között azonban van negatív is, míg a legjobb teljesítményt a Concordia Moderat nyújtotta, amely 7,22%-os hozamot biztosított tagjai számára. Természetesen ebben a megtakarítási formában a hosszú táv a fontos. 2007. szeptemberi indulásuktól számolva az éves hozam akár a 9,69%-ot is elérte (az ING Optim esetén).

Befektetési alapok. Az elmúlt években itthon is felfutásnak indultak ezek a befektetési formák, valószínű, hogy növekedési dinamikájuk nem tartható 2012-ben. A hozamok terén az alacsonyabb kockázatú pénzpiaci, illetve kötvényalapok hoztak tavaly jó eredményeket. A tőzsdék esése miatt a legjobban teljesítő részvényalapok is veszteséggel zárták az évet, azonban tudni kell, hogy ha magukhoz térnek a tőzsdék, akkor jelentős növekedési potenciál van ezekben az alapokban.

Ezen befektetési formában a diverzifikálás, illetve a rendszeres megtakarítás hozhat biztonságos eredményt. A befektetési alapok piacának Romániában még van hova fejlődnie, így új alapok megjelenése is várható idén.

Az Európai Unió tagországai – néhány kivételtől eltekintve – évek óta képtelenek fenntartható gazdasági növekedést produkálni. A napokban a hitelminősítők újabb tucatnyi euróövezeti tagállam besorolásán rontottak. Ilyen körülmények között Románia tavaly, az előző évhez képest jobban teljesített. A tizenegy havi eredmények ismeretében Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja elemezte a gazdaság helyzetét és az idei kilátásokat.

– Ha az inflációnak az értékelése pozitívan alakult akkor természetszerűleg hozta magával az alapkamat csökkentését. A jegybank igazgatótanácsa január 5-én az alapkamatot 5,75%-ra csökkentette. A perspektívája az inflációnak 2012 első időszakában alacsony, illetve úgy gondoljuk, a növekedési cél tartható, ha a kormány a 2011-ben megkötött elővigyázatossági keretegyezményben foglaltak szerint folytatni fogja strukturális reformok végrehajtását. És itt elsősorban a nagy kormányszintű szolgáltatások – az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer – reformjára gondolok. Ezek olyan nagy szolgáltatói rendszerek, amelyeknek a reformja nélkül nehezen képzelhető el az, hogy továbbra is ilyen eredményeket érjünk el, mint most.

– Tehát a kiadási oldalon további csökkentések várhatók. És a bevételi oldalon?

– Tartani kell az exportot legalább ezen a szinten. Másrészt úgy néz ki, hogy az építkezésben is megmozdult valami (elsősorban az ipari építkezéseknél). Ez összefüggésben van az ipar növekedési perspektívájával.

– És számítunk a kormány által sokat emlegetett uniós forrásokra.

– Véleményem szerint 2012-re a kormány olyan stratégiát kellene kidolgozzon, amely meghatározza, hogy melyik az a négy vagy öt nagy terület, ahol a kormányszintű befektetések folynak. Nem pedig 40 ezer állami és kormányszintű projektet végigvinni.

Hiteles külső szem

– Tehát nem létezik az a középszintű stratégia, amelyről évek óta beszélnek a szakemberek.

– Mondanék még egy jó ötletet, ami a kormányszintű finanszírozásokat és a kormánypénzek elköltésének a követését illeti. Érdemes lenne megnézni, hogy miként lehetne nemzetközi szervezeteket bevonni a közbeszerzések monitorizálásába. Példának hozható fel több EU-s ország, mint Olaszország vagy akár a Magyar Nemzeti Bank. A Transparency Internationalnak van olyan szolgáltatása amit úgy hívnak, hogy átláthatósági megállapodás (Integrity Pacts). Tehát ennek a szolgáltatásnak az igénybevételével egy külső, nemzetközi partnert hoznánk a közbeszerzés felügyeletébe, kezdve a feladatfüzet, versenyeztetés szakaszától. Ez azt üzenné a társadalomnak, hogy átlátható, hiteles és a csalásgyanú felett áll a közbeszerzés és végrehajtás. Ez annál is fontosabb, mert Románia 2012-ben kell lehívja a legtöbb pénzt.

Stabil a bankrendszer

– A jegybank miként biztosította az elmúlt időszakban a hazai bankrendszer zavartalan működését?

– Romániában 2000-ben, amikor a bankrendszer első körű konszolidációja zajlott le, az uniós direktíváknál feltételeket szabtunk. Mindig kellő alapossággal figyeltük azokat a pénzpiaci mozgásokat – és itt elsősorban az európai pénzpiacról beszélek –, amelyek valamilyen módon a pénzpiaci stabilitást negatívan érinthették volna. Ezenkívül az ún. bécsi keretegyezményben a nagy nyugat-európai kereskedelmi bankokat (amelyek fiókjainak a működése Romániában meghatározó) egy asztalhoz ültetve, a Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val vállalták, hogy nem csökkentik kitettségüket Romániával szemben. Ez számunkra egy olyan garancia volt, ami a piac stabilitását biztosította. Tény és való, hogy a bécsi kezdeményezés dokumentumokban rögzített felvállalási ideje lejárt, de ezek a bankok továbbra is vállalták, hogy nem csökkentik kitettségüket Romániával szemben, hisz eddig is jó üzletet csináltak itt.

– Volt egy időszak, amikor a jegybankot túl szigorúnak minősítették az elemzők.

– Mindenki túl szigorúnak minősített minket. Az 1990–1998 közötti időszak utáni szigorúságot mindenki zsigerből ellenezte, de valójában az sem volt szigorúság, csak a román gazdaságnak való megfeleltetése a pénzpiacnak. Tehát ahhoz próbáltuk igazítani a pénzpiacot, amit a gazdaság képes volt előtermelni.

– Mi a helyzet a hitelezésekkel?

– Az éves reálváltozásokat követve, azt láthatjuk, hogy a 2008. évi 32,8%-os lakossági hitelnövekedéshez viszonyítva ez folyamatosan reálértékben a negatív szférába került (-3,7% 2009-ben, -6,1% 2010-ben). 2011-ben már a lakossági hitelezés is elkezd növekedni – pontosabban nem csökken olyan nagyon, de még mindig a negatív szférában van reálértékben. A vállalkozásoknál a 2009-es reálcsökkenési periódushoz viszonyítva folyamatos a növekedése. 2011. novemberi adatok szerint az éves reálváltozás 7,9%-os növekedést mutat. Természetesen ez jóval kisebb, mint a 2008-as szint.

Új piacokat kell keresni

– Szerintem a vállalatoknak most nem is hitelre van szükségük, inkább piacra. Meg kell keresni azokat az új piacokat, ahol termékeiket eladhatják. Az elmúlt időszakban az áru- és szolgáltatásexport több mint 80% az EU országaiba irányult. De ezekben az országokban most hatalmas problémák vannak. A lakosság, illetve a közszféra fogyasztása nagyon lecsökkent. Ezért kellene egy nagyot váltani, és megkeresni az új piaci lehetőségeket, azokat az országokat, amelyeknek pénzük van. Meg kellene nézni, hogy mi hogyan is állunk az orosz piaccal, ennek minden kockázatát felleltározva. Természetesen nem minden kisvállalat fog az orosz piacra exportálni, ezért újra fel kellene találni a belső piacot. Románia a hetedik legnagyobb ország az unióban. Tehát az itt termelt árut és szolgáltatás belső piacát kell megteremteni. Lengyelország ezen nyert. A belső piaca mentette meg a 2008-as válságtól, mert a lengyel lakosság hozzá volt szokva ahhoz, hogy a Lengyelországban termelt árukat és szolgáltatásokat vegye igénybe. Nálunk is a hazai vállalkozóknak kellene jobban jelen lenniük a belső piacon, a fogyasztó számára vonzóbb árakkal, mint az importcikkek esetében.

– Mi a helyzet a megtakarításokkal?

– Az alapkamatnak az óvatos csökkentésével – sok pénzpiaci elemző azt hiányolta, hogy nem léptünk nagyobbat a kamatcsökkentésben –, amikor az 5,75-ös alapkamatszintet döntöttük el, arra gondoltunk, hogy lejben a betétkamatokat ne befolyásoljuk negatívan. Mert a R politikája nemcsak arról szól, hogy miként járuljunk hozzá a hitelezéssel a növekedéshez, hanem a belső pénzpiacnak az építéséhez és konszolidálásához is, olyan körülmények között amikor a külső piacokon a likviditás nagyon szűkén van.

A Tobin-adó csapdája

– A francia és a német államfő nemrég az uniós szabályozások szigorítása mellett felvetette a pénzügyi tranzakciók megadóztatását is.

– Több uniós tagország már nemzeti szabályozásában beindított egy ilyen folyamatot, vagyis a pénzügyi tranzakciók nyereségeinek a külön megadóztatása az általános adóztatási szint fölött (ún. Tobin-adó). Most mindenki a nagy egyensúlytalanságok mellett azt nézi, hogy miből lehetne még produkálni valami pluszt a bevételi oldalon. Azzal is tisztában vannak, hogy a tagországszinten meghozott döntéseknek közép- és hosszú távon egyáltalán nem lesz pozitív hatásuk, és hogy ezt valamilyen módon uniós szinten kellene a pénzpiacok szereplőire nézve szabályozni. Én nagyon óvatos lennék azzal, hogy ez milyen legyen. Valamit nekik adni kell ezért a plusz teherviselésért, tehát a jövőben valamivel kompenzálni kell.

– De három éve az államok segítették ki a bajba jutott bankokat…

– Így van és ezért van a hatalmas államadósság-problémája Olaszországnak, Görögországnak. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden bank kapott segítséget és őket is sújtaná ez a teher. Ezért azt mondanám, hogy körültekintően kell dönteni, mert a pénzpiac a legérzékenyebb piac, és ahol a hozamok nem úgy teljesülnek, ahogy a pénzpiac szereplői elvárják az adott helyzethez viszonyítva, akkor ők meg fogják keresni azt a helyet, ahol számításaik teljesülnek.